Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-09-15 / 18. szám
Vajon mit érez, aki huszonöt évi távoliét után érkezik Budapestre, zsebében ausztrál útlevéllel, szavaiban egy idegen nyelv csöndes beszűrödéseivel, új hazájának tekintélyes megbízatásával? Vajon képes-e hűvösen és kívülről figyelni az óhazai változásokat a volt pesti zongoraművész, akinek hivatalos címe: a Melbourne-i Filmfesztivál igazgatója, s aki Európa sötét korszakában választott új hazát? (Heltai Jenő hajdani dolgozószobájában ülünk, Radó Ervinnel. A Pozsonyi üti lakás tárt ablaka alatt a Duna hűvös acélszalagja kúszik, a Margitsziget pompája még nyári, a budai hegyeken azonban puha, őszies alkonyatra ágyaznak a ködök. A könyvekből még finom szlvarfüst-lllat árad, az íróasztalon rend van, mintha még itt ülne velünk ő is, a csodálatos mesélő, a Melbourne-i vendég nagybátyja.) A vendég világkörüli úton van, huszonhat országot látogat meg, hogy személyes kapcsolatokat teremtsen a világ filmművészetével. Az évenként megrendezett melbourne-i filmfesztiválon 31 ország vesz részt, hat éve Ma-Radó Ervin (Vámos László felv.) gyarország is. Ebben az évben az »Angyalok földjé«-t mutatják be s két kisfilmet. Ennyi a vendég hivatalos elfoglaltsága. — Szellemileg sohasem szakadtam el Magyarországtól. A háború alatt, amikor az ausztrál hadseregben szolgáltam, lefordítottam angolra mintegy harminc Ady-verset s egy Heltai-darabot. Sajnos sohasem jelentek meg, egyszerűen azért nem, mert erre nálunk nincs fórum. írtam néhány ausztrál témájú darabot is, most szó van arról, hogy az egyik — magyarra fordítva, — színre kerül Budapesten. Melboumeben erre nincs lehetőség, mert a nagyvárosban mindössze három színház működik, kettőben zenés bohózatokat játszanak méregdrágán, gyakran üres házak előtt. Ehhez kapcsolódik első élményem. Itt, Pesten voltam a József Attila Színházban, vasárnap. A »Potyautas«-t láttam, olyan kiváló előadásban, amely az egész világon megállná a helyét. A színház tele volt, rengeteg fiatal ült a nézőtéren és nagyon sok egyszerű ember. Csak nagy protekcióval kaptam jegyet. (Gyors, hálás pillantás Heltai Jenő bronz arcmása felé. Az unokaöccs, a tekintélyes ausztrál filmszakember, bólint a halott fró felé, akinek egyszerű említése megnyitotta előtte a zsúfolt színházi nézőtér a 'táját. Hol Járt a vendég a színházon s a hivatalos tárgyalásokon kívül?) — Esztergomban és Visegrádion. Kérem, engem mélyen megrendített, hogy a történelmi emlékeket ennyi szorgalommal, leleménnyel s ennyi költséggel feltárják. Azután voltam Martonvásáron egy Beethoven koncerten. Csodálatos környezetben lenyűgöző zenei élmény fogadott. — Sajnos, mindössze két hetem van. Kevés, nagyon kevés... Pesttel is alig győzök ismerkedni. Megváltozott az utcák képe s változtak az emberek is. Mindenki barátságos, szívélyes, segítőkész és büszke. Ha egy várost ennyi örömmel mutogatnak a lakói, akkor annak a városnak megvan a lelki egyensúlya. Ezt egyébként abból is érzem, hogy mióta megérkeztem, elhalmoznak pesti tréfákkal. A pesti humor üdítő záporában élek, s ez huszonöt éve úgy hiányzik, mint az anyanyelv. Bevallom, kicsit tartottam tőle, hogy Pest elvesztette a humorát, megsavanyodott, elkomorodott. Nem így van. (A bronz Heltai mosolyog az esti verőfényben. A pesti humor bölcs kincstárnoka már nem él, de életműve még elevenen hat a pesti nyelv csípős fordulataiban, vakmerő csattanásaiban és fintoraiban. A vendég bőröndjébe pedig bekerül majd egy vaskos füzet, telelrva az elmúlt évek legjobb pesti ötleteivel, mondásaival. S mi lesz még a csomagban?) — Talán csodálkozni fog: egy előfizetési nyugta. Előfizettem a »Nagyvilág« című folyóiratukra. Magyarul fogom olvasni a világirodalom legújabb alkotásait, mert ehhez hasonló színvonalú irodalmi folyóiratot nem ausztrál, de angol viszonylatban sem