Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1963-06-15 / 12. szám

A burgenlandiak a Balatonnál

Pacha', János albrechtsfeldl napszámos és felesége (Jobbról) Győrszentmártonhan Blum Mártonéinál

Roll Tibor mezőgazdász és Ulich József albrechtsfeldl tehenész

Barátkozás . . . Giziké Albrechtsfeldböl és Bogáncs a termelőszövetkezet terelő pulija

(Novotta Ferenc felvételei)

Burgenlandi vendégek eg\f gtfőrszenfntárfoni termelőszövetkezetben

— Soványak a tehenek — állapította meg Ulich József és feljebb tolta homlokáról a kalapját.

— Soványak! — válaszolta Koczka József. — Hosszú volt a tél. Az aszályt is megszenvedtük tavaly. És csak most két hete etetünk zöldet.

... A nyolcszáz esztendős pincében, ahol úgy csörgött a hévérből a poharakba a mézszínű bor, mintha folyékony napfény lenne, Pachel János szólalt meg elsőnek.

— Mennyi cukrot tettek ebbe? — kérdezte, amikor ínyére vett egy cseppet a rajnai rizldng és a móri ezerjó házasságából született nedűből.

— Amennyi a tőkén termett. Novemberben szüreteltük — világosította fel az alkalmi borbírót a pincemester.

. . . Aztán kérdést kérdés követett, de parlamenti gyorsíró legyen a talpán, aki a faggatózások regimentjét, vagy a válaszok légióját győzné papírra vetni. A fenti párbeszédekhez persze még tudni kell annyit, hogy Ulich József tehenész Ausztriában az albrechtsfeldi majorban, Pachel János pedig ugyanott napszámos. Az uradalom kétezer holdas. Ulich is, Pachel is mintegy negyvenedmagukkal látogatóban járták Magyarországot. Koczka József a 2300 holdas győrszentmártoni «-Üj utakon« termelőszövetkezet elnöke és vendéglátó házigazda is, egy személyben. Ott van ez a szövetkezet, Győr megyében, azon a meseszép tájon, ahol fenn a

hegyen úgy áll a pannonhalmi főmonostor a homokkő sziklán, mintha az ősi 'könyvtár egyik pergamentlapjáról vágtak volna ki egy várnagyságú iniciálét és azt illesztették volna a hegyre.

A találkozás úgy esett, hogy a Burgenlandi Szabadság Egyesület az albrechtsíeldiek részére magyarországi látogatást szervezett a Magyarok Világszövetsége meghívására. Az albrechtsfeldiek: napszámosok, tehenészek, traktorosok a pünkösdi ünnepek idején látogattak el hozzánk. Megtekintették a festői szépségű Duna-kanyart, jártak a visegrádi várban, vendégeskedtek napról napra szépülő új szocialista városunkban, Dunaújvárosban, Siófokon barátkoztak a magyar tengerrel, végigutazták a Bakony rengetegét és megálltak Győrszentmártonban.

Az »-Űj utakon« termelőszövetkezet nem tartozik az élenjáró termelőszövetkezetek közé. öt esztendeje alakult, a múlt évben 30 forintot ért egy munkaegység. A szántóterülete 1800 hold. Van 50 hold szőleje és egy 20 holdas kertészete. Most építettek új istállót és öt esztendő leforgása alatt 240 hold szőlőt és 200 hold új gyümölcsöst telepítenek. Az idén 500 hízott sertést adtak az ország húsellátásához, 35 hízott mairhát Görögországnak adtak el. Egy fiatal termelőszövetkezeti tag a szövetkezet ösztöndíjával a mosonmagyaróvári

Látogatás a győrtzentmártonl földmüvesszövetkezet eszpresszójában. Alsó kép: A vendégek Pannonhalmán

Borkóstoló az -ÜJ utakon« termelőszövetkezet pincéjében

Az elmúlt napokban a Bécsi Magyar Iskola Egyesület szervezésében osztrák vendégek látogattak hazánkba, mintegy nyolcvanon. Nem különösen nagy szám ez, hiszen Ausztriából évente több ezer turista utazik Magyarországra. Ennek a csoportnak a tagjai azonban nem voltak a szokványos értelemben vett turisták. Egy kicsit hazajöttek, részben rokonokhoz, részben tanulmányi kirándulásra. Rossmy Rudolf elnök és Brandstädter Ferenc pénztáros kísérte az osztrák vendégeket. Itt volt Harmath Adolf, a Bécsi Magyar Iskola Egyesület iskolájának igazgatója. Ebben a bécsi iskolában mintegy nyolcvanon tanulnak magyarul. A hallgatók között éppen úgy van 15—16 esztendős fiatal, mint 60—65 esztendős meglett ember.

