Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-02-15 / 4. szám
Kihúzzák a / ■ dugókat az üvegekből L .ó \ Márláísyné boldogan Síeli a frissen töltött üve- Katonás rendben sorakoznak a futószalagon á geketpalackok Az automata gépsor megtisztítja a palackokat A konyakgyár egyik különlegessége: sziklába épített érlelő bordó KDE LÁTOGATOTT A RIPORTER, AHOL A LEGJOBB MAGYAR KONYAKOT ÉS VERMUTOT KÉSZÍTIK. ÍME, EGY CSENDÉLET A GYÁRTMÁNYOKBÓL ,m Itt fogadják a hazai és külföldi vásárlókat s kínálják kostolóval a különböze választékból (Vámos László felvételei) AZ ORVOS ÜZLETE Vannak dolgok, amelyek nagyon egyszerűeknek és természeteseknek tűnnek előttünk, s ha valaki nem érti azokat, mégis nagyon nehéz megmagyarázni. Szavamra, harmadszor kezdek már bele és még mindig nem találom a megfelelő szavakat, hogy egészen érthetően válaszoljak önnek, tisztelt uram, aki pedig igazán cseppet sem ellenségesen, sőt, kifejezetten jóhiszeműen fordult hozzánk kérdésével, önnek ugyanis kezébe került valamelyik magyar űjság egy példánya, amelyben cikket olvasott arról, hogy egy orvost félévre eltiltottak a magánpraxistól, mert egy kórházi, biztosított beteget »áttanácsolt« a magánrendelőjébe. Mármost ön ezzel nem csupán nem ért egyet, de nem is érti: ki, hogyan és miért avatkozhat bele egy orvos gyógyító munkájába? Valami értelmet azért ön is lát a dologban, s ezt úgy igyekszik megfogalmazni, bogy az orvos valóban vétkes, hiszen »annak a kórháznak, vagy biztosítónak az üzletfelét igyekezett a maga privát ügyfelének elcsábítani, amelyiknek ő alkalmazottja... Már pedig az üzlet, minden körülmények között üzlet!« Ha ez utóbbi magyarázatot nem fűzi hozzá, talán könynyebben megérthettük volna egymást. Az üzlet ugyanis nem minden körülmények között üzlet, s ennek számos példáját is sorolhatnám, de most mégis csak egyet: az emberéletet. Vagy egyszerűbben csak: a betegséget. Ebből üzletet csinálni enyhén szólva embertelenség. Jó, tudom, hogy ezek szép szavak, mert hiszen világszerte hány szanatórium, orvosspecialista, magán-vérgyűjtő állomás és hasonlóak élnek meg, sőt csinálnak nagyon kiadós profitot a betegségből, a szenvedésből. És mégis, ez a tényen nem változtat, már csak azért sem, mert hiszen van, ahol a tények egészen mást mutatnak. i S Itt hadd térjek vissza az ön nyílt hasonlatához: a konkurenciához. Valóban, az az orvos, aki munkaadó kórházának betegét magánbetegnek csábítja el, tisztességtelenül jár el, de nem azért — mint ön véli, — mert a kórházat károsítja meg, hanem azért, mert a beteget károsítja meg. Azt a beteget, akié mellesleg a kórház is,.. — ugye milyen bonyolult dolog ez? De menten egyszerű lesz, ha nem üzleti, hanem erkölcsi kérdésként tekintjük és tárgyaljuk. Mert akkor a helyzet a következő: Először. Magyarországon általános, kötelező, ingyenes betegbiztosítás van, amely kiterjed minden dolgozó emberre, Illetve hozzátartozójára, aki vele lakik, kiterjed a nyugdíjasokra, és így tovább, gyakorlatilag ma már az ország majdnem egész lakosságára. Valamennyiüket ingyen vizsgálat, gyégykezelés, kórházi ellátás és majdnem ingyen gyógyszerellátás illeti meg. Ez tehat az első tény, a részleteit ugye elengedi ezúttal, hiszen nem a betegbiztosításról beszélgetünk most. Csupán ennyi is elég róla, hogy