ismerek. Önök első kézből ismerhetik meg a világirodalom új Íróit és alkotásait. Gratulálok. A rövidre tervezett beszélgetés már a harmadik órában jár. Még mindig Pestnél tartunk, a szülővárosnál, amelynek már-már elhalványult képét most színezik át újra a friss élmények. Mi tetszik Pesten, s mi nem tetszik a vendégnek? — A forgalom rendkívül gyors és rendkwül udvariatlan. Nem értem, hogy önök miért panaszkodnak a forgalom lassúságára? Itt úgy vezetnek az autóbuszsofőrök, mint megannyi versenyző. Kár, hogy a gyalogost nem tiszteli senki... A régi belvárosi luxusüzletek eltűntek, de a jó üzletekben sokkal, több a vásárló. Tetszik nekem a fiatalság. Nem követi annyira a nyugati hóbortokat, hogy ellenszenves lenne. Vajon miben tudná összefoglalni a Melbourne-i fesztiváligazgató magyarországi benyomásait huszonöt évi távoliét után? — Az emberekből árad a bizalom és önbizalom. Azt hiszem, ez a legtöbb, amit egy oly sok megpróbáltatást megért országról és népről elmondhatunk ... Baróti Géza Honfitársaink tudják, hogy kéthetenként (tehát évente huszonnégy ízben) megjelenő lapunk, a Magyar Hírek évi előfizetési ára Magyarországon 48.— forint. Kedves olvasóink tudomására hozzuk, hogy amennyiben Magyarországon élő hozzátartozóik fizetik be az előfizetési díjat, úgy külön postaköltség felszámítása nélkül a világ bármely tájára, a megadott címre küldjük a lapot. írják meg tehát rokonaiknak, ismerőseiknek, barátaiknak, hogy lapunk Ily módon Is előfizethető. Ha lapunk olvasói külföldről fizetik elő, a Magyar Hírek évi előfizetési díja az egyes országokból a következő: Egyesült Államok: 2,40 USA $, Kanada: 2,60 can. $, Brazília: 1500,00 cruzeiro, Ausztrália: 21/- shilling. Ausztria: 58,—Schilling, Franciaország: 12,— NFr, Nagy-Britannja: 17/6 shilling, Német Szövetségi Köztársaság: 10,20 DM. Az előfizetési díj bank útján is átutalható a Magyar Nemzeti Banknál vezetett 171,223— 70 sz. folyószámlánk javára, vagy kiegyenlithető nemzetközi bank-money-order-cheque beküldésével. Ha bármelyik olvasónk számára kényelmesebb lenne, szívesen elfogadunk egyévi előfizetési díj fejében 24 nemzetközi postai válasz-coupont is, amelyek mindenütt, minden postahivatalban kaphatók. A megvásárlás alkalmával le kell azokat bélyegeztetni Örömmel tapasztaljuk, hogy egyre több külföldön élő honfitársunk fizet elő lapunkra itthon élő hozzátartozói, ismerősei számára. Lapunk tehát — a fentiek szerint — bármely külföldi vagy magyarországi megadott címre előfizethető. Felkérjük kedves előfizetőinket, hogy nevüket és címüket NYOMTATOTT NAGYBETŰKKEL szíveskedjenek leírni, hogy pontosan címezhessünk. Ugyanígy kérjük a címváltozások és címhelyesbítések közlését is. Postacímünk: Magyar Hírek, P, O. B. 292., Budapest 62. j Hilmar Baunsgaard dán kereskedelemügyi miniszter kíséretéivel hivatalos látogatáson Budapesten tartózkodott. Elutazása előtt a dán—magyar kereskedelmi kapcsolatok alakulásáról a többi között a következőket mondotta: — Utunk eredményes volt s az itt folytatott tárgyalásokkal elégedettek vagyunk. Novemberben a magyar kereskedelem képviselői Jönnek el Koppenhágába, hogy megkössük a jövő évben életbelépő új kereskedelmi megállapodást. Képünkön: Hilmar Bapnsgaard dán kereskedelemügyi miniszter megérkezik a Ferihegyi repülőtérre. Mellette Incze Jqnő külkereskedelmi miniszter. Coventry város »testvérvárosi szerződést« kötött Kecskeméttel és Dunaújvárossal. A magyar és angol nyelvű szerződést Dunaújvárosban Tapolczai Jenő, a Dunaújvárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke és E. A. Allen asszony, Coventry főpolgármestere írta alá. A képen: E. A. Allen asszony beszédet mond Déry Tibor Svájcban. Jobbról: Dr. Szilasi Vilmos filozófus professzor, az író felesége és Déry Tibor, Szilasi professzor Brissago-i kertjében Amikor a riporter legutóbb beszélgetett