Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1963-06-01 / 11. szám

PROBLÉMA Beköszöntött a nagy prob­lémák Ideje. Igaz, nem min­denkinek, de a kisebbség gondja talán nem gond? Ne­tán mert némely százezrek már nyugodtan várják a zsebükben lapuló beutalón feltüntetett időpontot, mi­kor elutaznak a Balatonra, a Bükkbe, a Dunakanyarba vagy az ország más kelle­mes vidékére, esetleg az IBUSZ-szal a Tátrába, a Fekete- vagy a Keleti-ten­ger mellé üdülni, már sem­mibe vehetjük azokat a va­júdásokat, amelyek más tíz­ezrek lelkében dúlnak? — Menjek, vagy jöjjön? — ez itt a kérdés, amin bél­és külföldön e napokban Hamletként töpreng magya­rok sokasága. Nyaralni kel­letik — kimondja e szen­tenciát írott és íratlan tör­vény, a Magyar Népköztár­saság alkotmányától a — korántsem ősi, de már an­nál begyökerezettebb — megszokásig. Nyaralni lehet — biztosítja ezt a kedvez­ményes szakszervezeti üdü­lőhálózat és egész sor ország olcsó ajánlata. De hát a »keil« és a »lehet« összeta­lálkozása még nem feltétle­nül elég. Miért ne kötné össze az, akinek módja van rá, a kellemeset a még kel­lemesebbel, az üdülést a ta­lálkozással a távollevő sze­retett rokonnal? Hiszen a kapuk végre tárva vannak, s ha igen, miért ne járna ki-be rajta, akinek kedve szottyan? Ilyenkor merül fel a tavaszi vitaminéhség­gel egyidőben s annál sok­kal gyötrőbben a hamleti kérdés: menjek vagy jöj­jön? Itt van például Ilonka néni. Már rég túl van a nyugdíjkorhatáron, s vele sok-sok hánytorgató özve­gyi problémán, de mindet pótolja nála ez az egy. Feri, a fia, jó negyedszázada él Párizsban, s nlncstelenség, háború, zárt határok jó két évtizeden át csak az egy­más Iránti nosztalgiát nö­velte bennük. Az utóbbi években aztán mindent ki­pótoltak. Előbb Feri jött anyját-ölelni, s ha már itt volt, márcsak megmártogat­­ta magát a nagy dunántúli tó selymes vizében. Aztán Ilonka néni ment unokát szemrevételezni a Fény Vá­rosába, s ha már az életben először a közelébe jutott, hát megcirógattatta magát Lorientnél az Atlanti-óceán hullámaival. Jött Feri, s együtt töltötték idejüket a hajdani főúri szórakozóhe­lyen, Lillafüreden. Ment Ilonka néni, és most ő is a hegyet választotta. — Menjek vagy jöjjön? Mert Ilonka néni — ezt azt hiszem említettem már —, rég túl van a nyugdíj­­korhatáron, ám ha Pesten nehezére is esik már liget­környéki lakásáról elbú­csúzni a Duna-partra más levegőt szívni, de azért oda ki, oda szívesen »kiugrana egy kicsit«. Viszont: »Tu­dod fiam« — mondta nekem bizalmasan magyarázva — »Ferit sem veti fel a pénz, nem szakadhatok mindunta­lan a nyakába. Meg aztán legutóbb is én voltam nála. De másrészt, ki tudja, én meddig utazgathatok még a világban...« Szóval: menjek, vagy jöj­jön? Repülnek a tavaszi le­velek Párizs és Budapest között — és még hány Ilon­ka néni és Feri levelei más­más városok és Budapest között! —, bennük érvek és ellenérvek, csábítások és ígérgetések, javaslatok és ellenjavaslatok, megannyi »ugyan ne! ugyan de!«. Mondom, beköszöntött a nagy problémák ideje. Tegnap ismét találkoztam Ilonka nénivel. Eléggé töp­rengő hangulatban volt. Megkérdeztem: — Még mindig nem dőlt el a menjek vagy jöjjön di­lemma? — Nem ezen múlik, fiam — legyintett. — Ebben még csak megegyeznénk, ha tud­nánk a továbbiakat. De hát Lorient, Pirreneus, Földkö­zi-tenger, Balaton, Duna, Mátra már volt. Hát hova? Tudod fiam — és sóhajtott egy nagykeserv eset — ott a baj, hogy ha már jöhet is, mehet is az ember, nincs hova... R. Gy. I. MAGYAR SIKEREK A VÍVÓ VILÁGBAJNOKSÁG ELŐTT A Keleti-tenger híres ki­kötővárosában, Gdanskban randevúznak július második felében a világ legjobb ví­vói, az egykori Danzigban a lengyelek rendezik meg a vívók idei világbajnokságát. Az elmúlt évben Buenos Airesböl igen szép sikerek­kel: három első helyezéssel (a női tőrcsapat, a párbaj­tőr-vívó iKausz dr. és a kardvívó Horváth) a nem­zetek kupájával