Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-04-01 / 7. szám
A klinikai tömb hátoldala Az -első ütemben« épülő négyszázágyas klinikai tömb makettje — frontnézet Hová lett 1,580.000 pengő f A sors útjai kifürkészhetetlenek — tartja a szólásmondás. Én inkább úgy mondanám: a sors útjai játékosan kanyargósak, de azért célhoz vezetnek... A kő harminc esztendőn át pihent háborítatlanul a helyén, az egyetem központi épülete és kollégiuma közé zárt nagy téren. Tanúja volt amikor a grund — a háborús években — veteményes kert lett, majd a felszabadulás után a veteményeskertből jól ápolt park. Hogyan is sejthették volna a park sétányán andalgó párok, hogy a kő, amelyben megbotlottak, nem közönséges szikladarab, hanem — alapkő? Ez csak akkor derült ki, amikor — éppen a sétálgató egyetemisták kérésére — a városi tanács kiásatta, és alóla előkerült egy fémtok, a fémtokból pedig egy okmány. .......a honfiúi erényekben mindenkor tündöklő Pécs szabad királyi város közönsége áldozatkészségének örök emlékezetére adjuk tudtul a jövendő nemzedéknek, hogy Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzósága, Kiebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi minisztersége... idején tettük le... a Nagy Lajos királytól 1367-ben alapított első magyar egyetem egykori székhelyén új hajlékra talált M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem... Kőszeghy Gyula műépítész tervei szerint emelendő épület alapkövét. Az új épület létesítéséhez Pécs sz. kir. város nemes áldozatkészséggel 700 000 pengő adománnyal járult, míg a 880 000 pengőt kitevő többi költséget a Magyar Állam fedezte. Álljon az új hajlék mindenkor a magyar tudományos munka és kutatás szolgálatában, szerezzen hírnevet és megbecsülést Magyarországnak ... Kelt Pécsett, 1931. év Szent István havának 10. napján.” Játékos véletlen, hogy éppen egyetemi hallgató botlott az alapkőbe, amely fölé soha, de soha nem épült semmi; és éppen abban az évben ásták ki a fémtokot és lelték meg benne az alapító okiratot, amikor — a város másik részén — elkezdték építeni a pécsi egyetemi várost. Hogy a harminc esztendeje elhelyezett alapkő fölé miért nem húzták fél a falakat, hogy hová tűnt az 1,580 000 pengő — arra ma már senki sem emlékezik. Beszélgetés a medikussal Pedig be nagy szükség lett volna arra az új hajlékra! Tényi Jenő harmadéves orvostanhallgató éppen félévi vizsgára készül, amikor bekopogtatok hozzá. — Gyere egy hét múlva — kérlel — akkor majd beszélgethetünk. De most... Ugye, megérted? ... Búcsúra nyújtom a kezem. — Akkor egy hét múlva beszélgetünk az egyetemi városról, rendben van? Felkapja a fejét. — Miről? f — Az egyetemi városról! Hátratolja a könyveket, jegyzeteket. — No, erről akár most is beszélek neked. Kérdezz! — Az első kérdés: miért olyan fontos néktek ez az építkezés, hogy te még a holnaputáni vizsgáról is megfeledkezel miatta? Tényi Jenő „történelmi visszapillantással” kezdi: az első magyar egyetem hosszú-hosszú távoliét után csak az első világháború után települt vissza Pécsre. A központ egy volt reálgimnáziumban, az Anatómiai Intézet egy kiérdemesült tornacsarnokban talált otthonra, a többi tanszék is — szerteszórva a városban — ideiglenes helyen telepedett meg. — És ez az oka — folytatja Tényi Jenő —, hogy a pécsi egyetemisták idejének jó része felesleges szaladgálással telik el. Itt, a központi épületben hallgatjuk az élettant, utána rohanunk a kilométernyire levő Anatómiai Intézetbe, azután vissza a központi épületbe, mert kémiai gyakorlat következik. Azt mondják, Pécs képéhez hozzátartoznak a fehér köpenyben vonulgató medikus-konvojok, de mi szívesen lemondanánk erről a pécsi nevezetességről. Hát ez az oka, hogy az építkezésről szívesen beszélnek a pécsi egyetemisták, sőt nemcsak beszélnek, hanem cselekvőén hozzá is járulnak ahhoz, hogy az egyetemi város mielőbb elkészüljön. Az elmúlt nyáron száz, az idén már mintistiét í’-*****.''« a I j lUI.. j i$c , a- 8 • ufTam rímfnnuíf MtzMytMa uciffira. WWV \ j J>i. 4a 2>i*nV Duón fxiuáifcib io. rsapyan. pi?*! Az alapkő alatt talált 1931-es alapító okmány A nyolcadik emelet magasságában zsaluznak a betonozók (háttérben a volt Zrínyi Miklós hadapródiskola épülete) egy kétszáz egyetemi hallgató jelentkezett, hogy két kezével segítse a nyári vakációban az építkezést. A betegekért A szülészeti klinika egyik tanársegédjét gondok gyötrik. — Hová rakjam ezt a hét asszonyt? — töpreng. — Hiába, be kell állíttatni ismét néhány pótágyait, másképp nem megy ... — Miért kevés a hely? Egyenes válasz helyett ő is visszapillantással kezdi: Pécs az elmúlt 15 esztendő alatt hatalmasat fejlődött. Bővült a szénbánya, gazdag érctelepet fedeztek fel a város közelében, rengeteg új ipari üzem épült, a lakosság — a beutazó munkásokat is hozzászámolva — kétszeresére gyarapodott, a környéki falvak termelőszövetkezeti községekké lettek, lakói betegbiztosítottakká. Az ingyenes orvosi ellátás tízszeresére növelte a pacientúrát. És mivel Pécsett csak egyetemi klinikák vannak pillanatnyilag, közkórházak nincsenek, intézményeink túlzsúfoltakká váltak. — És segít a helyzeten az elkészülő egyetemi város? — Nemcsak segít, meg is oldja minden gondunkat. Amint a különböző intézetek, klinikák beköltözhetnek új helyükre, átadjuk a régi, felszabadult épületeket a városnak, alapítsanak bennük kórházakat, rendelőintézeteket. És ami az orvosnak jó — a betegeknek még jobb. Az építkezés első ütemében — 1961-től 1965-ig felépül az egyetemi város hatalmas, 400 ágyas klinikai tömbje, 200 millió forintos költséggel. Itt helyezik el a sebészetet, az ortopédiát, a szemészetet, az izotóp-terápiát, a fiziko- és hydroterápiát; a nyolcemeletes épületben kap helyet a könyvtár, a központi laboratórium, az előadóterem, az étterem. — Közép-Európa legkorszerűbb klinikája lesz ez — mondja. — A fertőtlenítőbe teljes ágyakat tolnak majd be, hogy néhány perc múlva sterilen húzzák ki őket; a hallgatók nem zavarják az operáló orvost, sem a beteget, mert szükség esetén, távolról is hívhatnak bennünket, hiszen köpenyünk zsebében hordjuk majd az ultrarövid-hullámú telefont. És ami még ennél is fontosabb: az új klinikák és a helyükön létesülő közkórházak elegendő helyet biztosítanak majd minden beutaltnak. A tudós öröme A professzor: Kossuth-díjas, világszerte ismert tudós, dolgozószobájából kivezet intézete előcsarnokába. — Nézze: drága, kincset érő műszereinket, gépeinket itt tartjuk. Ez az épület régen gimnázium volt, nem tudományos célokra épült, korszerűtlen, szűk, dolgozni szinte nem is lehet itt, oktatni még kevésbé. — Ezt azért nem hiszem! A Kossuth-díjat nem akármiért adták, hanem ragyogó tudományos felfedezésért! — Ez igaz! De milyen körülmények között jutottunk el a felfedezésig! Hiszen látja: műszer nem fér a műszertől, tudományos kutató a kutatótól. Hát még ha itt vannak az orvostanhallgatók! — És az új helytől mit várnak? — Ezután lesz csak igazán lehetőségünk a tudományos .munkára. Az építkezés második ütemében tizenhárom elrrjéleti intézet létesül. De nem is sorolom a részleteket, elég annyi: az új kísérleti-elméleti tömb mindent megad nekünk, amit csak kívántunk és kívánunk. Elgondolkodik, és szinte önmagának mondja: — Hát nem furcsa? A volt hadapródiskola, ahol az ölés mestereit nevelték, most majd az életmentés kísérleti műhelye lesz! A mii és alkotója A volt hadapródiskolából és a mögötte levő lankás Mecsek-oldalból alakítják ki az egyetemi várost. Az építkezés területén közlekedni aliig-alig lehet, minden talpalatnyi hely építőanyaggal, építőgépekkel zsúfolt, amott, az egykori Zrínyi Miklós Katonai Főreáliskola mögött már elkészült az egyetem gazdasági épülete, ahogyan Forszter Miklós főmérnök nevezi: „az első ütem” egyik objektuma. A nyolcetneletes klinikai tömb falai is már állanak. A fiatal főmérnök szinte állandó belső feszültségben izzik. — Ez az én legnagyobb művem! Ide mindenből a legjobbat, a legszebbet akarom beépíteni. A betegek, akik majd itt gyógyulnak, az orvosok, akik itt nevelődnek, a tudósok, akik kísérleteznek, a vendégek, akik majd eljönnek, hogy megcsodálják az egyetemi várost — tulajdonképpen mindmind minket, építőket dicsérnek vagy bírálnak majd ... — Szóval ez lesz az a bizonyos „nagy mű”? Felcsillanó szemmel bólint. — És hol helyezték el ennek a városnyi-nagy építkezésnek az alapkövét? Forszter Miklós nevet. — Látja, alapkövet mi elfelejtettünk állítani, és ha arra a régi, harmincegyes handabandára gondol, akkor még azt is hozzá teszem, hogy iniciálékkal cirkalmazott alapítólevele sincs ennek az egyetemi városnak. De hiszen nem is ez a fontos. Sokkal inkább az, hogy a tudomány új hajléka felépüljön és valóban a magyar tudományos munka és kutatás szolgálatában álljon. Garami László gyarországon Uyen kőzetet a többi között a nagylengyeli olajfúrásoknál hoztak felszínre. Dr. B. S. Venkatachala munkáját az Állami Földtani Intézetben végzi, kutatásai eredményét tanulmányútjának végeztével közre adja. Baloldali kép; Dr. B. S. Venkatachala Mutter Erika tudományos kutatóval, az Állami Földtani Intézetben. Felső kép: Kőzetmintát gyűjt a Farkashegyen Dr. B. S. Venkatachala, Indiai tudományos kutató, ENSZ-ösztöndíjasként hat hónapon át palynologial vizsgálatokat végez hazánkban. Körülbelül 170 millió évvel ezelőtt keletkezett kőzetekben megmaradt virágporokat választ ki fizikai és kémiai módszerekkel. Ma-Dr. Holló János professzor, a Budapesti Műszaki Egyetem Mezőgazdasági Kémiai Tanszékének vezetője kutató munkája eredményeiért elnyerte a francia tudományos élet egyik legnagyobb kitüntetését, az »Ordre du Mérite pour la Recherche et l’Invention« parancsnoki fokozatát. Holló professzor (balról) munkatársával, László Elemér tanársegéddel, a tanszék izotóp laboratóriumában
