Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)

1962-11-01 / 21. szám

A kísérleti halastavak egész rendszere létesült a hajdani terméketlen szikesen A város jelképe: a szarvas Az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet a Bolza Kalmár Erzsébet a rizstermesztés tudományának egyik apródja. Jobbra: Szín Anikó és két neveltje a sok-sok ezerből A Holt-Körös partján üdülőtelep születik Gazdagon tenyészik a kövér tükörponty az új halastavak­ban Az Arborétum egyik híressége: a délamerikai pampaszfüIlyen új házak épülnek a hajdani szegény faluban A járdaszigetek mentén rózsakertek. A ta­nácsháza kúriát formázó épületének elő­terében rózsalugias. Az utakat fák sze­gélyezik, a tereken virágágyak pompáznak. Karcsú Zetor traktor zümmögve vontat egy zsákokkal rakott pótkocsiit: rizst szállítanak. Lépésben hajt a teherautó a betonúton. A hatalmas tartályból időnként víz fröccsen az útra: útnak indult a halküldemény. És a traktor mögött, meg a teherautó kö­rül a tereken, az árnyas fák szegélyezte utakon, mindenütt, amerre néz az ember, diákok, diáklányok ... A Szabadság úton vén akác törzsén zo­mánctábla hirdeti, hogy ezt a fát még Tesse­­dik Sámuel ültette. A gimnázium előtt, a parkban Tessedik szobra áll, és a Mezőgaz­dasági Technikumnak Tessedik Sámuel Tech­nikum a neve... Ezt veszi észre legelőször bárki, aki ma megáll a Viharsarok zugában, a Hármas-Kö­rös holtágának egyik partján: Szarvason. — Ez Tessedik Sámuel városa — villan eszébe önkéntelenül... Majdnem kétszáz esztendeje, hogy itt élt, dolgozott, harcolt a tudós pap, a korát meg­előző agrárreformer, aki már akkor lie merte írni: »A jobbágy sokat verejtékezik, mégis nyomorban él, mert nem magának termel«... A szószékről azt prédikálta: «-Az emberek mindennap kétszer, sőt háromszor mennek kedves templomukba, és mégsincs kenye­rük« ... Könyvet szerzett, amelynek ez volt a címe: A’ paraszt ember Magyar Ország­ban, mitsoda és mi lehetne?’ Iskolát szerve­zett a parasztoknak, olyat, amelynek híre bejárta Európát. Tankönyveket írt, megjaví­totta a szikest... Csodáról beszéltek akkor a holt Körös partján. Termesztett lucernát, te­nyészhetett selyemhernyót; esztergapadot, szö­vőszéket tétetett az iskolájába. Hat hóidon, majd 39 holdon tanította a földművelést, a faültetést... Festetics gróf a Keszthelyi Georgicon alapításakor tőle kért tanácsot. Külföldi tudósok jártak a szarvasi iskola csodájára, aztán... A csemetekentet a köz­ségi bikákkal tipratták le, az iskolát be kel­lett zárni. A zseniális tudós, az agrárrefor­mer kiábrándultán vallotta: — »Megakadályozzák a jót, ahol csak tud­ják ... süketeknek beszélünk.« Huszonöt évi fennállás után megszűnt az iskola. Egy negyed század minden erőfeszí­tése, harca, példamutatása nem tudta elérni akkor, hogy a parasztember az legyen Ma­gyarországon, ami lehetne. De a kiábrándult, élhagyott, csalódott tudós mégis ezt vetette papírra: — »... majd egyszer, egy szerencsés haj­nalsugár életre kelti...« Életre kelti — úgy gondolta — a magyar . parasztot és az iskolát.. . A hajnalsugár tizenhét esztendővel ezelőtt felragyogott,., És aki ma járja a Holt Körös A felsőfokú óvónőképző Intézet. Lent: Kondocs Mlhályné, Kordoványl Gyula telepvezetővel a kicsépelt, hántolatlan rizst nézi Vidám diákok a Tessedlk-parkban

Next

/
Thumbnails
Contents