tértek haza a magyar vívók. Az idei világbajnokságot is méltán előzi meg rendkívüli érdeklődés. A versenyzők mellett IBUSZ társasutazás­sal a sportkedvelők is javá­ban készülődnek Budapes­ten, s természetesen ismét jó szereplést várnak, elsősorban a magyar kardvívóktól. A bizakodás reális... A világbajnoki főpróbának te­kinthető versenyeken az egy­kor legyőzhetetlen magyar kard mai forgatói kiválóan helytálltak. Varsóban a hat nemzet hagyományos tava­szi versenyén biztosan győz­ték le pillanatnyi két leg­veszélyesebb riválisukat, a lengyel és a szovjet csapa­tot; a balkezes Horváth Zoltán, napjaink legjobb kardvívója nyerte Padová­­ban a Luxardo Kupát; majd következett az olasz, francia és magyar csapatok találko­zója Budapesten a Santelli Kupáért, utána a Hungária Kupa egyéni viadal. Az ősz »Maestro«, az évti­zedeken át Magyarországon működő Jtalo Santelli emlé­kére rendezett hagyományos versenyen a magyarok úgy­szólván lelépték ellenfelei­ket. Ismét Horváth csillo­gott, három asszójában mindössze két tust kapott az olaszoktól. Másnap a leg­jobb lengyel és német ví­vókkal kiegészült egyéni versenyen a legjobb nyolc közé hét magyar mellett csak egyetlen olasz, L. Nar­­duzzi tudott bekerülni. A fiatalok is méltó ellenfél­nek bizonyultak. Kovács Ta­más, Kovács Pál olimpiai bajnok 17 éves fia például csak 9:10-re vesztett a tii­­lágbajnok Pawlovskival szemben. A végül magyar háziversennyé változott via­dalt hármas holtverseny után az idősebb Kovács fi­vér, Attila nyerte. — őszintén irigylem a magyarokat — mondta a bu­dapesti vívótalálkozó után Aldo Montano, az olasz ven­dégek egykori világbajnok kapitánya —, mert ha a ma­gyar csapatban jelenleg Hor­váth Zoltán kivételével nincs is a híres elődökre emlé­keztető világklasszis, az egyéni versenyen egész sereg tehetséges gyereket láttam, akikből nagyszerű vívók vál­hatnak. A magyarok, bár je­lenleg is a legjobbak, rövide­sen ismét olyan csapatot ne­velhetnek fel, mint a hajdani legendás hírű gárda volt... Montano barátunk már a A JÖVÖ BAJNOKAI LABDARUGÓINK JAVÍTOTTAK A Santelli Kupában győztes magyar kard vívó-csapat (balról): Horvith, Pézaa, Kovács, Messzéna, Bakonyi és Mendelényl jövőbe kalandozott gondola­taival. De a jelent tekintve a közelgő világbajnokság előtt is opitimisták lehe­tünk. Az idei eredmények alap­ján jogos a remény: ismét kettős magyar kardvívó győ­zelem születik a világbaj­nokságon! az Újpest new York­ban. A nyári hónapokban ez évben is megrendezésre lerülő New York-i nemzet­közi labdarúgó-tornán az dén az Újpesti Dózsa kép­viseli a magyar labdarúgást. TÉLI KÉSZÜLŐDÉS. A él, a következő jégidény ugyan még messze van, de 13 éves Almási Zsuzsi, ez rendkívül tehetséges ma­­yar műkorcsolyázó már lichmondban. a híres ang­­iai fedett műjégpályán ké­zül a jeges versenyekre — talán az olimpiára. KAJAKOSOK ÉS AZ OLIMPIA. Az utóbbi évek­ben sok szép győzelmet ara­tott magyar kajak- és kenu­versenyzők már az olimpiára készülnek. Ennek megfele­lően :később kezdik, de — a tokiói olimpia időpontjának megfelelően — később is zárják a versenyidényt. Az újból edzésbe állt olimpiai bajnok Parti János és tár­sai ez évben Dániában, a Bukarest melletti Sznagov­­tavon, Prágában, Duisburg­­ban és a bulgáriai Európa­­bajnokságon versenyeznek külföldön. PAPP LACI REMEK SO­ROZATA. A profik között is világbajnok* címre pályázó Papp László, a bécsi Stadt­­halleban vívta 24. hivatásos mérkőzését. A néger Randy Sandy ugyan megmenekült a kiütéstől, de Papp fölé­nyes győzelméhez egy pilla­natig sem fért kétség. A bé­csi sportkedvelők tomboló ünneplése kísérte pesti ked­vencük, Papp Laci újabb sikerét. »ÜJ« FIÚ ...Az idény első komolyabb öttusa-versenyét Balczó András nyerte. A le­­ningrádi nemzetközi viadal előtt új fiú került a csapat­ba, Móna István, a 23 éves bölcsész. A bal kezes, külö­nösen vívásban kiváló Móna az idénynyitó verseny során