Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)

1962-05-01 / 9. szám

AKART-E HAMLET NYERNI A LOTTÓN? Vita az életformáról és a kultúráról A kérdés, amely körül a vita kibontakozott, első pillanatra talán elvontnak és homályosnak tűnhet. Va­jon nem a kispolgári lelkületet fejleszti-e ki a televí­zióért, frizsiderért, vikendházért, autóért való gürcölés évei? Nem az önzés, az anyagiasság, a társadalmi közöm­bösség vonásait erősíti-e a személyes tulajdonért folyta­tott küzdelem? Nem teszi-e anyagiassá az embereket az individuális anyagi jólét, könnyelművé az élet köny­­nyebbedése, gondolattalanná a gondtalanság? És ami eb­ből következik: nem kell-e féltenünk a jövendő társa­dalom szellemi és erkölcsi gazdagságát, anyagi gazdag­ságától? Jobban körülnézve a magunk házatáján, arra a megállapításra kellett jutni, hogy a kérdés korántsem elvont, azt a valóság parancsa tűzte napirendre. A vitá­ban voltak, akik élesen így fogalmaztak: Az egyik ol­dalon televízió, autó, külföldi utazás, a másikon csök­kenő politikai érdeklődés, lankadó figyelem a kultúra termékeire. A frizsider és a giccs A hozzászólások számának növekedésével elég mar­kánsan kibontakozott a két szembenálló tábor. Az egyik direkt kapcsolatot vélt felfedezni a frizsider és a kultu­rális selejt, az autó és a giccs között, s így diagnózisában borongó képet rajzolt a helyzetről. A másik oldal véle­ménye szerint a villany-boyler, vagy a vikendház önma­gában nem polgári rekvizitum, jellegét az dönti el, hogy kinek melegíti a vizet, illetve ki lakik benne, azaz mi­lyen társadalmi rendszernek szolgál. Az első csoport széles arcvonalon vonultatta fel ér­veinek nehéz ütegeit. „Tényként tekinthetjük hogy ma Magyarországon a dolgozó emberek nem is kis része nyárspolgáriasodik” — olvashattuk az egyik hozzászó­lásban. A vikendház és az autó — kiváló dolgok — álla­pították meg. De ha öncél — borzalom. Másrészt kimu­tatták, hogy sajnos, még egyéb problémák is leselked­nek az életforma burkának repedésein: az iszákosság, a lakásínség, a korrupció, a morális kiegyensúlyozatlanság. Itt elsődlegesebb orvosolni valók akadnak, mint a kul­túra és az életforma kapcsolatának, kölcsönhatásának tisztázása. Aztán előhozták a pesties kiszólást: „Mindnyá­jan a piacról élünk” — aminek szemléleti forrása az, hogy minden indokolt, ami a jövedelmet növeli. Aki te­hát autóra gyűjt, szükségszerűen kevesebb figyelmet fordít Shakespeare megismerésére, általában saját szel­lemi világnézeti fejlődé »éré. Itt is, ott is megszólalt a sze­rencsejáték ellenzőinek hangja. A lottózást elítélték, mint a munkanélküli vagyonszerzés társadalmunktól idegen eszközét és rámutattak a nyilvánvaló ellentmon­dásra: egyik kezünkkel építjük a népgazdaságot, a szo­cializmust, a másik kezünkkel élesztgetjük a harácsoló szemléletet. Akart-e Vainemöjnen, Odisszeusz vagy Hamlet nyerni a lottón? — íme, a végén már így fogal­mazódott a kérdés. Az autó , , ősztályjellege’ ’ A "másik oldal nem tagadta e jelenségek létezését és a modern technikán felépülő életforma sokhelyütt érvé­nyesülő negatív hatását. De igyekezett a dolgokat he­lyére rakni. Történelmi példákon bizonyította be, — így a XIX. század technikai forradalmának tanulságain —, hogy a civilizáció nem vezetett az emberi