Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-06-15 / 12. szám
í Az IL—14-es a tavaszi égbolton: egyenletesen zümmcgő motor óik kai repült Kelteit fellé. A motorok zaja álmost tó volt, miint mindág. De egy fekete fiatalasszony állhatatosan 'kifelé fürkészett a lassan tovavonuló tágra és amikor a stewardess sötétkék egyenruhája feltűnt a széksorok között, megfogta a lány könyökét: — Bocsásson meg, Szeretnék kérdezni valamit Lehet, hogy ez már Magyarország? — Bizony az — bólintott a stewardess. — Győrt el is hagytuk már. Ferihegy legfeljebb félóra. Aztán továbbhaladt, hogy szinte azonnal vissza is pillantson. Az utas ugyanis felcsukló zokogással borult a szomszéd' utas vállára'. Az asszony sírt, sírt... A stewardess, minden utasok háziasszonya, hozott egy pohárka italít. És akkor tudta meg, hogy Szálkáimé — a hazatérésére iszik. Mindez 1962 tavaszán történt és Szálkái Sándomé akkor még 1— hivatalosan — látogató útlevéllel jött haza, mint londoni lakos, de a szíve mélyén abban a pillanatban, amikor újra a Ferihegyi betonra tette a lábát, tudta már, hogy rövidesen hazatér véglegesen is, tűzönvízen, határokon és La Manche csatornán át. Amidőn visszarepült Londonba1, ő volt az első, aki a kivándorló útlevéllel 1957- ben új hazát keresették közül visszatérést kért az óhazába. A rendelet már megvolt, de a végrehajtási utasítás még meg sem jelent, amikor Éva asszony már ott téhlábolt a magyar követségen. Már ismerték. Azt is tudták, hogy nehéz lebeszélni, ha nagyon akar valamit. De hát akkor miért akart kivándorolni öt évvel korábban? * A Szalkal-család Itthon A történet hosszú. Megpróbáljuk elmondani. Szálkái Sándor, a férj, rendkívül aktív, lelkes, kitűnő szakember, akit 1956 előtt jó néhány csalódás ér. Ügy érzi, nem' becsülik meg szenvedélyesen szeretett szakterületén a faiparban. És akkor egy véletlen rokoni telefon összekapcsolja gazdag, Londonban élő üzletemberekkel. Távlatokat emlegetnek, biztos jövőt, elküldik a vasúti költségét... Azután a dolgok odakint másként alakulnak. Magyarul: csalódás következik, a férj minden elképzelhető munkába belevág, az asszony konfekcióba «bedolgozó“ ltesz, 12—15 órákat dolgozik, ami már jó keresetet hoz... De hát ez a nagyvilág? És eljutnak előbb a látogatásig. Aztán a hazatérésig. De mennyi erőfeszítés húzódik e néhány mondat mögött! Sok-sok utánjárás, szívós igyekezet és viták illetékes angol szervekkel, amelyek ezúttal a diszkrét lebeszélés útján kísérleteztek. Elvégre elég különös lehe(Vámos László felvétele) tett számukra is, hogy valaki, aki még 1957-ben élete nagy álmát Angliában keresi, 1962-re rájön, hogy ezt az álmot mégis a messzi Hungaryben lehet megtalálni, sőt, a Tolnai Lajos utcában, egy sötét kis mellékutcában, távol a nagyvilágtól, már t. i. hia nagyvilágon egy bizonyos életformát ért az ember. * Persze, Magyarországon is sok ember akad még, aki nem tudja beleképzelni magát abba a helyzetbe, hogy valaki egy szépen berendezett, televíziós, összekomfortos 'londoni lakásban ül és 'boldogtalan szívvel gondol arra, hogy Pesten már hóvirágot áruinak az utcasarkon. Mit csináljanak? Velük így történt és most itthon vannak. Anglia? Szép volt és nagyon' nem bánnák, ha »-simán“, esetlég társasutazással látogatták volna meg. Vagy akárhogy. De ne így, a hazatérni nem tudás szorító érzésével. Ma, amikor a Tolnái Lajos utcában' beszélgetünk, nagy nap van: Szálkái Sándor a mai naptól műszaki ellenőr, a szakmában: fával foglalkozik, egy, a SZÖVOSZ-hoz (Szövetkezetek Országos