második lett, már évek óta pályázik a válogatottságra. AZ ELSŐ REKORD. Az év első atlétikai rekordját Sütő József, a Vasas vékonypénzű, szorgalmas távfutója állítot­ta fel. 15 kilométeren közel másfél percet javított a régi rekordon. A hosszabb távok­ra készülő atléta második versenyén dr. Csapiár And­rás, a jelenleg Kanadában élő egykori kiváló távfutó egyórás és 20 kilométeres re­kordjait is megjavította. A bajnoki mérkőzéseik alacsony színvonala, a húsvéti torna balsikerei és a válogatott stockholmi veresége nyomón élénk vita indult meg a magyar (labdarúgás helyzetéről. Ezt a »helyzetet« egyébként, Iha Ikissé csípősen is, de véleményünk szerint igen találóan jellemezte Kaján mester a Ludas Matyi karikaturistája — egy béka segítségével. Ezt követően Barcs Sándor, a szövetség elnöke, majd Feleki László, a Népsport egykori főszerkesztője kért szót a vitában. De a futball e két külföldön elismert szaktekintélye mellett még jó néhá­­nyan elmondták, megírták a nem éppen hízel­gő véleményüket így aztán a magyar csapat alaposan »fel­paprikázva« készült a tavaszi idény első hazai válogatott mérkőzésére. A tartalékos együttes­sel szereplő, amúgyis gyengécske dánok még teljesen védekezésre beállva sem tudtak ellen­­áillni a magyar rohamoknak. Albert Flórián, az őszi angolok elleni mérkőzésen pályára lépő válogatott szűkebb keretébe is bekerült Egy magyar támadás a sok közül... A veszélyesen kiugró Albert elöl Gaardhoeje kapus merész vetődéssel csípte el a labdát ferencvárosi center lendületével a magyarok a második félidőben valósággal elsöpörték a dánokat. A magyar együttes 6:0 arányban győzött. Jellemző egyébként a dán válogatott játékerejére, hogy a gólarány még nagyobb is lehetett volna, ha a magyar csatárok jobban kihasználják a helyzeteiket Éppen ezért nem szabad túlértékelni ezt a sikert. A magyar labdarúgók kétségtelenül jobban, színesebben és főleg nagyobb akarás­sal játszottak, mint a legutóbbi mérkőzéseken. Ám a dán válogatott kétvállra fektetése nem lehet valós értékmérő. Az igazi rangot jelentő erőpróbákra a jugoszláv, a szovjet, az olasz és az osztrák válogatottak elleni mérkőzésekre csak ősszel kerül sor. Október-novemberre tűzték ki a Magyarország—Német Demokrati­kus Köztársaság Nemzetek Kupa-mérkőzést is. A tavaszi programot június elején Prágá­ban, a világbajnokság döntőjébe került cseh­szlovákok elleni találkozóval zárják Alberték. Fej vagy írói? Így kezdődött... Választ a két kapitány, Sándor Csikar a magyar, és K. Andersen a dán csapat kapitánya. Középen Treichel, a berlini Játékvezető Ez volt a hatodik ... Sólymost lövés« nyomán a bálóban táncol a labda. A magyar válogatott S:0 arányban győzött a dánok elleni mérkőzésen A Sporthivatal központi sportiskolák megindításáról hozott határo­zatot. A június első napjaiban Induló tanfolyamokon kiváló, olimpiai bajnok; világhírű sportolók — a többi között Székely ßva, Littomerlczky Mária, Iharos Sándor, Gyarmati Dezső — oktatják majd a Jövő nemze-Indulnak a 60 méteres futóverseny egyik csoportjának részvevői Fekvőtámaszban karhajlltás .,. Méghozzá tízszer Egy kis foci Is szerepelt a vizsgán... dákét. A nyolc sportágban Induló tanfolyamok tehetségkutató vizsgáira háromezer tízéves fiatal kapott meghívást. A Népstadionban és a Margit­szigeten rendezett versenyen mégis több, mint négyezren vettek. részt. MAGYARORSZAG— DANIA 6:0 (0:0) Népstadion, 65 000 néző. Vezette: Treichel A magyar csapat ösz­­szeállltása: Uku — Mát­rai, Mészöly, Sárost — Solymosi, Sípos — Sán­dor, Göröcs (Rákosi), Albert, Monostori, Feny­vesi. Góllövö: Göröcs (I. perc), Fenyvesi (17. p.), Monostori (53. p.), Albert (75. p.), Rákosi (79. p.), Solymosi (83. p.). A magyar válogatott Javuló formában, külö­nösebb megerőltetés nél­kül győzött a szerény játékerőt képviselő dán válogatott ellen. 11

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents