Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-03-01 / 5. szám
rersnczy Károly: Önarckép SZÁZ ÉVE SZÜLETETT FERENCZY KÁROLY Any» iyermekév*l o magyar festőművészet egyik legkimagaslóbb alakja, ötvenöt éves volt mindössze, amikor a halál elszólította, mégis ez a fájdalmasan rövid élet oly hatalmas oeuvre-t eredményezett, amely művészi egyéniségét és munkásságát örökre beiktatta a magyar festészet történetébe. Művészi pályájának állomásai: Róma, Firenze, Párizs, Szentendre, majd München voltak, de valójában Nagybánya teljesítette ki vonalainak és színeinek gazdagságát. A szelíd vanulatú dombokkal, mélyzölden sötétlő erdőkkel övezett városka, barokk stllü házaival, patinás hangulatú főterével mélyen hatott nemcsak a művész szellemi életére, hanem ihletett ecsetére is, amely alól itt sorra kerültek ki az első igazi sikereket hozó képek. (Nyári est, — Hazatérés, — Napos délelőtt, — Három királyok, — Józsefet eladják testvérei stb.) Ám nemcsak Nagybánya hatott a művészre, de az 6 munkássága is rányomta bélyegét az idővel nagyhírű festőtelepre, amelynek művészi kialakításában oroszlánrésze volt Hollóssy Simonnal, Réti Istvánnal, Iványi-Grünwald Bélával és Thorma Jánossal együtt. Amikor 1917-ben a színek világából váratlanul a sötétség világába költözött, még teljes erejében volt művészi képességeinek, telve vágyakkal, hogy az eddigieknél is maradandóbbat, nagyobbat alkosson. Értékes öröksége azonban az élet színeivel és gazdagságával hat tovább, s az utókor számára igazi örömöt és gyönyörűséget jelent. Ball» Ernő r~ vviva VItalia! — kiáltották föl ez ostromló honvédek 1849. má- XZ. jus 21-ém a budai várfalakra azon a részen, ahol olasz volt az őrség, s lenyújtották erre puskáik tusát, segíteni a félkapaszkodó honvédeknek, a Ceccopderá-bakák. Hisz’ fellázadtak a Károly-kaszárnyában mér egy éve, a forradalomkor is. Hogyne nyújtották volna le a honvédeknek a puskát! Az az evviva s az a mozdulat a népszolddaditás egyetlen történelmi jelenetbe sűrűsödött nagy szimbolikája volt — s ettől fogva eposzi méretekben ismétlődött százszor is... egészen 1867 januárjáig. Akkor oszlott fel az itáliai magyar légió. Rosszul mondom: nem is attól fogva, nem is a budai ostrommal kezdődött. Megkezdődött ez már a forradalom előtt: például már akkor is, mikor Ai poeti del secolo XIX. címmel írt tanulmányt MBzzlni, s utána A XIX. század költői címmel harsant fel a Petőfi verse. Gondolat jár a tett előtt, mint villámlás a mennydörgés előtt, megmondta már Heine is. 1848/49-ben javában dörgött már az ég. S attól fogva majdnem két egész évtizeden át dörgött testvér-ajlkdkon az evviva Vltalla s az evviva l’Ungheria is: jó száz évvel ezelőtt, a voütunnód osatasíkon, kétszáz Bourbon-ágyú kartácstüzét dörögte tűi Garibaldi zásziai alatt. Ezért alakult meg a magyar Risorgimento Emlékbizottság tavaly, /f iár nem tudom, hányadik ülésünkön határoztuk el, hogy könyvyrl *wk kell megjelennie, mély közölje végre, az utókorra nyomtatásiban ’hagyja, az először 1848/49-tben megalakult, s végleg csak 1867-ben feloszlott Itáliai magyar légió harcosainak teljes névsorát. S ez a könyv most megjelent. Ács Tivadar munkája ez, a Magyarok Világszövetsége volt főtitkáráé, a külföldi magyarság 'történetének, kivált az 1848/49-es magyar emigrációénak régi, érdemes és tudós .búvárjáé; Gátiné Pásztor Mária a Risorgimento hevenyészett kis magyar bibliográfiáját csatolta hozzá. Magyarok és a Risorgimento — ez a címe a kétszázoldalas könyvnek, tanuimánysorozatában a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár adta kd, a Magyar Risorgimento Emlékbizottsággal s a Hazafias Népfronttal közösen. Sietek megjegyezni, hogy korántsem hibátlan ez a könyv. Egész légió olasz elnevezés makacsul hibás helyesírással vonul rajta végig, nem járnak jobban földrajzi nevek, sőt személynevek sem. Acs Tivadar azonban nem fogja félreérteni e kritikát; tudom, mdly képtelenül rövid időt adtunk neki, hogy’ kellett sietnie, ügyszeretetének mekkora áldozatot kellett hoznia, hogy ezalatt megoldjon ekkora feladatot. Ezerhétszázötvenkét olaszországi magyar légionáriusról