szellem ellus­­tulásához. Ellenkezőleg, a kultúra területén is óriási mé­retű fellendülést eredményezett. A frizsider, vikendház stb. pozitívumaival és negatívumaival együtt az átmeneti korszak jellegzetes, sőt törvényszerű vonása, s a problé­ma voltaképpen ugyanabból a talajból származik, amely­ből majd minden többi probléma: az emberi tudatnak a gazdasági alaphoz képest lassúbb ütemű változásából. A tömegek ízlése és értékrendszere még kialakulatlan, a fel­adat tehát az átmeneti időszak lerövidítése, annak a kor­nak a közelebbhozása, amelyben az „éhe a szépnek” való­ban tömeges jelenség lesz. A munkaidő csökkenésével a szabad idő növekedése a mi társadalmunkban nem vezethet a nyárspolgári szem­lélet erősödéséhez, a vikendház a közösségtől való visz­­szahúzódáshoz. Száz évvel ezelőtt tizenhat órát dolgoz­tak az emberek, ma csak a felét. Csökkent-e a kulturális igény? A válasz egyértelmű: növekedett. És a lottó? Le­hetőséget ad a munkanélküli vagyonszerzésre? Igen. De a mi társadalmunkban lehet valakinek akárhány milliója, kizsákmányolásra már nem használhatja fel. Az autó „osztályjellegét” az határozza meg, hogy miből szárma­zik és mire használják. Átmeneti korszak A vitát az alapkérdésről lehet folytatni, el lehet dönteni, de nyitva is lehet hagyni. Az átmeneti korszak­ban a kérdéssel még a legkülönfélébb helyzetekben ke­rülhetünk szembe. Előrehaladni valójában a hogyan megoldásának területén kell. És a vita értelme ebben összpontosul. Hogyan lehetne jobban kihasználni az élet nyújtotta lehetőségeket a kulturális színvonal emelésére? Számos javaslat született erre is. Vannak, akik anyagi ösztönző intézkedéseket indítványoznak és így akarják rákényszeríteni a további tanulásra, művelő­désre az embereket. Van, aki a közoktatásnak juttatja a főszerepet, ennek kell szétrombolnia a kispolgári lét­forma kísértő csökevényeit. Mások országos ízlésalakító kultúrhadjáratra szólítanak fel, olyanfajta általános és összefogott akcióra, mint amilyen a termelőszövetkezetek megalakításáért folyt. Pothfí Tibor Natonek-féle nukleáris mérőműszer Berendezés fémtárgyak jelenlétének Jelzésére / m m m m m tK ti Egy dossziéra való irait­­haüimaiz fekszik az asztalon. Levelezés az Egyesült Álla­mok szabadalmi hivatalával. Merit Naitonek László elekt­romérnök, műszerész kisipa­ros elékttnonakus ekfctromé­­terének kevés versenytársa van a világpiacon. Így hát megállta a (nehéz vizsgát az amerikai szabadalmi bíró­ság előlit, minit ahogy beje­gyezték Dániában, Angliá­ban. a Német Szövetségi Köztársaságban és Svájcban is. Az elektronikus elektro­­méíter, amely az utolsó csá­váiig magyar alkatrészeikből állt, igen nagy belső ellen­állású, (kisfeszültségű egyen­áramú források mérésére szolgál, így a nukleáris kí­sérleteknek is elengedhetet­len tartozékai. Igaz, ma már Phil'ipsék is kidolgoztak egy elekrbrométer típust, de Na­­tonék László találmánya mégis elsőrendű exportcik­künk. Nem tudunk belőle annyit gyártani, hogy ne akadjon rá vevő. Akárcsak a másik Natonék-féle szaba­dalomból, a íhermométerből, vagy a véráramlésmérőből, amely ugyan egy orvos, dr. Magos László találmánya, de 0/7/ Natoniek mérnök keze nyo­mán a kis budai műhelyben vált elismert orvosi segéd­eszközzé. Szikrázva pattog a gaibter fűrészfogazata, vas