Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)

1962-08-01 / 15. szám

Mellékelünk egy kis nyári kéaámunkia-imimtáit, a kony­hában igen hasznos, hangolt kis lábosfogó ruhácska el­készítését. C magyar költőtanár Brazíliában Látogatás Rónai Pálnál Egy felvillanó emlék vezetett el Rónai Pál, Az antológia címoldalát Rónai Pál felesége, a riói egyetem professzorának lakására. Az Taus Nóra készítette. Már percek óta beszél­­egyik könyvkereskedés kirakatában érdekes gettünk magyarul, amikor kiderül, hogy Taus Vásárolunk fehiér paplan­­pamutot, vagy duplaszállal gombolyítható ibabápamiutot (egyhez két és fél deka ele­gendő) és egy vastag horgo­lótűt. Először 30 láncszem­ből karikát horgolunk, amit körülhbrgolunk rövid pálci­kákkal. Az előző sor hátsó részébe szúrunk csak bele, ettől szép, bordás mintát ka­punk. 1. sor: 5 rövid pálcika, 3 levegőszem, 5 rövid pálcika. A második sorba 2 leve­gőszemmel emelkedünk féL 2. sor: 6 rövidpálcika, 3 levegőszem, 6 rövid pálcika. (Az eggyel-eggyel több pál­cikát úgy helyezzük el, hogy a levegőszem-adta lukba szűrjük bele mindkét olda­lon.) így folytatják a munkát, minden sorbán 2—2 pálci­kával szaporítva, amíg 24 sort nem kapunk. Akkor színes fonállal egy rövid pálcika-sorral körülhorgol­juk az egész munkát, a fü­lét is. Nemcsak csincs, ha­nem igen praktikus kis lá­­bosfogót kapunk, mert oly'an kicsi és vastág, hogy a láng nem kap bele, de megvédi kezünket a forró edénytől. ÍA Augusztus a saláta kedve­lői számára a leggazdagabb hónap. A húsos, édes para­dicsomból, a zamatos zöld­paprikából igazán könnyű ízletes, friss salátákat kever­ni. Íme néhány népszerű re­cept hozzá segítségül: Biharból származó sava­nyúság a sültpaprika-sáláta. Ehhez először sütőben szép barnára megsütünk húsos zöldpaprikákat és ha megbar­­nul, kártyás héját még azon forrón lehúzzuk róla. A pap­rikát egészben tálra tesszük, megsózzuk és eoettel-olajjal megöntözve, néhány óráig érleljük. Ebben az ecetes pdelében adjuk asztalra is. A bolgároktól tanultuk a nyári vegyes salátát, ügy készül, hogy három jókora zöldpaprikát kicsumázunk és három közepes paradicso­mot megmosunk és megtö­­rölgetünk. Húsdarálón az egészet áthajtjuk, beledará­lunk még egy közepes fej vöröshagymát és az egészet kevés ecettel, bőven olaj­jal, sóval és töröttbörssal fűszerezzük. Közben kifő­zünk néhány tojást és a ke­ménytojásokat cikkekre vág­va, ezzel díszítjük a sailátát. Különleges, jó ízű saláta a vendbélyi paprika-saláta. Két szép paradicsompapri­kát, egy fej zöldsaUtát, há­rom paradicsomot és egy meghámozott almát laskára vágunk, megsózzuk, megfor­gatjuk egy kis ecetben-olaj­­ban és néhány órát állni hagyjuk. Meghintjük egy kis töröttborssal, és tetejét be­szórjuk kevés reszelt zeller­rel, amitől különleges jó izt kap salátánk. Pecsenyéhez és hideg felvágotthoz kitű­nő körítés. F. Nagy Angéla kiadványt pillantottam meg: Antológia do conto Hungaro — Magyar antológia — ezt ol­vastam a címlapon, s alatta az összeállító és fordító neve: Paulo Rónai. Rónai Pál... morzsolgattam magamban a nevet, s eszembe jutott egy 1939 őszi régi es­te Budapesten, a Vajda János Társaságban. Brazil költők verseit olvasták fel — ha jól emlékszem, Ascher Oszkár és Demján Éva, és a