Mint a vendégcsoport ecyik vezetője mondotta: Az iskola célja nemcsak nyelvtanítás, hanem az is, hogy hallgatói megismerkedjenek a történelmi és az új Magyarországgal, amelyről sokat hallottak ugyan, de a gazdag valósághoz képest még keveset. Az egyik vendég például megkérdezte a dunaújvárosi séta alkalmával a hatalmas gyár és a modern lakóházakkal beépült város láttán: »■Igaz, hogy itt tizenöt évvel ezelőtt kukoricáiöldek voltak?« Pécsett egy másik látogató félig megilletődött, félig csodálkozó szavait jegyeztem meg. Az idős férfi még az osztrák—magyar monarchia idején töltötte ott katonaéveit. Pécs akkor is szép volt — mondotta —, de ma, ha nem tudnám, hogy ez ugyanaz a város, nem ismerném meg. I

Pécs után Somogyország útjain száguld az autóbusz. Utasai érdeklődéssel nézik a mezőkön folyó serény munkát, melynek nyomán jó termés Ígérkezik.

Régen sok-sok ezer ember ment el innen, mert nem volt munka, nem volt elegendő kenyér. Ma még több munkáskézre volna szükség, mint amennyi rendelkezésre áll.

Észak felé fordul az út. Néhány óra múlva már jókora komp viszi át a Balaton déli partjáról Tihanyba a társaságot. A kompra több száz ember és sok autó fér el. Most is »telt ház« van, pedig ez még nem az igazi szezón a Balatonon. Tihany nevezetességeinek megtekintése után Balatonfüred a következő állomás. Ismerkedés a várossal, a híres szívkórházzal és az ott üdülő vendégekkel. A séta azonban rövidre szabott, mindenki tartogatja erejét estére. A vacsora után borkóstolót jelez a program.

A Tölgyfa csárdában (nycsiklandozóan terjeng a levegőben a balatoni halászlé és a sültfogas illata. Néhány pohár Balaton környéki bor meghozza a jókedvet, bécsi valcer és magyar csárdás váltakozik régi népdalokkal, amelyek a csoport idősebb tagjaiban felidézik a fiatalkori emlékeket.

Másnap Veszprémben rövid városnézés, utána pedig irány: Budapest, ahol barátok, ismerősök, rokonok várják az érkezőket, a találkozás és a búcsúzás zsivaja tölti be a Nemzeti Színház környékét. Kézszorítások, baráti ölelések és csókok után elindul a két autóbusz Bécs felé. A búcsúzáskor felhangzó -Viszontlátásra!...« nemcsak a barátoknak szól. hanem mindannak, amit itt kedvesnek, szépnek találtak.

Éles Tibor

A Bécsi Magyar Iskola Egyesület búcsúebédje a hűvösvölgyi Népkertben

(Novotta Ferenc felvétele)

akadémián tanul és ha végzett, hazajön Győrszentmártonba. Komondi Ferenc állatgondozó egyik fia állatorvos a Dunántúlon, a másik a budapesti klinika orvosa.

... A vendégek nézik az új istállót, járják az új telepítésű szőlőt, kopogtatják a hordókat a pincében, mustrálják a sertéseket és kérdeznek, kérdeznek.

— Maguknál az asszonyok is dolgoznak?

— Maguknál nem? — adják Vissza a kérdést a szővetkezetbeliek.

— Volna, aki dolgoznék — hangzik a magyarázat, — de hová tegye a gyerekét?

Erre ismét a vendéglátók veszik át a szót, elmagyarázzák, hogy nemcsak éttermet és eszpresszót építtetett a községben a földművesszövetkezet négy és félmilliós költséggel, de van óvodájuk, ahol 70 gyerekre vigyáznak és van napközi otthonuk, ahol 80 iskolást gondoznak addig, amíg szüleik dolgoznak.

A vendégek bekopogtatnak a termelőszövetkezeti tagok lakásába. Blum Mártonnál, a

sertésgondozónál megcsodálják a háztájiban a négy gyönyörű hízót. Tetszik sokminden. Legkávált az, hogy a teljesítmény után részesednek a tagok a jövedelemből. (Megállapítják, hagy sokminden hiányzik még ebből a termelőszövetkezetből. Koczka József, az elnök, Roll Tibor mezőgazdász meg Blum Márton sertéstenyésztő magyarázza, hogy most bizony még a beruházásoknál tartanak. De öt esztendő alatt állattenyésztő és gyümölcstermelő szövetkezet lesz az -Üj utakon«. A termelőszövetkezeti parasztok nemcsak munkásai, de tulajdonosai is a termelőszövetkezet földjének ... Ha a vendégek néhány esztendő múlva újra ellátogatnak Győrszentmártonba, már nagyon sok mindent megtalálnak abból, amit hiányoltak. Lesz önitató az istállókban, új szőlő, új gyümölcsös, hiszen erre az esztendőre már 33 forintos munkaegységet terveztek,

A vendégek bólogatnak és így búcsúznak;

—■ A viszontlátásra.

Joós F. Imre