Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-07-01 / 13. szám
VB III vpfcfi'jafh. B'iíSRsTb»«! « W«f'i5 of BsTM $w*s£ IPWil MME • 1 Hm Mffii Ä m ' win «Ste m* ggj 1 M |fl|; ' wsf wf MhbSh vH ■ ■ pJnR ■ f' :’v v ip! Hi 1MW J 1MM a HB f W vi C__ jsfe tih*-. jffip ■ ■ M HJBiMLjI ‘vXv-, I WgKmjr M IM Mi XVI. évfolyam, 13. szám. 1963. július 1. Ara: 2,— Ft. ^KrJrjn ,*<•• • ;'-:Jmr M/Br m m ffi/ ^ M 0 iÜ.\y ne yr» w . - • • JL MLM mW jV jjpW Jjr r Ém w JwÁ &-K LETELEK Rövid hír az újságban: folynak a tárgyalások a »forró drót«-ról, azaz a közvetlen telefonösszeköttetésről a világ két legnagyobb hatalmának vezetői között — hogy még félreértésből se történhessék katasztrófa. Az újság mellett hosszú levél: a mai postával érkezett, a tengerentúli rokontól, életük apróbb-nagyobb eseményeiről számol be, mint havonta mindig A felbontott levél rácsúszik az újságlapra és nekem egyszerre eszembe jutnak azok az esztendők, két évtizeddel ezelőtt, amikor a repülőgépek postazsákja a bomba volt és üdvözletük a halál. És óceánokon túl, fron.tok mögött, szülő évekig nem hallott a gyermekéről, nem tudta él-e, hal-e? Kezembe veszem a levelet, a vékony légiposta-papír Zizeg, mint a távíródrótok, mint az éter különös zörejei — ez a zizzenés az én »forró drótom- a távollevőkhöz, életjel, hír, biztonság. Amíg havonta megzizzen asztalomon a friss levél, tudom, hogy nincs baj. S addig lesz így amíg azon a másik vonalon, a »felsőbb szinten- sem szűnik meg a párbeszéd. S éppen most, annyi minden biztat, hogy nem szűnik meg. A három nagyhatalom újabb kibontakozó tárgyalásra készül. Olvasom a nyilatkozatot: »Az Egyesült Államok, mint a világ jól tudja, sohasem fog háborút kezdeni« — az Elnök szavai ezek. És rá a válasz: »Egyet értünk az elnöknek azzal a kijelentésével, hogy országaink népeinek kölcsönösen érdekük a béke fenntartása. A Szovjetunió népeit megbecsülés hatja át az Egyesült Államok tehetséges és munkaszerető népe iránt és baráti viszonyt kíván vele.« És olvasom, hogy a felhalmozott atomfegyverek ereje 12,5 millió olyan bombával ér fel, amilyent Hirosimára dobtak le. Ma a Föld minden lakosára 80 tonna hagyományos robbanóanyagnak megfelelő hatóerejű termonukleáris robbanóanyag jut. Hogy mennyi kenyér, nem tudom. És olvasom, hogy tanácskozott a VI. Ma■ gyár Békekongresszus: »A „rettegés egyensúlya", a háborútól és tömeghaláltól való félelem helyett a béke nyugalmát és biztonságát követeljük az egész emberiség számára. Meggyőződésünk, hogy állhatatos küzdelmünk meghozza a világnak a teremtő békét. Ezért nyújtunk kezet mindenkinek, aki a szívében jószándékkal sorainkba lép és küzd a békéért.« Zizegnek a levelek országhatárokon át, zizegnek a távlródrótok kontinensek között, zizeg az éter, amelyből a Föld vonzását leküzdő ember üzen. Végtelen méretű és tartamú párbeszéd folyik itt hárommilliárd ember között. Egyetlen mozdulat elég hozzá, hogy elnémuljon. Hogy elnémuljon talán az egész Naprendszer. Felhívást idéztem az előbb — a Békekongresszusét. De mit tehet egy békekongresszus, hogy ne következzék be a rettenetes némaság? Felhívás? — Az csak papír ... Tiltakozás? Az csak szó... Egy láthatatlan atommagban több erő van. Csakhogy az a láthatatlan atommag a kezünkben van, óceánon innen és túl. Azoknak a kezében is, akik felhívásokat írnak, tiltakoznak, felvonulnak. Kezében van a kedves rokonnak is, aki havonta elküldi zizegő levelét hozzám, s válaszul rá én az enyémet. Vajon tudja-e igazán, hogy az ő kezében is ott van? Lehet, hogy nem tudja — de érzi. A levél kapocs, nem csak a rokonhoz, a szülőföldhöz is. Ha levelet ír — haza ír, pedig én tudom, hogy otthon van ő az óceán túloldalán is. Szereti ezt is, azt is. Tudom azt is, hogy neki sok mindenben más a véleménye a világ helyes rendjéről, mint nekem. De rendet kíván és a rendhez béke kell. Különben nem jönnek a levelek, mint annakidején, különben lehullanak a sorompók, nincs Riviéra és nincs Balaton; nincs délisarki közös kutató-expedíció és nincs Meteorológiai Világév, nincs Olimpia és tokaji bor; nincs Világifjúsági Találkozó és Világszépségverseny; nincs rákkutatási kongresszus és nemzetközi hajózási egyezmény — semmi sincsen, csak egy felhő, amely eltakarja a Mindenséget. Tanácskozott a VI. Magyar Békekongreszszus — minden becsületes, jószándékú, békeszerető magyar nevében is, érdekében is, bárhol is éljen a világon, bármilyen világnézeti, vallási nézeteket valljon is, ha csak nem híve a „rettegés egyensúlyának. Tanácskozott, mert jó hírek jönnek a világból: korunkban a béke gondolata új tartalmat nyert, már többet jelent, mint lefelé fordított fegyvereket. Ma a béke jelszava rri&r a társadalmi haladás, a népek közötti barátság, az emberi felemelkedést jelenti. Rokonok, testvérek a világban: ennek hírét is vigyék el zizegő levelek, hogy árjuk sose szakadhasson meg! B. P Ruth Oase Colby, az Amerikai NSk Nemzetközi Harca a Békéért Mozgalom vezetője gratulál Anna Címberovának, a szovjet küldöttség tagjának a n01 flrbaJOs nagyszerű teljesítményéhez xgyar Békekongresszusról Tanácskozik a kongresszus Roger Mayer, a francia békeharcos beszél. Alsó kép: Kerékgyártó Sándor, Hajdú-Bthar megyei küldött mézeskalácsos ajándékot ad át a Békekongresszust nak Apácák a küldöttek között. Alsó kép: Dr. Hamvas Endre püspök felszólal Luis Gomez Oangemert, a kubai békemozgalom Friedrich KoUmann, az Osztrák Béketánács alelnöke vezető tágja beszél Klsfaludl Strobl Zslgmond, Pátzay Pál Kossuth-dljas szobrászok és Kodály Zoltánt háromszoros Kossuth-dljas zeneszerző
