Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1963-10-15 / 20. szám

Indulás a Keleti pályaudvarról

(Vámos László felv.)

Mcqyac UatdiUus ßpapolt utaztak a i/aiikÓMzsiuatca

A szeptember 29-én megnyílt II. vatikáni zsinat második ülésszakára elutazott dr. Hamvas , Endre Csanádi püspök, a püspöki kar elnöke, Kovács Sándor szombathelyi püspök, Papp] Kálmán győri püspök, Kovács Vince püspök, váci apostoli kormányzó, dr. Brezanóczi Pál egri] apostoli kormányzó és dr. Szabó Imre püspök, valamint kíséretük.

r

Százéves a kanadai magyarság

?

í

)

Magyarországnak a kanadai Torontóban minden nyárvégén immár hagyományosan megrendezett Országos Kiállításán ezévi első ízben történt és sikeres szereplését úttörőnek tekinthetjük u két ország közötti ilyen természetű kapcsolatok terén. Hazánk — a kanadai meghíL vás nyomán — már az 1967- ben Montrealban megrendezendő világkiállításra is készülődik.

Nemzetközi megegyezés szerint az 1967-es világkiállítást Kanada, illetve legnagyobb városa, a kétmilliós Montreal rendezi meg. Az odaítélésből nyilván azt is figyelembe vették, hogy Kanada abban az évben a Konfederáció 100 éves évfordulóját ünnepli, amely a Brit Északamerikai Gyarmatok keleti részeit Canada Dominium név alatt állami szövetkezésben egyesítette.

Kanada jelenlegi 18 milliót meghaladó lakosságából közel 5 millió a bevándorolt és azok származékai. Köztük közel 150 000 a magyar származású. S a kanadai Konfederáció- 100 éves évfordulójával kapcsolatosan az egyik érdekesség nekünk magyaroknak éppen az, hogy. az 1967-es év nagyjából a magyar emigráció kezdetének is 100 éves évfordulóját jelzi. Nagyjából azért, mert ennek az emigrációnak az 1864/65-ös montreali és 1869-es torontói magyar szereplések képezik a kezdetét.

Ezzel kapcsolatban H. A. LOGAN kanadai professzor »Trade Unions in Canada« (Szakszervezetek Kanadában, MacMillans, Toronto, 1948) című műve — a »Souvenir de la Féte du Travail« (Montreal, 1906) című alkalmi kiadvány és az »Ontario Workmen« (Toronto, 1872. okt. 10) című munkáslap alapján — csak a csupasz tényeket említi ugyan, de az itthoni Országos Levéltár és az Országos Széchenyi Könyvtár különböző gyűjteményes dokumentumaiból eléggé részletesen összeállítható a történet, mely röviden a következő:

A pesti egyetemről forradalmi eszmék hirdetéséért 1836-ban kizárt és az 1838-as pesti árvízzel kapcsolatos hatósági hanyagságok népgyűlésen történt leleplezéséért négyévi börtönre ítélt Szalatnay Márk, aki párizsi, majd hollandiai forradalmi munkálkodása után Dodrechtben bölcsészdoktori címet nyert, 1848-ban a magyar szabadságharc hírére hazatért és a komáromi kapituláció idején ott főhadnagyi rangban volt. Az osztrák amnesztiában nem bízva, Angliába ment, ahol az első munkásmozgalmiakkal, a chartistákkal került kapcsolatba, hat évig a dél-walesi bányászok titkára volt, majd mint »-nemkívánatos idegent« kiutasították Angliából. Szalatnay az egykori komáromi bajtársá, Máriássy Tassziló volt huszárkapitány vezetése alatt működő Kossuth-emigránsok dohánytermelő és szivarkészítő szövetkezetéhez csatlakozott az Egyesült Államokban, de 1860-ban a déli rabszolgatartók ünnepélye ellen szervezett ellentüntetésen

egy golyó tüdejét átjárta és több bordáját is eltörte. Mikor vagy 38 társa Máriássy vezetésével egy kanadai szivargyáros csábítására 1864 őszén_ Montrealba költözött munkát vállalni, a fizikai ’munkára jórészt már képtelen Szalatnay is velük ment. Ott a szivargyáros kisemmizte őket, mire ők novemberben megszervezték a dohánygyári munkások első kanadai szakszervezeti csoportját és jelentős bérharcot nyertek — két és fél évvel a keleti részeket Kanadává egyesítő Konfederáció előtt.

