Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)

1962-11-15 / 22. szám

Tisztelt olvasónk! Kérem, engedje meg, hogy bemu­tassam önnek ezt a nagyon komoly, megfontolt urat, aki­nek írásaival ezen az oldalon találkozhat. Neve Feleki László, kora 53 év, de fiatalos külsejű. Ez élete középsza­kasza, optimista számítás szerint, mert mint egyszer meg­írta, az ember először fiatal, aztán fiatalos, végül örök­ifjú. Foglalkozása... — írd úgy, most humorista, ha már ragaszkodunk az iro­dalmi profilírozáshoz. — Miért ez a precizitás, Lacikám? Különben is jobb lenne, ha nem szólnál közbe, hiszen rólad van szó. — Tudom, hogy ehhez a területhez valóban nincs sok közöm, de van bennem egy csillapíthatatlan érdeklődés minden iránt. Ami pedig a pontosságot illeti, azért fontos talán a ~most«-at hangsúlyozni, mert azelőtt sportújságíró voltam. — Mielőtt humorista lettél? — Mielőtt elvesztettük volna a labdarúgó világbajnok­ságot. — Azt mi többször is elvesztettük. — Igen, de 1954- ben nagyon. Nos, akkor én még a Népsport számára küldtem tudósítást arról, hogy kikaptunk a döntőben. Emlékszel, a győzelmet akkor mindenki biztosra vette idehaza és nem csekély lárma keletkezett a vereség kö­rül, utcaszerte, hogy úgy mondjam ... Utóbbiért engem is felelőssé tettek ... — Gólt kellett volna rúgnod..< — Hát góllövőnek nem voltam jó, de bűnbaknak, úgy­látszik, igen. A dolgot ma megérteni éppen olyan nehéz, mint akikor volt. Mindegy, talán éppen az ügy kétségtele­nül szatirikus volta késztetett arra, hogy a Ludas Matyihoz, szatirikus hetilapunkhoz szerződjek. Azóta (s annak vagyok a munkatársa. — És közben megírtál sok száz humoreszket, szatírát, három könyvet, dolgoztál a rádiónak, a TV-nek, előadták egy szatirikus-tudományos műsorodat a Bartók-színpadom, s mindez talán félér néhány góllal, amelyeket olyan lelke­sen tudósítottál annak idfején. írásaid többségének témája tudományos vonatkozású, szereted az olyan »sportágakat«, mint az atomfizika, az űrkutatás ... — Igen, mert meggyőződésem, hogy korunk a tudomá­nyok kora, következésképpen gondolnunk kell a világűr humoros felhasználására is. — Alkkor el vagy látva témával. Elvégre, a világűr végtelen. — Korunk viszont rövidségre törekszik. Sok kötetes re­gények helyett a kisregény az uralkodó műfaj. Ezért hiszek az aforizmában is, amely az olvasó idejének tiszteletben tartását szolgálja. Az aforizma egy gondolat rövidített szö­vege, a szellem sűrítése. — Tisztelet az aforizmának, de azért a világirodalom is valami! — Nincs olyan régi nagy alkotás, amit ne lehetne le­rövidíteni egy mondatra. — Szavadon foglak. Tegyünk néhány próbát. — Állok elébe. Kezdd el. — Odüsszeia? — Hosszú utazásnak halál a vége. — Aeneis? — Minden út Rómába vezet. — Oldipus király? — Anya csak egy van. — Gulliver utazásai? — Legfőbb érték a ló. — Othello? — Asszony ölve jó. — Az ember tragédiája? — Az élet álom. — Vigyázz, ez már nem vicc! — De az. Hiszen az élet nem álom. Hanem valóság... — Ami nem lehet meg nevetés nélkül. — Ez így kevés. Meggyőződésem, hogy minden társada­lomra rendkívül jellemző az, hogy min nevet. — Mi például min nevetünk? — Mondd, te nem szoktad olvasni az írásaimat? — Pardon. Én csak azt akartam... — Te nézd, az Olvasó mintha türelmetlen volna... Nem lenne helyes, ha abbahagynánk a beszélgetést és nem zavar­nánk őt az olvasásban?- Igazad van. Hiszen téged olvas. És remélem, jól szó­rakozik. (bogáti) 10 A Vüágegyetemi Tervező Bizottság elnöke az emberi­séghez intézett szózatában először röviden beszámolt a boldog jövőt biztosító elő­munkálatokról, majd rátért a tényleges intézkedések lénye­gére: — Kedves embertársak, a világegyetemes erőközpont üzembeállítása előtt néhány szóban tájékoztatom önöket a tervezett örök boldogság néhány ikérdéséről. Miután sikerült megoldanunk a sza­bályozott termonukleáris fo­lyamatot, az óceánokban fel­lelhető deuterium-készlet mennyiségét tekintve első lépésként kétszáz millió év­re gondoskodtunk energiáról az emberiség számára. Hogy ne csak átmenetileg oldjuk meg ezt a fontos kérdést, bevontuk az energiaellátás­ba a Sziriuszt, sőt tartalék­ként beállítunk néhány szu­pernóvát is. — Gondolom — folytatta — azt is örömmel veszik tudo­másul, hogy minden beteg­ségnek sikerült megtalál­nunk a rezgésszámát, miál­tal az egészség kérdése örök időkre megoldódik. Az an­tarktiszi terápia-kombinát rövidesen áttér a rezgéssza­bályozó sorozatgyártására. A baktériumok és