került a hatalmas rönkbe, egy időre áll a munka, fűrészt kell cse­rélni. Milyen jó lenne, ha egy készülék jó előre jelez­né a vas jelenlétét a fában, esetlég a konzervgyári keve­rékben, vagy akér a mű­­anyiagprésben. Van ilyen ké­szülék. Tranzisztorokból, fer­­riitmaigos transzformátorok­ból felépített ipari fémérzé­kelő. Ez is magyar kisiparos találmánya. A külföld tárt karokkal fogadja. Éppúgy, mint a roppant kis mórés­­hiaitánók között dolgozó tor­ziós mérleget, Reiok Ottó szabadalmáit, a moszkvai ki­állításon nagy sikert aratott, ez orvosságicsierét megszün­tető ampulla-szignáló gépet, a találat jelző automatikát, a pompás kis mágneses sak­kot és tudományos kutató­munkáihoz szükséges sök-sok műszert. Hogyan, a világhírű ma­gyar műszeripar, a szocialis­ta nagyipar versenytársat kapott a kisiparban? Nem versenytárs, segítő partner, jó barát. A magyar kézmű­ipar mindig is híres volt, asztalosainkat, díszková­­csainikat, lakatosainkat világ­szerte megbecsülték. Ez az érték a szocializmus korában sem meihet veszendőbe, az ország senki kezemunkáját, eszét, tudását nem nélkülöz­heti. A (kormány tehát né­hány esztendővel ezelőtt lét­rehozta a Kisipari Exportra Termeltető Irodát (KETI) és megbízta, hogy taniáccsial, anyaggal, hitellel segítse azo­kat a magánkisáparosokaf, akik a szocialista nagyipar kiegészítőjeként részt akar­nak venni az ország növek­vő exporttevékenységében. Az állam lis jól járt, a kisipa­rosok is. A forgatom növekedésével párhuzamosan nőtt az ex­portban részt venni kívánó kisiparosok száma is, akik munkájukhoz sokoldalú tá­mogatást kapnak. Műszaki segítséget (a KETI irányító és ellenőrző tevékenységet is folytat), anyagi hozzájárulást és nagyfokú erkölcsi megbe­csülést. A Kisipari Exportra Termeltető Iroda köteléké­ben dolgozó iparosok csupán az elmúlt esztendőben 5 millió forint hitelt kaptak és 11 millió forint értékben jutottak import útján beszer­zett nyersanyaghoz. A pénzügyi segítség to­vább növekszik, mert idő­közben ismét nagymérték­ben emelkedett a KETI ex­portkötelezettsége. Mert min. den vásár, kiállítás és áru­bemutató meghozza a maga anyagi hasznát és erkölcsi sikerét A brüsszeli világki­­állítás aranyérmet adott az európaszerte dicsért, négy­­csatornás vérnyomásmérő készüléknek, a különleges bútorremekek között tavaly egy sziámi bárszekrény nyer­te a Budapesti Ipari Vásár aranyérmét, s csak nemrég hozta a posta a franciaor­szági Joliot-Curie Intézet el­ismerő levelét, amely Naito­nek mérnök elektronikus elektrométerének kiválóságát méltatja. A sok, jól eső el­ismerés a magyar kézmű­­iparosok tehetségét bizonyít­ja. És még valamit Hogy szocializmust építő orszá­gunkban minden dolgozó számára jut hely a nap alatt. Csatár Imre Botka László technikus az elektrokémiai és vegyi vizsgálatoknál Papp János technikus és Szirtes Edina gyártás közben jól felhasználható konduktométert vizsgálja működés közben ellenőrzi az analitikai méréseknél használatot tltrlmétert A Rádióaktív és Elektrónikus Mérő­készülékeket Kivite­lező Kisipari Ter­melőszövetkezet a mezőgazdasági tudo­mányos kísérletek­hez sok hasznos mű­szert gyárt Bekötözik a huzalo­kat a műszerekbe. A képen: Fadgyas Ibolya, Halmos Má­ria, Sántha Katalin és Szilágyi Béláné

Next

/
Thumbnails
Contents