Szövetsége) tartozó vállalatnál. Éva asszony már régen »talpráállt“. Egy műanyagfeldolgozó kisipari termelőszövetkezet gépesítésének, felújításainak, beruházásainak felelős gazdája. »Szereztem egy kompresszort« — mondja büszkén. És már meséli sebesen, mennyi ügyes tárgyalókészség és bürokráciaellenes vidámság kellett hozzá. »Az ember érzi, hogy valakinek szüksége van rá, hogy számítanak a munkájára és ez a legfontösalbb“... Még akkor is, ha nagy a gond. * A lakásgond. Mert a szülők öreg, egyszöbá-ikönyhás Tolnai Lajos utcai (régen Conti utcának hívták ezt a józsefvárosi mellékutcát, amelynek egy-egy részlete még ma Is heoraalista filmbe kívánkozik) lakásában meghúzódni — nem öröm. Kivándorlásuk előtt... feladtak, felajánlottak egy szép, nagy budai lakást. Hiába, azt elifújita a szél. Újat majd úgy szerezhetnének, ha szövetkezeti lakásba »szállnak be«. Megteszik. Maguk se hitték volna, hogy újra ennyi kedvük és energiájuk lesz. A ^keresetük — 3500 forint, s még a prémium. Tisztességes pénz. Nem vagyon, az igaz. De az ember itthon kiölti el. Első terveik közé tartozik: televízió-vásárlás, nyaralás a Balatonon, vállalati üdülőben, A sarokban hat bőrönd áll, A bútorzatot ugyanis lehetetlen szaporítani. A holmijuk rialgy rész át ebből á hat londoni 'bőröndből kell naponta elővarázsolniuk. Nem baj. (Az asztalon egy réztálka, hamutartó, rajta a Tower. De hiszen láthatták volna eredetiben, minden nap. Nem baj. Viszont, ha a villamoson a lábukra lép valaki, nem mondja: »I’m sorry.« Csak odamorogja: «pardon«. Vagy azt sem. Nem baj. BAKTAI FERENC fttcek-stooUfrau Nemzetközi izotópkísérlet Szarvason A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kezdeményezésére a világ különböző részein párhuzamos kísérletek kezdődtek a rizs tápanyagellátásának tanulmányozására. A nemzetközi kisérletsorozatban Európát magyar intézmény, a Szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet képviseli. Az intézet izotóplaboratóriumában most vetették el a kísérleti rizst. Fürdőügyi szakemberek Magyarországon Az Egészségügyi Minisztérium és az IBUSZ meghívására Budapestre érkezett August Schirmer, a Nemzetközi Gyógyfürdő Szövetség elnöke és Kurt Krapf professzor, a berni idegenforgalmi tanszék vezetője. Magyarországi tartózkodásuk idején tanulmányozzák hazánk gyógyfürdőit, és megbeszéléseket folytatnak Magyarország bekapcsolódásáról a szövetségbe, és ezzel a nemzetközi fürdővendég-forgalomba. Magyarországról szóló enciklopédia jelenik meg Angliában Mr. Róbert Maxwell, az oxfordi Pergamon Press kiadó elnöke budapesti tartózkodása során megbeszélést folytatott egy Magyarországról szóló angol nyelvű enciklopédikus mű szerkesztéséről az Akadémia Kiadóval közös kiadásban. A művet — amely »A világ országai« című enciklopédia-sorozat harmadik kötete lesz s Magyarország politikai, gazdasági és kulturális életét mutatja be — az ország felszabadulásának 20. esztendejében jelentetik meg. Szirmai Albert (Vámos László felvétele) Szirmai Albert isméi Budapesten Amikor kislányom meghallotta, hogy a Mézeskalács zeneszerzőjéhez készülődöm, matematika-könyvét hirtelen magához szorítva, kecses mozdulattal hajladozni kezdett a szoba közepén: — Szííív küldi sziiivnek szíívesen... — dalolta elandalodva s csak erélyes anyai közbenjárásomra tért vissza a trigonometriához. * Szirmai Albert fülbemászó operettmuzsikái, sanzonjai sok évtized próbáját kiállották, a rádióban, pódiumokon ma Is gyakran hallhatók, ö maga is friss, fiatalos, akárcsak a zenéje. De évekről, korról, az