Déry Tiborral, az író pasaréti lakásán, Déry magyarországi körutazásának tapasztalatairól számolt be. Azóta sokkal nagyobb utazást tett: Londontól Leningrádig csaknem egész Európát bejárta, feleségével együtt. Ezúttal — az újságíró kérdéseire — erről az útjáról tájékoztatja a Magyar Hírek olvasóit. A francia fővároson kívül melyik jelentősebb nyugati városban tartózkodott hosszabb ideig? Ügy hallottam, több helyen előadást is tartott. — Valóban. Az első előadást Bécsben tartottam, ahol az österreichische Gesellschaft für Literatur rendezésében olvastam fel munkáimból. Az előadást megismételtem nyugat-németországi körutamon, Münchenben, Hamburgban, Frankfurtban és a Frankfurt közelében levő nagy gyárvárosban, Höchst-ben, különböző egyetemek, az Akadémia és ottani kiadóm rendezésében. — Melyik műveiből olvasott fel? Legutóbb itthon megjelent kötetemből; a Szerelemből és egy részletet eddig még meg nem jelent utópisztikus regényemből. — Nyugat-Németországból hova utazott? • Svájcban tö^ttem három hetet barátaimnál, innen mentem Párizsba, ahol szintén három hétig tartózkodtam. Londonban sajnos csak két hétig maradhattam. Nem futotta többre az időmiből, mert már vártaik Norvégiaban,, ahol Oslóban kellett előadást tartanom és Dániában, Koppenhágában is hivatalos voltam. Érthető, hogy bár jó s érdekes volt az út, a három hónapi távoliét után elég fáradtan értünk haza. — Bár előadásait németül tartotta — gondolom — útja során sok kint élő magyarral is találkozott. Milyen benyomásokat szerzett a velük való beszélgetések alkalmával? Sokan kerestek fel, köztük több régi barátom is. Benyomásaim nem egységesek. Volt köztük, aki szívesen hazajönne, mások viszont már gyökeret eresztettek odakint. Megvan a biztos kenyerük, helyük a kinti társadalomban, s ha hazavágyódnak is, aligha fognak visszatelepedni. Sok kint élő magyar diákkal is találkoztam, akiknek nagy részéről az volt a benyomásom, hogy idegrendszerükkel, eszméletükkel, képzeletükkel Magyar*« Maghoz vannak kötve, s ezek közül sokan előbb-utóbb haza is jönnek, nyilván tanulmányaik befejezése után. Igaz, hogy sokukat a biztosított megélhetés kint fogja tartani. — Nem számítottak rá egyesek, hogy ön nem tér vissza hazájába? — Volt ilyen is egy-kettő. Bár általában, akik ismertek — akár munkáimból, akár személyesen, tudták, hogy — ha 1957-ben nem disszidáltam, most sem fogok kinnmaradni. — Szólna néhány szót a könyveivel kapcsolatban folytatott tárgyalásokról is? — Megtisztelő érdeklődés fogadott, a könyveimet kiadják. — Alighogy visszatért Nyugatról, az Európai Iróközösség meghívására Leningrádba utazott, hogy részt vegyen a Szovjetunióban rendezett kongresszusukon. Milyen tapasztalatokat szerzett az írók tanácskozásain? — Több érdekes emberrel ismerkedtem meg és azt hiszem, hogy azok a személyes megbeszélések, amelyek az írók között folytak, talán még termékenyebbek voltak, mint magán a kongresszuson elhangzott előadások, amelyek többségükben kényszerűen magúkon viselték a kötelező diplomáciai tapintat jegyeit. Igaz, hogy még ez sem zárta ki, hogy helyenként éles eszmei összeütközésekre ne kerüljön sor, ami sok tekintetben örvendetes is volt. Az Európai Iróközösség széles körű nemzetközi szervezet, az olaszok alapították, székhelye Rómában van, elnöke Ungaretti, a ma élő legkiválóbb olasz író, alelmöked: a szovjet Fegyin és az angol Lehmann. — Hogyan érezte magát a Szovjetunióban, Leningrádbam és Moszkvában? — Kitűnően. Az oroszok aranyos, kedves, tapintatos házigazdák voltak, s minthogy tíz évvel ezelőtt jártam utoljára a Szovjetunióban, bő alkalmam volt arra, hogy megfigyelhessem az ez idő alatt mind anyagi, mind szellemi téren végbement rendkívül örvendetes változásokat. — Milyen tervei vannak most a nagy utazások után? — Elutazom Olaszországba, újabb regényt írni. Somlyó Zsuzsa