már világos legyen, bármilyen további probléma merül fel gyógyításról, orvosról, betegről, az minden lehet, csak nem üzleti. Sőt még »minden« se lehet. Kizárólag erkölcsi probléma lehet. Hanem ugye azt is tudjuk — hiszen egyikünket se ma költötték ki a tojásból —, hogy a tisztesség nem minden ember veleszületett adottsága, legalábbis egyelőre. Az orvos is lehet haszonleső, s a beteg is gondolhatja azt, hogy hamarabb gyógyítják meg, ha a tárcájába nyúl. Hiszen olyan régen azért nálunk sem múlt még el az az idő, amikor ez többé-kevésbé magától értetődő volt. De ma semmiképpen sem az. S ezért: Másodszor. Három esztendővel ezelőtt a Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletet alkotott az orvosi rendtartásról, amelynek alapgondolata az, hogy a betegek az őket megillető magas színvonalú egészségügyi ellátást teljesen díjtalanul kapják meg. A rendtartásnak ennek értelmében számos pontja, részlete van, amelyek védik a beteg érdekeit, de védik az orvosét is. Nem gátolja a magángyakorlatot, de megkívánja, hogy az orvos elsősorban a köz szolgálatába álljon, állami, vagy társadalmi szervnél, s ntegtiltja, hogy az ott kezelt betegektől pénzt fogadjon el, vagy magánrendelőbe »csábítsa« azt a hitet keltve, hogy ott jobb orvosi ellátást kap. A rendtartás betartása fölött a töhbi között a szakszervezet irányítása alatt levő orvosetikai bizottságok őrködnek. Kiemeltem e bizottságokat, nem csupán azért, mert feladatuk és jelentőségük kiemelkedő, hanem azért is, mert ön kifelejtette őket. A szóban forgó ítéletet ugyanis nem a bíróság, a rendőrség, vagy a »boss« hozta, hanem az orvosetikai bizottságok egyike. Egy olyan szerv, amelyben az orvosok maguk őrködnek afelett, hogy legszentebb hivatásukat — gondolom egyet ért azzal, hogy az életet mentő, az élet felett őrködő orvosi hivatást szentnek nevezem —, tisztán, mentesen minden üzleti, vagy más személyes érdektől gyakorolhassák. S ezek a bizottságok nemcsak az »üzleteskedő« orvost ítélik el, s büntetik is magunk módján, hanem a tapintatlan orvosi is, a betegekkel gorombáskodó orvost is, a hozzáforduló beteget kellő ok nélkül elutasító orvost is. De ezek a bizottságok ugyanakkor védelmet is nyújtanak minden tisztességes orvosnak a rágalmazó, rosszindulatú, megvesztegetést kisérlő, erőszakos -betegek« ellen is, akik ugyancsak akadnak mindig és mindenütt. Nos, így állunk Uram. Sok szép, vagy legalábbis tetsze- i tős frázist puffogtathattam volna el az orvosi hivatás magasztosságáról, az emberszcretetről és így tovább, de nem hiszem, hogy velük közelebb kerültünk volna egymáshoz. Inkább tényeket mondtam el, amelyek biztosítani kívánják az emberszeretetet. Mert tudja, legyünk egészen őszinték: amíg az emberek szeretete, a betegek és szenvedők Istápolása csupán óhaj, legyen bármily buzgó és kegyes óhaj Is, addig üzlet is marad, amelyhez az erkölcsnek ritkán, s akkor is vonakodva van köze csupán. De ha az emberek szeretete, a betegek, elesettek gyógyítása törvény, amely fölött az egész társadalom őrködik, akkor bármilyen üzleti hasonlat — legyen szemre tetszetős is —, csak sántíthat, hiszen a dolog lényegével ellentétes. S ha ebben egyet tudunk érteni Uram. akkor hiszem, hogy további magyarázatomra már nincs is szüksége: már érti is a dolgot. BOGÄTI PÉTER
