Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)

1962-01-15 / 2. szám

Tanulószobában Vájártanulók szabadidőben bafo-kk kastélyon kívül nem volt, így a csákány minden szívfájdalom nélkül bonthatta le a vár körüli földszintes, jellegtelen házacskákat, hogy helyükre négy-ötemeletes vasbetonépületek kerüljenek. Míg. más városainkban a városmagtól kifelé haladva, gyűrűsen követik egymást az építészeti korszakok, addig Várpalotán a középkort a XX. század derekától mindössze néhány árok választja el> de ha a füves liget elkészül, akkor még az sem. Az idő relativitása szinte tapinthatóan létezik itt, Várpalotán. Egyszerre épül a XIV. és a XX. század, szép ütemben folyik ugyanis a vár helyreállítása, huszonöt milliós költséggel 1965-re készül el, s akkor helytörténeti múzeum, bányalpar-történeti múzeum, műszaki klub, könyvtár, százhúsz férőhelyes turista-szálló, étterem, eszpresszó, s az egyik toronyban csillagvizsgáló lesz a másfélméteres falak között. A közelmúlt és a jelen kap­csolatát érdekes számok jelzik. Várpalotának 1920-ban 4900, 1946-ban 5000, 1961-ben 21 000 lakosa volt. Tíz év­vel ezelőtt négy orvos gyógyította a betegeket, ma har­mincegy, tíz egynéhány pedagógus tanította a gyerekeket, ma százötvenhárom és kellene még huszonhárom. 1945 óta 2630 lakás épült, a húszéves távlati tervben 15 000 ember jut még új lakáshoz. És közvetlenül a múlt és a jelen mellett alakul, fej­lődik a jövő. A vájáriskolában 600 ifjú bányász-szakmun­­• _ kás tanul. Nemrégen osztrák szakszervezeti küldöttség járt itt. Meglehetős értetlenséggel álltak a kérdés előtt: Miért szükséges három éven keresztül Internátusi tanin­tézetben nevelni a szakmunkásokat? Van-e értelme évente 11 000 forintot költeni egyetlen fiatal munkás ne­­. vetésére, kiképzésére? Az öt fiatal, Vers István, Erdei János, Horváth Antal, Nagy Gyula és Szili József, akikkel később a bányában találkoztunk — ketten közülük az Alföldről, a Nyírségből kerültek ide —, elmondották, hogy fele-fele arányban ré­szesülnek elméleti és gyakorlati oktatásban, forgószínpad szerűen ismerkednek meg a bányaművelés, minden ága­zatával. Az internátusbán önkormányzati rendszer ural­­kollk, három szoba lakói választanak titkosan egy ön­­kormányzati vezetőt, s ezek választják meg a diákkollé­giumi tanácsot, amely intézkedik a belső rend megszerve­zéséről, a kulturális és sportesemények előkészítéséről és lebonyolításáról. A kollégiumi tanács fegyelmi ügyekben javaslatokat terjeszt az igazgatóság elé. A diákifjúság sza­bad idejét a különféle szakkörökben tölti, van színjátszó-, technikus-, képzőművészeti-, foto-, könyvkötő-, állatprepa­­rátor-szakkör és természetesen önképzőkör és sportkör is. A szülőktől kapott levelek — ezt már az igazgató teszi hozzá —, szinte kivétel nélkül arról számolnak be, hogy a fiú már az első év után annyira megváltozott, szinte rá sem lehet ismerni, Mi okozta ezt a változást? Talán ez lehetne a rejt­vény következő kérdése. Bár Magyar-országon ilyesmit a furfangosok versenyében már nem lehetne kérdezni, mert a válasz olyan nyilvánvaló. És ez egyben felelet arra is, hogy érdemes-e évi 11 000 forintot költeni egy fiatal mun­kás nevelésére. Petliő Tibor A bánya és az erőmű (Vámos László felvételei) Tíz éve Itt még földszintes .tázacskák álltak Részlet az erőműről .

Next

/
Thumbnails
Contents