vírusok rö­videsen megkapják új beosz­tásukat. Felvetődött egy olyan terv is, hogy orvos­­történelmi célokra állítsunk fel egy kór-rezervátumot, egy Nemzeti Beteg-par­kot, ahol tilos lenne a bete­geket bántani, etetni és gyó­gyítani. Ez a terv, meg kell mondanom, sok beteg tet­szésével találkozott, mert szirtesen beteg az, aki gyen­gédség után vágyik. Különö­sen az idegbetegek között volt sok a jelentkező, ami azt bizonyítja, hogy a hisz­tériáról mondanak le a leg­nehezebben az emberek, s elsősorban az idegbetegek allergiásak az egészségre. A tervet a Világegészségügyi Főigazgatóság mégis elvetet­te, azzal az indokolással, hogy a szenvedés konzerválása szabályellenes. — Akik tehát betegek és boldogtalanok szeretnének lenni, kénytelenek megba­rátkozni az egészség és a boldogság gondolatával. Si­került ugyanis felfedeznünk az agyban a boldogság-cent­rumot, ezt különleges beha­tásokkal állandó rezgésben lehet tartani, a boldogság­élmény tehát permanens. r- A bűnözés ellen mód­szeres erényesítéssel védeke­zünk, az alkoholizmus, a dohányzás, a kábítószerek élvezete rövidesen meg­szűntnek tekinthető, mivel hatásukat átalakítjuk hasz­nossá, erősítővé, üdvössé. Ha a morfiumról kiderül, hogy hizlal, senkinek sem kell.- Elkészül a Föld körüli többszörös lakóburok. sztra­­toszférikus árkádokkal!, s itt százmillió embert könnyen el tudunk helyezni, — Megoldottuk a világ­nyelv kérdését, beszéd nél­kül, közvetlen gondolatolva­sással, akusztikus hatás nél­kül, s ez pillanatok alatt az emberiség i közkincse lesz. Gondoltunk arra is, hogy ne legyen sértődés, <ha az embe­rek egymás gondolataiban olvasnak, s ezért rádióaktív kobalttal az agyban kifej­lesztjük az udvarias gondol­kodásmódot, s így az embe­rek kifelé mást gondolnak, mint befelé. rá az örök élet előnyeire. Mint például: »Egyszer szü­less, mindig élj!« Vagy: »Örök élet nem is rossz, szép lakásunk a kozmosz!« Vagy: »Ne halj meg, de légy karcsú!« Az emberiség sza­porodása nem gond, a teme­tők helyén is lehet örökla­kásokat építeni, a Földhöz csatolt új égitesteken pedig rengeteg a parkolóhely. — Kedves embertársak! Ünnepélyes pillanat ez! Mindent beállítottunk, s most már csak egy gombot ken megnyomnom ahhoz, hogy ezek a csodálatos dol­gok valóra váljanak. — Ki kell térnem az élet­kor kérdésére is. Mi is tisz­tában vagyunk azzal, hogy ezen a téren még sok a ten­nivaló. Igaz, hogy az átlag életkort már eddig is nyolc­százról ezerre emeltük, de ez csak afféle félmegoldás. Az örök élet terén folytatott kí­sérleteink teljes sikerrel' jár­tak. mindössze az emberek idegenkedését kell legyőz­nünk. Évezredes beidegzett­­ség ellen kell felvennünk a harcot. Az emberek nem szí­vesen mondanak le a halál­ról. Megszokták. Ha valaki egyszer meghal, már azt hi­szi, hogy enélkül nem tehet élni. A legtöbb ember ide­genkedik az újtól, amellett hiú, azt akarja, hogy emléke legyen. Aki örökké él, arra a kutya sem emlékszik. Fel­­világosító munkánk során egyszerű kis jelszavakkal kí­vánjuk népszerűsíteni a fo­lyamatos létet, s mutatunk A tudós felemelte a kezét, hogy megnyomja a gombot, ebben a pillanatban azon­ban a titkára mentegetőzve fordult hozzá: — Professzor úr, sajnos, a gombot nem kaptuk meg, pedig többször is megrekla­máltam, de a Gomböntő ktsz-ben azt mondták. hogy ezt a típusú gombot most nem gyártják, nincs kapaci­tásuk és tervmódosítás is volt, nyersanyagot sem kap­nak, pedig reklamáltak, de ősz előtt szó sem lehet róla, továbbá azt a gépet, amely­­lyel ezt a gombot gyártják, a vasgyűjtő hónap során té­vedésből beadták a MÉH- nek, a főgombvezetőt külön­féle visszaélések miatt le­váltották, a vállalat ezentúl valószínűleg földgyalut fog gyártani, egyszóval egyelőre várni kell. Bármin meg lehet sértődni, csak akarni kell. A költő Jobban szereti, ha csodálják, mint ha megértik. A Jószívű hal kevés hallat eszik. A lelkilsmeretfurdalás elkésett érzés. Semmi más, mint a lélek bosszúja. A gondolat sebessége sem állandó. Néha a fénynél gyor­sabban terjed, néha a csigánál lassabban. Szép az, ami & rosszízlésű embereknek nem tetszik. Ha újra kezdhetném az életemet, egészen más szamár­ságokat követnék el. Az ember belátja mások hibáját. Félj attól, aki fél! A bosszúálló bírónak képzeli magát, pedig csak hóhér. Bölcsességeket könnyebb kitalálni, mint megfogadni. Túl azon az izgalmas kérdésen, hogy van-e élet a Mar­son, engem az is érdekel, hogy lesz-e élet a Földön.

Next

/
Thumbnails
Contents