versek fordítója Rónai Pál volt. Amikor hosszas utánjárás után megkaptam lakáscímét és becsöngettem a Moro dós Cap­­rldos, tehát a Kecskék Hegye tövében fek­vő háromemeletes bérház egyik lakásába, ez volt az első kérdésem: — Professzor úr, nem volt önnek egy mű­fordítás kötete brazil költők verseiből? Az 55 év körüli, még mindig fiatalos kül­sejű, középtermetű professzor előbb levette szemüvegét, tanáros mozdulattal megtör ölte, aztán szó nélkül odalépett a könyvespolchoz. Egy szürke fedelű kis kötetet vett le, amelyen ez állt: Brazília üzen. — Ez volt az a kötet? — kérdezte halkan és én csendesen rábólintottam. / Feloldódott a hangulat, s Rónai professzor, aki — mint imerősei mondták — egyébként kissé zárkózott, visszavonult életet él — szí­vesen ült le beszélgetni egy csésze fekete mel­lett. Elmondta, hogy már az 1930-as évek kö­zepén kezdett érdeklődni a portugál nyelv és a brazil költészet után. 1938-ban jelent meg a Santosi versek műfordítás kötete, 1939-ben adta ki a Brazília üzen versfordításokat. Ami ezután történt, arról Rónai Pál így em­lékezik: — 1940-ben munkaszolgálatra hívtak be, a Duna mellé, Hárosszlgetre. Talán én Is oly sok barátom, Radnóti Miklós, Szerb Antal és mások tragikus sorsára jutottam volna, ha nem lép közbe a távoli barát, Ribeiro Couto, akinek verseit fordítottam santosi kötetem­ben. Az ő közbenjárására kaptam meg a bra­zil kormány meghívását, hogy tartsak előadá­sokat Rio de Janeiróban. 1941 márciusában érkeztem a brazil kormány ösztöndíjával Rió­ba, azóta itt élek és dolgozom. Rónai professzor a riói egyetem francia tan­székén vezető tanár. Sok munkája mellett időt talál azonban arra, hogy megismertesse és népszerűsítse Brazíliában a magyar irodal­mat. Melyek legfontosabb munkái? — kér­dezem. — A legnagyobb sikert Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk című könyve érte el. 50 ezer példányban adták ki, pillanatok alatt elfo­gyott s ma is hiába keresem, akárcsak egyet­len példányát is a könyvkereskedésekben. Le­fordítottam brazilra — szándékosan mondom, hogy brazilra, mert a brazíliai portugál kü­lönbözik az anyanyelvtől — a magyar írók antológiáját is. Ebben a kötetben Jókai Mór­tól Gelléri Andor Endréig valamennyi nagy magyar novellaíró szerepel. Nóra nem is magyar, hanem olasz, s mind­össze három esztendőt töltött Magyarországon. Kiejtése azonban olyan tökéletes, hogy szin­te semmi idegen akcentus nem érződik rajta. Persze, megkönnyíti a feleség helyzetét, hogy Rónai professzor ma is »szerelmese« a ma­gyar nyelvnek. »Hogyan tanultam meg por­tugálul és egyéb kalandok« című kötetében szerepel például egy fejezet a magyar nyelv­ről: — Ebben a fejezetben azoknak, akik egy szót sem értenek magyarul, éppen azt igyek­szem megmagyarázni, hogy mi a különös, ml a nehéz és mégis ml a vonzó a mi nyelvünk­ben. Bár Rónai professzor időnként értesül a ma­gyar irodalmi élet eseményeiről, kapcsolata mégis véletlen Jellegű. A véletlen juttatta pél­dául kezébe az elmúlt hetekben volt Iskolája, a Berzsenyi Dániel Gimnázium 100 éves jubi­leumán kiadott évkönyvet is. — Valóságos megrendüléssel olvastam az értesítőben a volt barátok neveit, akikről ma utcát neveztek el Budapesten, s akiknek élet­műve valóságos biblia a mai