Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-06-01 / 11. szám
Bécsi magyarok egy csoportja néhány napra Budapestre érkezett rokonlátogatás céljából. Ez alkalommal a csoport tagjai budapesti városnézésen is részt vettek a Magyarok Világszövetsége vendégeiként A vendégek a Margitszigetre Is ellátogattak , _ , „ (Vámos László felvételei) A Bécsi Magyar MunkásegyesQIet csoportja a Gellérthegyen Kedélyes borkóstoló a Citadella borpincéjében (Novotta Ferenc felvételei RÓNAI MIHÁLY ANDRÁS: AZ EREDMENY: BETOFI Kénytelen vagyok szó szerint, eredeti angol szövegében idemásolni a kanadai Brantford Expositor című napilap március 17-i számának Hungarian uprising remembered címmel megjelent tudósítását. Kénytelen vagyok vele, mert máskülönben tán el sem hiszik. A jó vastag címbetűk alatt ez olvasható: »The Hungarian uprising on March 15, 1948 will be commemorated at an anniversary service at the Hungarian Hall on Albion Street Sunday. The stirring verse of Kaosuth Lajos and Betofi Sandon will be read as part of the commemoration. Lajos and Sandon were writers who led the 1948 rebellion against the communist overlords, which flared up again in 1956. Their books and verse were burned by the communists, but brought a dream of freedom to the enslaved Hungarian people. Sandon was killed fighting in the revolution, but Lajos escaped to the United States and now resides in Washington.« Azoknak az olvasóinknak kedvéért, kik nem angol nyelvterületen élnek, álljon itt magyarul is: »Az 1948. március 15-i magyar felkelésről fognak megemlékezni az évforduló ünnepségén vasárnap az Albion Street-i Hungarian Hallban. A megemlékezés keretében felolvassák Kaosuth Lajos és Betofi Sandon lelkesítő költeményeit. Lajos és Sandon írók voltak, akik a kommunista elnyomók elleni 1948-as lázadást vezették, amely 1956-ban újra fellángolt. Könyveiket és verseiket a kommunisták elégették, de azok mégis elhozták a szabadság álmát a leigázott magyar népnek. Sandont harc közben ölték meg a forradalomban, Lajos azonban az Egyesült Államokba menekült, s most Washingtonban lakik.-« A gyanútlan kanadai olvasó e sorokból megtudta, hogy Magyarországon 1948. március 15-én. (nem sajtóhiba, kétszer egymásután 1948!) felkelés tört ki a kommunisták ellen. E lázadást két író vezette, kiknek vezetékneve — Lajos, illetve Sandon — aránylag még kiejthető, annál furcsábbak azonban (Kaosuth és Betofi!) keresztneveik: ezek az érdekes, egzotikus keleti keresztnevek. Értesült az ártatlan brantfordi olvasó arról is, hogy ennek a két költőnek, kiknek verseit a szóban forgó ünnepség műsorára tűzték, könyveit és költeményeit a kommunisták elégették, de nem értek vele célt, mert ezek mégis elhozták a szabadság álmát az elnyomott magyar népnek — elannyira, hogy az 1948-as lázadás mindössze nyolc év múlva, 1956-ban újra fellángolt. S mivel a közönség teljes információra tarthat számot, nem marad adós a tudósítás azzal a közléssel sem, a két költő közül az egyik (Sandon) elesett a forradalomban, a másik viszont (Lajos) sikeresen megmenekült s most Washingtonban jó egészségnek örvend. Mivel pedig én komolyan meg vagyok győződve arról, hogy a Brantford Expositor jóhiszemű szerkesztőjét megtévesztették, egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy korrektül közzétenné lapjában (ha elküldeném neki) az alábbi szövegű, száraz és lexikális tényekre szorítkozó helyreigazítást: »Tisztelt Uram, engedje meg, hogy a lapjának f. évi 17-iki számában „Hungarian uprising remembered" címmel megjelent tudósítás adatait a tényékhez képest korrigáljam. Magyarország 1948-ban nem volt kommunistaellenes felkelés színhelye. Színhelye volt azonban kerek száz évvel előbb, 1848 március 15-én Hungarian Uprising Remembered Th* Hungarian uprising of March 15, 1948 will be commemorated at an anniversary service at the Hungarian Hall on Albion Street Sunday. The stirring verse of Kaosuth Lajos and Betofi Sandon will be read as part of th* commemoration. Lajos and Sandon were writers who led the 1948 rebellion against the communist overlords, which flared up again in 1956. Their books and vers* were burned by the communists, but brought a dream of freedom to the enslaved Hungarian people. Sandon was killed fighting in the revolution, but Lajos escaped to the United States and now resides in Washington. forradalomnak és 1848 és 1849 folyamán szabadságharcnak az elnyomó császári Ausztria ellen. Mivel 1948- ban Magyarországon nem volt semmiféle felkelés, azt nem is vezette senki — sem író, sem olvasó. A száz évvel korábbi, 1848/49-es Habsburgellenes forradalom és szabadságharc élén mindenesetre halhatatlan szerepe volt Kossuth Lajosnak és Petőfi Sándornak, akiknek vezetékneve az Önök tudósításában szereplő Lajos és Sandon urak különös keresztnevével, a Kaosuthtal és a Betofival kétségkívül bizonyos hasonlóságot mutat. Ami azonban Kossuth Lajost illeti, meg kell jegyeznem, hogy ő nem írt költeményeket s egyéb szépirodalmi műveket, hanem az utókorra — mint más nagy államférfiak is — vezércikkeket, klasszikus beszédeket, politikai tanulmányokat és emlékiratokat hagyott. Petőfi Sándor viszont költeményeket írt valóban, mégpedig halhatatlan költeményeket — ezeket azonban a kommunisták nem égették el, hanem hiánytalan kiadásban százezerszámra terjesztik, ellentétben a kommunisták ellenfeleivel, akiknek kormányai Magyarországon 1945 előtt e költemények legjellegzetesebb darabjainak előadását következetesen betiltották. S hogy még egy percig Kossuth Lajosnál és Petőfi Sándornál vesztegeljek, hadd említem meg, hogy közülük az előbbi csakugyan megfordult Washingtonban, sőt beszédet is mondott a Kongresszusban, természetesen a császári Bécs elleni magyar szabadságharc 1849-es bukása után majd 1898 március 21-én, kilencvenkét esztendős korában meghalt az olaszországi Torinóban s most budapesti mauzóleumában pihen — az utóbbi pedig csakugyan forradalomban, természetesen ugyancsak a császári és feudális elnyomás elleni 1848/49-es forradalomban, annak egyik utolsó csatájában, a segesvári ütközetben halt hősi halált s került tömegsírba 1849 július 31-én, amint meg is jósolta híres versében, melyben ama kívánságát fejezte ki, hogy „a világszabadságért" haljon meg s „piros zászlók” alatt. Előre is köszönöm a való tényállást tartalmazó soraim szíves közlését; a következtetések levonását pedig, hogy dátumok, nevek és tények e kombinációival az ön tudósítójának, illetve tudósítója informátorának mi célja volt, önre, tisztelt Uram és lapjának közönségére, mint a megtévesztés egyformán jóhiszemű áldozataira, nyilván nyugodtan rábízhatom.« Yanes, Ortando: Palántáié Yanes, Orlando: BéKegalamb Benitez, Adiglo: MillcUta FESTÉSZET KIÁLLÍTÁS AZ ERNST MÚZEUMBAN 2