Szalatnáy, ha már sérülése miatt Lincoln oldalán fegyveresen nem harcolhatott a rabszolgaság ellen, Kanadában a lincolni ügy szószólója lett. Aztán 1869-ben, tehát már két évvel a Konfederáció után, Torontóban néhány montreali társával és más Kossuth-emigránsokkal egy másik dohánygyári csoportot szervezett meg, melynek titkára■ is lett. Szerencsétlenségére itt a bérharcot elveszítették, Szalatnayt bebörtönözték, majd visszahurcolták az Egyesült Államokba. Ott már országos szakszervezeti vezető volt, amikor 1875-ben Los Angelesben egy kenyérgyári bérharc alkalmával rendőrsortűz áldozata lett.

A Konfederáció előtti és körüli időkben számos más Kossuth-veterán is Kanadába költözött, közvetve vagy közvetlenül, s többen közü« lük az akkor m'ég a Konfederációban 1867-ben sem egyesített nyugati részeken éltek (így magának Kossuthnak a kanadai oldalon Niagara Fallson tett kétnapos látogatása, Pulszky Teréznek ugyanakkor a keleti kanadai városokban végzett sikeres gyűlés túrája mellett, például Bellus János, Táncsics segédszerkesztője, az 1850-es években a Baffin-öböli bálnavadászatokról és más észak-kanadai tapasztalatairól küldözgette tudósításait világlapoknak, többek közt a Manchester Guardiannak); néhányon ezek közül is megérték e nyugati részeknek is a Kanada dominion részeivé válását.

Ezek után, 1886-tól kezdődtek az egyre tömegesebb magyar bevándorlási hullámok, amelyek végül az 1950-es évek végére a 100 000-en jóval felül emelték a magyar bevándorlók és nehezen számbavehető származékaik számát Kanadában.

A Kossuth-veteránokat megelőző évtizedekben, sőt évszázadokban Kanadában szinte folyamatosan szereplő számos magyarról s köztük nem egy jelesen szereplő magyarról is tudunk. Például, a Borsody Bevilaqua Béla összeállította »Régi magyar világjárók« (Művelt Nép, Budapest, 1954) című érdekes mű is megemlékezik Budai Pajzsos István történetéről, akinek 1583-ban Űj Foundlanden kelt levele és »Epibainetikon« című verses útleírása az első írott kanadai terméknek tekinthető.

Vagy ott van a lőcsei if). Cassanáer Andrásnak a kalandos története, alci 1699- ben érkezett hajójával a vámokat kijátszva ízZ északi Hudson-öbölbe csereárukkal,

majd kanadai prémszállítmányával tengeren és szárazföldön a feudális vámhatárokat ismét kijátszva, 1703 elején hozta meg apjának és céhtársainak az így is drága prémet. De röviddel utána mint Rákóczi tüzérhadnagya maga gyújtotta fel kartácstűzzel a kanadai prémet tartalmazó raktárakat, melyekben akkorra már labancok tanyázták be magukat.

Nem kevésbé kalandos egyes, Kanadában az 1700-as években szereplő magyar jezsuiták és antijezsuiták szereplése sem, különösen ■ a Vass Istváné, aki egy jezsuita atya természetes fia volt és anyját ezért Gyöngyös piacán 1721. október 9-én, mint »az ördöggel cimboráiét« karóhoz kötve elégették. Vass Istvánnak 1758-ban kelt 136 oldalas jezsuitaellenes nyomtatott röpiratát Montreal piacán égették el; négy megmaradt példányának egyikét 1939-ben New Yorkban 17 500 dollárért árverezték el...

A múlt század nyolcvanas éveiben nagymértékű kivándorlás indult meg Magyarországról. A gazdasági okok miatt vándorbotot fogott magyarok Európa gazdaságilag fejlettebb országaiban, (Franciaország, Belgium stb.) és Amerikában vélték megtalálni boldogulásukat. Természetes, hogy az ilyen nagy népmozgás az amúgy is eleven magyar népköltészetben nem múlt el hatás nélkül. Az európai kivándorlás népköltészetéről inkább csak sejtéseink vannak, az amerikairól is legfeljebb csak itt-ott tudunk valamit.

Amerikában a magyarság elsősorban az USA-ban keresett munkát, de Kanadába és Dél-Amerikába is eljutottak. A századforduló idején, de még később is Amerikában és Magyarországon egyaránt dalolták az »amerikás«-nótákat. A népköltészet más területein is jelentkeztek a kivándorlással foglalkozó alkotások Verses leveleket, verses életrajzokat risk és prózában mesélték el a kivándorlás seményeit. Mi jellemzi ezeket az alkotásolt? Többek között az, hogy nagy részükben ltorzult angol kifejezések találhatók, és az amerikai viszonyok tükröződnek bennük, lyen népdal a következő is:

Nem megyünk, nem megyünk Pencélvánijába,

De csak itt maradunk A kacengárdába.