magyar Ifjúság számára. Amikor ezt az évkönyvet kezembe veszem, mindig erőt vesz rajtam a saudade... Saudade — ez lefordíthatatlan brazil szó, amely egyszerre jelent visszaemlékezést, fáj­dalmat, honvágyat... Már a második csésze feketét is megittuk, a professzor órájára tekint. Rövidesen kezdő­dik előadása az egyetemen. Így hát búcsúzóul arra kérem, válasszon ki egy verset, még a régi, otthon kiadott brazil műfordításokból. Egy verset, ami a legközelebb áll szívéhez... Rónai professzor ismét a Brazília Üzen kö­tetet veszi elő. Aztán lassan, halkan, szinte nem is nekem, inkább maga elé mondja: — Áldott legyen a te országod. — Idegen, te az én országomba jöttél, hogy megtaláld a jót, amit otthon hiába kerestél. Nagyon szépen köszönöm idegen. — Eljöttem ide, hogy boldog legyek. Bőséges, gazdag föld a te földed, jöttem, hogy itt erős, gazdag és boldog legyek. — Nagyon szépen köszönöm, idegen. — Itt élnek majd az én fiaim, itt születnek meg unokáim, még bennem lesz a honvágy, mikor e földön lehunyom szememet, áldott legyen a te országod. — Még egyszer nagyon köszönöm, idegen, tudom, hogy minden, amit mondasz, igaz. De mégis, mondd meg, kérlek, mondd, melyik út visz a te földed felé? Mondd, idegen, melyik út visz oda? Elvágyom innen, el innen, el innen! Idegen, én is boldog akarók lenni! ... Szepesi György Búcsú a futballtól Már vészesen közelgett az indulás ideje. A dorogi bányászfutballistáik: vezetői mind idegesebben várták á teherautó mellett a csapat tizenegyedik játékosát, a hiányzó kapusit. Azután az utolsó pillanatban az autó­nál lábatlankodó ifjúsági já­tékosukat .vitték magúkkal Komáromba az N1B Il-es bajnoki mérkőzésre. — Ha már a Pap (így hív­ták a Csapat kapusát) nem ; jött el, jó lesz a ministráns gyerek is... — szólalt meg az egyik Idősebb játékos és társai jót nevettek a tré­fán. Még szerencse, hogy nem voltak szemtanúi a vé­konyka fiú első kapus-sze­replésének, mikor a kölyök­­csapatban kilenc igólt kapott. A: egyiket a lába között, a másikat a hóna alatt — egyszóval afféle potyagólo­­kást. Gyuszi tizenkét éves volt akkor és az edlző szi­gorú parancsára a jöbbszél­­re került. De a kapu mégis vonzotta, a nagyok edzésein Virtusból vetődött a labdák után és talán így esett rá a választás. Első nagy mérkőzésén már nem okozott csalódást — újonc létére remekelt Ko­máromban, végleg a kapu­ban maradt. Mindez 1938-ben történt... S időközben a »gyerék« nevét megismer­te a sportvilág, hiszen Gro­sses Gyula 85 alkalommal őrizte biztos kézzel a ma­gyar válogatott kapuját Most már elbúcsúzott... Nem ölti magára többet a kapusok fekete mezét... — 37 éves vagyak, eljárt az idő felettem. Átadom a helyem a fiataloknak — mondta a napokban, baráti beszélgetésünk során. — Hallhatnánk e hosszú, sikerekben gazdag pályafu­tás legszebb emlékét? — Nehezen tudnék vá­lasztani — folytatta elgon­dolkozva. — A futballhoz csak kellemes emlékek fűz­nek ... Szerencsém volt, hi­szen olyan időszakban játsz­hattam, olyan Időszakban védtem válogatottunk kapu­ját, midőn a magyar labda­rúgás a Világ legjobbjai kö­zé tartozott. Első ötven vá­logatottságom idején mind­össze egyetlen mérkőzést vesztettünk, az 1954-es vi­lágbajnoki döntőt. A győ­zelmekhez, sikerekhez fe­lejthetetlen