idő múlásáról — ígéretemhez híven — nem faggatom. Mégis előkerül a téma. ~ Sokszor eltűnődöm azon, mit is keresek én már voltaképpen Magyarországon. Régi barátaim, szerzőtársaim mind a föld alatt. Gábor Andor, Heltai, Ernőd Tamás, Szép Ernő... De új barátok, és új szerzőtársak úgy látszik, mindig akadnak. Innocent Vince Ernővel, leendő szerzőtársammal például ma ismerkedem meg személyesen, eddig csak hosszasan leveleztünk egymással. Heltai nagysikerű darabjának, a Tündérlaki lányoknak felújítását tervezik az én közreműködésemmel. A zene elkészült, remélem, tetszeni fog. Bár megvallom őszintén, máskülönben is jöttem volna. Nem azért, mert nagy divat Budapestre látogatni. Utaztam én vissza háború előtt is, ameddig lehetett és amióta lehet. Nagyon érdekes az a változás, arait az utóbbi Időben tapasztalok. Azelőtt a kinti magyarok közül sokan még azt is elhallgatták, hogy itt ringatták a bölcsőjüket. Csak ha meghaltak, olvashattuk a gyászjelentésben, hogy X. Y., aki Budapesten született... Jelenleg más a helyzet. Sokan szinte büszkélkednek magyar származásukkal. Az utazási irodák hirdetéseit naponta olvashatjuk New York-i lapokban, a Magyarországra történő utazások lehetőségeiről. Az üzletekben rövid idő alatt szétkapkodják az itthon megjelent könyveket. Hogy csak egyet említsek, Kellér Andor Bal 4-es páholyának például óriási sikere volt. Hogy Kodályt és. más magyar szerzőt állandóan műsoron tartanak, bizonyára hallották és akik életében mellőzték Bartókot, ugyanazok ma minden kor legnagyobb zenei zsenijének hirdetik. Persze, »szimuláns« még akad azért ma is a New York-i magyarok között. Aki nem beszél, nem olvas, nem ír magyarul. Ezekkel nem tudok egyetérteni. Hiszen a görög cipőpucoló vagy az olasz gyümölcskereskedő is hazalátogat, ha Várt neki miből... a magyar mért ne jönne? Egy Ilyen általános emberi érzést letagadni, megtagadni, szerintem furcsa és csúnya dolog. Én nem tartozom a szimulánsok közé. Nem titkolom, hogy Magyarország érdekel. Járatom a hazai lapokat, folyóiratokat, s minden újnak nagyon őrülök Itthon. A pompás virágágyaknak az Oktogon közepén éppen úgy, mint az egykori Royal Orfeum helyén épült gyönyörű Madách Színháznak. Ilyen szépet még nem láttam. Mint egy ékszerdoboz. Nemcsak Szirmai Albert szereti Pestet, a pestiek is szeretik őt. Két évvel ezelőtt, amikor itthon járt, a Fővárosi Operett Színház előadásának első szünetében kisétált a foyerba. Odament hozzá egy idős asszony és szorongatni kezdte a kezét. — Szirmai úr, meg tetszik Ismerni? — Egy jegyszedőnő volt a régi Király Színházból. A következő szünetben az összes jegyszedőnő köréje sereglett. — Szeretem végigjárni azokat az utcákat, házakat, ahol valamikor laktam. A Teréz körút 24/a-ban, a harmadik emeleten éppen kint álltak a lakók volt lakásom ajtaja előtt. — Furcsa kérésem van — mondtam nekik. — Negyven évvel ezelőtt ebben a lakásban laktam. Ha megengednék, szeretnék egy percre bemenni. A lakók összenéztek, s egyikük megkérdezte: — ön, ugye, Szirmai Albert? Olvastuk az újságban, hogy hazalátogatott. Azonnal betessékeltek a lakásba. Én benéztem és — elfutottam. Az emlékek kergettek el... * Most kis szünet következik, majd Ismét Itt van velünk örökifjú vendégünk, elégedetten szemléli a Gellért Szálló halijában, s túl az ablaküvegen, a zsibongó jelent. — De, ha abból a régi lakásból, az öreg falak közül az elmúlt idők emlékei el Is kergettek, a megmaradt és az új barátok szeretete, s ez a fényes, drága Budapest mindig visszahúz, (hernádi) 9