Sajnos a magyar népköltészet e területe Szinte ismeretlen. Anyaggyűjtés csak nagyon \]Ms mértékben történt, ezért feldolgozására em is gondolhatott senki. Méltánytalan melőzés ez, hisz az amerikás magyarság népköltészete szerves része népköltészetünknek. Különösen érdekesek ezek azért is, mert bennük a paraszti sorból a proletárok közé került magyarság szólalt meg. Ma még sokat eg lehet ezek közül mentem. A régi gyűjlények tervszerű felkutatása, az Amerikát megjárt öregek megszólaltatása, kinti adatok megszerzése, a lehetőségek széles skáláját biztosítják.

A népdalok, melyek még a legismertebbek az- -amerikás« népköltészet területén, végig kísérik a kivándorló életének minden mozzanatát.

Nagy azoknak a száma, melyek a búcsúval, utazással a kikötőbe való, a tengeri úttal foglalkoznak:

Kanada történetével, benne magyarok ottani szereplésével kapcsolatban idekívánkozik egy mindmáig inkább mondajellegűnek tekintett történet megemlítése is, melynek történelmi igazolása talán éppen most van folyamatban.

A »Régi magyar világjárók« kötete elsőnek foglalkozik egy »Tyrker« nevű állítólagos magyar különös történetével.

Az 1200-as évek elején öszszeállított »Heimskringla«

című izlandi krónika szól arról, hogy 1001-ben az északnyugateurópai normannok Viking nevű törzsének egy csoportja, a világjáró Vörös Erik fiának a vezetésével, e\- Vasat köszörülök farmerok számára, jutott a mai Kanada északkeleti partjaira. Schjönin- Az amerikai társadalmi életről a burdosházaikról (megszállóhely), a missisekről ugyancsak sokszor esik szó:

Úgy forog a kocsi-kerék, ha kenik.

Gyere babám, menjünk rajta Hamburgig. Hamburg mellett felülünk a hajóba ... Gyere babám, menjünk Amerikába. Amerikába terem az angol lány,

Fáj a szívem, ha ölelni akarnám.

Az amerikai élettel foglalkozók közül sok a munkáról, munkakörülményekről dalol:

1

Ne csodálkozz rajta, ha én hervadt vagyok, Kilenc esztendeje, hogy köszörűs vagyok. Tizediket tőtöm az Alber Gyárba,

gins dán tudós az 1770-es években sokoldalúan megérvelve írta, majd műveinek angol fordítója, Samuel Laing is állította, hogy a Viking-expedíciónak a krónikában Tyrker néven említett tagja, aki a vadszőlőt megpillantva »idegen nyelven« kezdett ujjongani — magyar volt!

Jó lenne a két ország közötti kapcsolatok szélesítése

Mit ér olyan főburdosnak élete,

Kinek mindig nadrágzsebben a keze;

Nem meri a sejhaj! misziszét megölelni, Mert attól fél, hogy a polic elviszi.

Mégis azoknak a száma a legnagyobb, melyek az elhagyott otthonnal foglalkoznak. A és erősítése érdekében is, ha honvágy, a hazai levél várása, hír az ottho‘ i- Mniaa Konfederáció 100 eves év- niakról, a távoli szerető témája ezeknek a da fordulójára és a montreali lóknak:

Amerika határába leszállott egy vándor páva,

De sok levél a szájába,

n

világkiállítás idejére a kanadai magyarok és származékaik száz dolgos évének a kollektív története is megjelenne.

Szőke István

í

A magyaroknak számára.

Kanadai idegenforgalmi szakemberek nyilatkozata

Kanadai idegenforgalmi szakemberek 19 tagú küldöttsége — köztük két magyar származású — tartózkodott Magyarországon szeptemberben, és tárgyalásokat folytatott az IBUSZ-szal a kanadai magyar idegenforgalom fejlesztéséről. Mr. d’Anjou, a kanadaiak egyik vezető szakembere nyilatkozatában utalt arra, hogy a kanadaiak általában jó véleménnyel vannak Magyarországról. Ezt a jó véleményt a kanadai magyarok alapozták meg. Sokan szívesen ellátogatnának Budapestre és a Balatonra, ha az utazási irodák jobban hirdetnék Magyarország növekvő idegenforgalmát, turisztikai és idegenforgalmi látványosságait. Ahhoz tehát, hogy Magyarország és Kanada között fellendüljön az idegenforgalom, erősödjön a két ország baráti kapcsolata, arra van szükség, hogy Montrealban és Kanada más nagyvárosaiban magyar utazási irodákat állítsanak fel.

Mindenkinek vígat hozott,

Csak nekem szomorút hozott;

Az van a levélbe írva.

Hogy a feleségem csalfa.

Ugyan páva mit gondoltál,

Hogy ily bús levelet hoztál?

Nem gondoltam én egyebét: Feleséged másat szeret.

Az öröm hangja csendül ki azokból, melyek a hazatérés régvárt pillanatával foglalkoznak:

Éjfél után egyet ütött az óra;

Gyere babám, kisérj ki a depóra.

Nem megyek én; mer a szívem meghasad, Ha vissza kell, ha vissza kell Onnan jönni magamnak.

Nem jössz vissza, élményünk Fioméba, Felülünk a sej-haj!

Felülünk a Kárpátia hajóra.«

Sajnos, a régi feljegyzések csak ennyit vallanak, és szűkszavúan azt teszik hozzá, hogy ezeket magyar nóták dallamára dalolták.

A népdiaihoz közel eső, de mégis különváló terület a verses leveleké. Vannak olyan levelek, melyeket végig versbe szedtek, míg másoknál csak a kezdő vagy befejező rész sorai csendülnek össze.

Indítom levelem sebes szól móggyira Csikkágó vároehul Jónvár falujába,

Midőn levelemet asztalomra vetem, Reszkető kezemmel pennámat felveszem, Indulj meg én pennám eggy levelef írni Otthun maradtokat szépen megtisztelni.

A verses életrajzok egyikében, másikában ugyancsak van kivándorlási vonatkozás. Amerikában élő, vagy Amerikát járt magyarok közül sokan megírták viszontagságaikat, s nem ritkán versben. Ezek eddig <*sak Magyarországról ismertek, de minden dizonnyal még nagyobb számban találhatók Amerikában. A következő részlet is a hajóutat örökíti meg:

»... Ezek után jön a, sóik nyugtalan óra. Persze a szegénynek, nem ám a gazdagnak A kik kedvtelésből, oly gyakran utaznak Nekik szól a banda, kényelembe laknak Épp mint oda haza, többeken szolgálnák,

De mi a szegények, a hajó aljába Tömegesen vagyunk, legtöbbet lezárva Csak ha szép idő van, jövünk napvilágra...«

A prózai népköltészetben a kivándorlás témájával ritkábban találkozunk. De néhány eddig ismert monda, elbeszélés, az ilyen irányú kutatás lehetőségeit csillantják fel. Valószínű, hogy nemcsak a mondák, elbeszélések, hanem a tréfák, anekdoták Is lehetnék -amerikásak«, de erre sajnos, aüg-alig van adatunk. Ezeket is csak magyarországi gyűjtésekből ismerjük, a kint meglevő adatokról pedig egyáltalán nincs tudomásunk.

Az elmondottakból is kitetszik, hogy népköltészetünk mily nagy területen foglalkozik a kivándorlással. De az is látható, hogy a népdalokat is beleértve az e terület gyűjtött anyaga milyen szegényes. Nagy hiányosság az is, hogy kevés kivétellel, csak magyarországi gyűjtésre támaszkodhatunk, s Amerikából mindössze néhány gyűjtést ismerünk.

Nem szabad engednünk, hogy a magyar népköltészetnek ez a területe teljesen feledésbe merüljön, hisz ezeket főleg ah első -amerikás« generáció alkotta és ismerte, A további generációknál vesztettek jelentőségükből, mert már részben, vagy teljesen megszűnt a kapcsolatuk Magyarországgal. Sürgős tehát a munka, fel kell jegyezni ezeket a nótákat, verseket, mondákat, elbeszéléseket stb., W míg egyáltalán lehetséges. Ezért kérjük olvai&óinkat, akii tud, vagy hallott ilyen dalokat, elbeszéléseket, ismer verses leveleket, életrajzokat, azokat írja le. A népdaloknál, ha

Ivan rá lehetőség kottával együtt, mert így annak sokkal nagyabb az értéke. A leírt szöveg mellé írják fel az adatközlő nevét, foglalkozását, és azt, hogy hányadik kinti generációhoz tartozik.

A szövegeket a Néprajzi Múzeum Néprajzi

Ídattárába, Budapest, VIII., Könyves Kálién fert. 40., küldjék, ahol azokat őrzik, indre feldolgozzák és kiadják.

If j. Balassa Iván

P

A

'

I

l

K

1-