emlékek fűznek. — S akad mérkőzés, ame­lyikre nem emlékezik szí­vesen? « — A legfölényesebb győ­zelem után, mikor a szak­értőktől a legel ismerőbb di­cséreteket kaptam, magam­ban mindig kerestem a hi­bákat, furdalt a lelfkiisme­­ret egyetlen kiejtett lab­dáért, egyetlen hibás moz­dulatért is. Végiggondoltam a mérkőzést, hogy miit csi­náltam rosszul, amin leg­közelebb javítani kell.. S állítom, ez az egészséges do­log. A sportemberek pálya­futásának, fejlődésének na­­gyonis szűk korlátokat szab az elégedettség... — A búcsú jól sikerült? — Bécsben igen, hiszen le­győztük az osztrákokat, de Chilében sikerülhetett volna jobban is. — Majd a tanítványok ja­vítanak ... — Talán nekik sikerül, hiszen én már valóban ab­bahagytam. ősszel, az első Népstadion-beli válogatott mérkőzésen csak a hazai búcsú kedvéért állok majd néhány percre a kapuba. Egyébként hú maradok Ta­tabányához, ahol az ország rövidesen megnyíló első labdarúgó-iskolájának Veze­tését bízták rám, ezenkívül elvállaltam az országos ka­pusiskola szakmai irányítá­sát is. Utódaimat szedetném én magam felnevelni, hogy nyugodtan nézhessem majd a lelátóról a magyar válo­gatott eljövendő — bízom benne — sikeres csatáit! Búcsú a futballtól... Groslcs Gyulát társai a vállukon vitték le a pályáról Tatabányán a híres kapus búcsújátéka után / Tour de Hongrle. Hajt a Hösók terén, a MUlenluml emlékmű előtt . .. A külföldi részvevőkkel megrendezett magyarországi körversenyen az osztrák Christian győzött (Balról) Erdélyi, Frank, Madarász és Takács, a 4X100-as gyorsváltó boldogan mosolyog a Margitszigeten az angolok elleni értékes győ­zelem után. A magyar úszócsapat 153:130 arányú győzelmet aratott az európai élvonalhoz tartozó torit válogatott ellen. A magyar sikert a közelgő Európa-bajnokság előtt értékes rekordokkal biztosították be legjotobjaink Vízilabdában Is magyar győzelem született az angolok ellen. Dömö­tör karja már dobásra lendült, s a következő pillanatban a hálóban táncolt a labda. Az olimpia óta veretlen magyar csapat a Jugoszláv válogatott ellen Is szép győzelmet aratott (5:1 és 3:1 arányban). A kapitány, Maricovlcs Kálmán, 125-lk válogatottságát ünnepelte TuiJMJUiUuck A magysr válogatott eredmé­nyes chilei szereplése és bécsi győzelme nyomán klubcsapataink Is csaknem megtáltosodtak. Az Európában folyó két nyári nem­zetközi labdarúgótornán értékes magyar sikerek születtek. A Középeurópai Kupában cso­portelsőként továbbjutó Vasas, az elődöntőben az olasz Atalanta együttesét legyőzve, már a dön­tőben van, ahol Ismét olasz csa­pat, a Bologna lesz az ellenfele. A Rappan Kupában három magyár csapat — az Újpesti Dózsa, a Tatabánya és a Péca — egyaránt csoportelsőnek végzett és Jutott be a legjobb nyolc közé. Az Újpest a CH Bratislava, a Tatabánya a svájci servette, a Pécs pedig az FC Rljeka együt­tese ellen küzd az elődöntőbe jutásért. A KK döntőjét és a Rappan Kupa negyeddöntőit szeptemberben Játsszák le. Atlétikában közel sem Ilyen biz­tató a helyzet az Európa-bajnok­­tág előtt. Egyelőre csak a dobók vannak Jó formában. Koncsek Jolán már 55.53 méterre javította a dlszkoszvetés rekordját. Ké­pünkön pedig Varjut mutatjuk be, aki ismét 1* méteren túl dobta a súlygolyót

Next

/
Thumbnails
Contents