szól, ezerhétszázötvenkét sorsról ád adatszerűén számot ez az első feldolgozás, ez az első teljességre törekvő életrajzgyüjtemény! \y lapka Györgytől és Tűit Istvántól, a legendás vezérektől a Marrv. salad Ezerhős öregéig, Goldberger őrmesterig, Palermo hősi halottjától, Tülköry alezredestől Santa Maria hősi halottjáig, Ranyuk őrvezetőig, a szabadságharcot Itáliában folytató Vetter altábornagytól a Kossuth mellett haláláig kitartó Ihász és Figyeimessy ezredesekig, a 48-as hősök hősétől, Földváry Károlyitól a Garibaldi oldalán elesett Galicz hadnagyig^ ki tudná sorolni — hazatérők és világgá menők, tudósok és toliforgatók, nevesek és névtelenek, egytől-egyig szaibadsághősök, itáliai és amerikai harcterek hősi halottjai, Magyarország fényes deputációja Európa bujdosó elitje között! Ezerkétszázötvenketten! Tisztek és közvitézek, felvilágosult, demokrata főnemesek, forradalmár diákok, értelmiségiek, s — százan és százan —■ parasztok és mesterlegények, osztrák mundérban átszökütt bakák és huszárok, hazulról kiszökött besorozottak, Kossuth hívásának engedelmeskedő iparossegédek, Magyarország minden nemzetisége és minden íelekezete, egy ország valódi színe-vlrága, harcban a Petőfi világszabadságáért Világos után Itália, majd Európa és Amerika csataterein, szakadatlanul, a világ minden reakciója ellen! Először írták őket össze, nyomtatásban először olvassuk együtt mindnyájuk nevét, majdnem száz év óta először sorakozik ismét a Légió. I /a valamin, hát ezen kell megmérni Emlékbizottságunk elhatárojy zásának igazát — s mindenekelőtt: Ács Tivadar munkájának érdemét. Nem hivalkodásból mondom, hogy nekem is van a hősök közt valakim, hanem éppen csak azért, mert ilyenformán azt, hogy milyen becsületes, alapos munka áll e könyv mögött, véletlenül magam tanúsíthatom, Nagyanyám (százkilenc esztendős volna már, ha élne) elmesélte százszor is, kislánykorában mint szaladt ki egy szép nap otthon, Rácalmáson a kapu elé, mert megjött Olaszországból egy vándor asztaioslegóny, a testvérbátyjá, aki odakümn légionárius volt, érmet is hozott. Ennyi volt az egész, családi legenda volt, elmosódó emlék, ködkép, semmi több. Hót itt, a könyvben egyszerre csak —• pontosan, exakt forrásmegjelöléssel — megtalálom, 175-ös sorszám alatt, a nevét. Nemcsak a nevét: adatait is. Nem akarok hinni a szememnek, gyerekkorom aranyködéből egyszerre csak elém lép nyomtatásiban csendesen: »Rácalmásról való, asztalos, 1861-ben Nápolyban lépett a magyar légióba, Kalábriában és Basilioatában harcolt a bandák ellen.« Ott a magyarázat is, hogy 1861-től »a légió folytatta másfél éven át Garibaldi harcait, Dél-Itálla megtisztítását a nápolyi exkirály hívei és a fanatikus papok által felszított, Kalábriában, Basilicatában, a Pagani-hegységben tanyázó bandamozgalmaiktól«. Erről a légionáriusról én például tudom —• hogyne tudnám! —, hogy aztán mi lett vele. Hogy hány évig szolgált idehaza, mint kényszer-besorozott, büntetésből a légióért. Hogy aztán a nagyapám hívására odaköltözött az ő pátriájába, Gyulára, ott is temették el 1904-ben. Hogy mielőtt meghalt volna, félrebeszélt, az orvosra rákiáltott: »Hozzám ne nyúljon, mert én a Kossuth Lajos keze alatt szolgáltam!« S ahogy én erről a légionáriusról ezeket tudom, szakasztott úgy tudja a magáét a többi ezedhétszázötvenegyről is az ivadék. Mivel pedig nyilvánvaló, hogy ez a munka folytatódni fog, s mivel a tudós szerző az egyes életrajzokat e könyvben csak a nevezetesebbek esetében követhette természetesen a pálya végéig — ez a munka, e történelmileg és szociológiailag egyaránt fontos és dokumen.táris, még vár reá. összeszedni mindent. Igen, mindent, ami Magyarország és Olaszország közös történetéhez, a külföldön élő magyarság történetének legfényesebb múltszázadi fejezetéhez tartozik. A rem, nem halkul el a történelemben már soha az a budavári y V evviva! Ahogy Paliermóbain, a Tüköry Lajos emléktábláján olvastam, görög versmértékben, olaszul és magyarul: — In te l'ardore pannonico e l’italica fiámmá / riflettono fusi la luce eterna. — Benned a pannoni tűz és benned Itália lángja / összeölelkezvén messze jövőnkbe ragyog.
