Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-05-01 / 9. szám
BOGNÁR JÓZSEF: Már több alkalommal tárgyaltuk a Magyar Hírek hasábjain az európai szocialista országok gazdasági együttműködésével összefüggő kérdéseket. Az! a konferencia azonban, amelyet a szocialista országok vezetői a közelmúltban tartottak, arra késztet bennünket, hogy újra visszatérjünk e problémára. Meggyőződésünk ugyanis, hogy e konferencia határozatai és iránymutató állásfoglalásai új korszakot nyitottak meg a nemzetközi együttműködés történetében. E megállapítást természetesen helyesen kell érteni: a gazdasági életnek és a nemzetközi együttműködésnek sajátos törvényei vannak. Elhatározni, vagy célul megjelölni nem lehet bármit, hanem csak olyasmit, aminek alapjai és tényezői megvannak a konkrét gazdasági valóságban. Ezért a KGST-ban hozott határozatok és állásfoglalások olyan elvek alkalmazását és gyakorlat megvalósítását jelentik, amelynek helyességéről és életképességéről — ha szőkébb keretek között is — már lehetőségünk volt meggyőződni. A gazdaság növekedése, a termelőerők fejlődése pedig — időről időre — új szükségleteket érlel meg. Csak ha e két tényező: a gazdagodó gyakorlat és a fokozatosan érlelődő szükséglet összhangját megtaláljuk, hozhatunk eredményes és tartós gazdasági intézkedéseket. A legújabb határozatok és elgondolások három — egymással szorosan összefüggő és egymást kiegészítő — területen jelentenek lényeges változást. 1. Az együttműködés egyre növekvő mértékben koncentrálódik a hosszúlejáratú tervezésre és távlati feladatokra. 2. A folyamatos együttműködés — az eddigi gyakorlat tudatos továbbfejlesztése révén — formáiban és technikájában gazdagabbá válik. 3. A végrehajtás módszere és szervezete fokozatosan tökéletesedik. Tervgazdasági országok között az együttműködés alapja és feltétele a tervezés. A fejlődés azonban, amely az elmúlt években tudományos és gyakorlati téren megvalósult, a tervezést rendkívül differenciált fogalommá és feladattá tette. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy az éves terv — elsősorban — a meglevő gazdasági faktorok helyes elrendezését és egyensúlyát keresi. Az ötéves vagy hétéves tervek már sok tényező átalakítására és megváltoztatására képesek. Vannak azonban olyan gazdasági tényezők, illetve területek, amelyek változási sebessége lassú, ezért alakulásuk megítéléséhez, befolyásolásukhoz hosszabb időszakra van szükség. E felismerésből született meg a szocialista országokban a hosszúlejáratú tervezés koncepciója, amely az operatív gazdasági feladatok megoldása szempontjából: decentralizációt kíván. Nyilvánvaló, hogy történelmileg kialakult, önálló gazdasági struktúrával rendelkező országok gazdaságának koordinálását elsősorban a beruházásokon keresztül lehet megvalósítani, hiszen azok képezik a gazdasági élet dinamikus elemét. Ha azzal számolunk, hogy egy szocialista ország ipari termelése 7—8 év alatt általában megkétszereződik, úgy nyilvánvaló, hogy a munkamegosztást elsősorban a gazdasági élet dinamikus tényezőire kell alapozni. Ez a koordináció legfőbb és legbiztosabb módszere. A beruházások koordinálása során pedig abból az elvből kell kiindulni, hogy minden ország kompetitiv (versenyképes) árakon termelhessen azon iparágakban, amelyeket fejleszt. Azon iparágak termékeit viszont, amelyek kifejlesztésének feltételei kedvezőtlenek, külkereskedelemben kell beszereznie. Ilyen módon — a munkamegosztásnak megfelelően — a különböző országok között árucsere jön létre és általában arra kell törekedni, hogy minden ország eladhasson annyit, amennyit vásárolnia kell. Annak megállapítása végett, hogy az egyes termékek előállítása mely országban gazdaságos, összehasonlítható árakra, költségvizsgálati módszerekre, statisztikai adatszolgáltatásra stb. van szükség. Az árucsere kiegyenlítettségére való általános törekvés elve nem áll ellentétben azzal a kialakult gyakorlattal, hogy a gazdaságilag erősebb szocialista országok önzetlen segítséget nyújtanak a gazdaságilag kevésbé fejletteknek. Az együttműködésnek a távlati tervezésre való koncentrációja mellett a folyamatos, operatív együttműködés is színesebbé és sokoldalúbbá válik. A különböző iparágak és nagyüzemek között széleskörű profilozás valósul meg. Az energia-ellátás terén nagyszabású együttműködés jött létre, amely hazánk számára — amely elsőrendű energiahordozókban különösen szegény — rendkívül előnyös. (A Barátság-olajvezeték kiépítése, az energiarendszerek egyesítése.) Konkrét intézkedések vannak folyamatban a kétoldali jellegű kereskedelmi kapcsolatok többoldalúvá tételére. Az árucserében egyre növekszik a szolgáltatások aránya, ami anynyit jelent, hogy az eladó fél nemcsak gépet értékesít, hanem összefüggő technológiai rendszert is, tehát a termelési és műszaki tapasztalatok cseréje konkrétabbá válik. Hatalmas jelentősége van a végrehajtás szervezetére vonatkozó határozatoknak. A ha-Az Indonéz Köztársaság új magyarországi nagykövete Budapestre érkezett tározat meghozatalát az integrációs feladatok megvalósításában szükséges intézkedések természetének és problematikájának sokoldalú elemzése előzte meg. A Közös Piac például a Miniszteri Tanács és a Bizottságok révén erőteljes végrehajtó szervezettel rendelkezik. A Közős Piac adminisztrációjában több mint 2000 fő dolgozik. A Miniszteri Tanács határozatait egyszerű, vagy minősített szótöbbséggel hozza, miután a nagyobb országoknak 4—4, a kisebbeknek 2—2 szavazatuk van. A KGST természetesen más elvekből indul ki; nálunk elképzelhetetlen lenne például, hogy a nagyobb ország több szavazattal rendelkezzék, mint a kisebb. A határozatok meghozatalánál és a végrehajtásnál egyaránt kidomborodik, hogy a KGST szuverén államok önkéntes társulása, amelyek szuverénitása nem fejeződik be a belépés tényével. Maximálisan figyelembe veszik az egyes országok és népek nemzeti öntudatát, büszkeségét és önérzetét is. E tekintetben a jövőben sem lehet változás. Célszerűnek látszott azonban a végrehajtás meggyorsítása, tökéletesítése és tervszerűsítése végett — a szervezetben képviselt országok miniszterelnökhelyetteseiből álló — Végrehajtó Bizottságot és megfelelő Titkárságot: (adminisztratív apparátust) létrehozni. A Végrehajtó Bizottság megalakulása és működése nagy jelentőségű változás. Ily módon a nemzetközi együttműködés, a munkamegosztás és a feladatok elhatárolása teljesebbé és sokoldalúbbá válik. A KGST nemcsak egyszerű együttműködési, szervezet, hanem példa is arra, hogy miként kell szervezni egyenrangú, szuverén államok között a munkamegosztást, hogyan kell segítenie az erősebbnek a gyengét, — anélkül, hogy a szervezeten kívül álló országok érdekeit veszélyeztetnénk. A KGST előnyöket akar biztosítani a tagországoknak, de sohasem mások rovására. Ilyen módon elveiben és Sirino Mangunpranoto, az Indonéz Kíztlriaiái új magyarországi nagykövete megbízólevele átadásakor azokról a szívélyes kapcsolatokról ét baráti együttműködésről beszélt, amelyek a Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztársaság között az élet számos területén kialakultak. Az Indonéz nagykövet részletesen méltatta a két ország gazdasági együttműködésének különböző formált. Rámutatott, hogy ez az együttműködés hozzájárul az Indonéz Köztársaság további megerősödéséhez és fejlődéséhez. A többi között ezeket mondotta: — Az országaink között régen megteremtett gazdasági kapcsolatok határozottan fejlődtek és remélhető, hogy a Jövőben még virágzóbbak tesznek. A Magyar Népköztársaság a maga lehetőségeivel, tapasztalataival és Ipari eredményeivel hozzájárulhat országom gazdasági fejlődéséhez és haladásához, amely — meggyőződésem szerint — előnyös lesz mindkét fél számára. Gazdasági kapcsolataink kiterjeszthetők más területekre ts, mindenekelőtt a tudományos és kulturális együttműködésre, különös tekintettel arra, hogy Magyarország kulturális eredményei fontos helyet foglalnak el a világ szellemi életében. Egyre több Indonéz diák és szakember jön a Magyar Népköztársaságba, hogy szakképzettséget szerezzen s ez hasznára válik országom kulturális és gazdasági fejlődésének. A professzorok és diákok cseréje hozzájárul a tudományos kapcsolatok és az együttműködés erősítéséhez. Az elmondottak előmozdítására barátsági szerződés aláírására került sor országaink között, amelyet az Indonéz Köztársaság parlamentje már ratifikált. Képünkön: az Indonéz nagykövet ellép a dlszszázad előtt. tartalmában eltér a Közös Piactól, amely zárt, diszkriminatív jellegű gazdasági csoportosulás. Meg vagyak győződve arról, hogy a fiatal nemzetek — saját gazdasági együttműködésük megszervezése során — elsősorban ebből a Kauno Kleemola, a Finn Nemzetgyűlés elnöke, Rónai Sándornak, az Országgyűlés elnökének meghívására két hétig Magyarországon tartózkodott. Képűnk a baráti fogadtatásról készült. Kauno Kleemola, Rónai Sándor és felesége A Nemzetközi Ojságlró Szervezet Budapesten tartotta ötödik kongresszusát. A tanácskozáson öt világrész több mint ötven országából ISO küldött vett részt. Képünkön Szakasits Árpád, a Magyar OJságirók Szövetségének elnöke Jean-Maurlce Hermanntól, a Nemzetközi Ojságlró Szervezet elnökétől átveszi a NŐSZ ajándékát példából merítenek. Alkotmány ünnepe a bécsi magyarok körében A magyar Alkotmány napjának tiszteletére bensőséges összejövetel színhelyévé váltak a bécsi Collegium Hungaricum dísztermei. Mintegy félezren gyűltek össze a Magyar Kolónia tagjai közül, hogy a Magyar Népköztársaság Alkotmányát a már szinte hagyományos módon megünnepeljék. A kolónia rendező bizottsága, élén Rossmy Rudolf elnökkel, már hetekkel előbb készült a jelentős napra, amelynek fényéhez s vonzerejéhez a Magyarok Világszövetsége neves művészek kiküldésével járult hozzá. Az előadást Rossmy Rudolf, a rendező bizottság elnöke nyitotta meg, majd Vajda Sándor, a rendező bizottság alelnöke mondott ünnepi beszédet. A közönség soraiban foglalt helyet a Bécsi Magyar Munkás-Egyesület, a Szabadság Kultúr- és Sportegyesülét népszerű vezetősége, az elnökségek tagjai s a bécsi Magyar Követség beosztottai. Az ünnepi beszéd után került sor a budapesti vendégművészek fellépésére. Nagy sikert arattak valamennyien: Moldován Stefánia, a Magyar Állami Operaház tagja. Illés Éva, a pécsi Operatársulat tagja, Mátrai Ferenc és Nádas Tibor, a Magyar Állami Operaház tagja, Blum Tamás, a Magyar Állami Operaház karnagya, Márkus László, a Madách Színház tagja, Dörömböcő Géza és népi zenekara. A közönség nagy része a műsor befejezése után is sokáig együtt maradt a Collegium Hungaricum épületében 8 a jó magyar csopaki és egri borok mellett folytatták az ünneplést. Az ünnepi est és a másnap megrendezett hajókirándulás bizonyára sokáig emlékezetes marad a bécsi magyar honfitársak és a magyarországi vendégek számára.
