Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)

1962-06-01 / 11. szám

Bécsi magyarok egy csoportja néhány napra Budapestre érkezett rokonlátogatás céljából. Ez alkalommal a csoport tagjai budapesti városnézésen is részt vettek a Magyarok Világszövetsége vendégeiként A vendégek a Margitszigetre Is ellátogattak , _ , „ (Vámos László felvételei) A Bécsi Magyar MunkásegyesQIet csoportja a Gellérthegyen Kedélyes borkóstoló a Citadella borpincéjében (Novotta Ferenc felvételei RÓNAI MIHÁLY ANDRÁS: AZ EREDMENY: BETOFI Kénytelen vagyok szó szerint, ere­deti angol szövegében idemá­solni a kanadai Brantford Expositor című napilap március 17-i számának Hungarian uprising remembered címmel megjelent tudósítását. Kény­telen vagyok vele, mert máskülön­ben tán el sem hiszik. A jó vastag címbetűk alatt ez olvasható: »The Hungarian uprising on March 15, 1948 will be commemorated at an anniversary service at the Hungarian Hall on Albion Street Sunday. The stirring verse of Kaosuth La­jos and Betofi Sandon will be read as part of the commemoration. Lajos and Sandon were writers who led the 1948 rebellion against the communist overlords, which fla­red up again in 1956. Their books and verse were bur­ned by the communists, but brought a dream of freedom to the enslaved Hungarian people. Sandon was killed fighting in the revolution, but Lajos escaped to the United States and now resides in Washington.« Azoknak az olvasóinknak ked­véért, kik nem angol nyelvterületen élnek, álljon itt magyarul is: »Az 1948. március 15-i magyar fel­kelésről fognak megemlékezni az év­forduló ünnepségén vasárnap az Al­bion Street-i Hungarian Hallban. A megemlékezés keretében felol­vassák Kaosuth Lajos és Betofi Sandon lelkesítő költeményeit. Lajos és Sandon írók voltak, akik a kommunista elnyomók elleni 1948-as lázadást vezették, amely 1956-ban újra fellángolt. Könyveiket és verseiket a kom­munisták elégették, de azok mégis elhozták a szabadság álmát a le­­igázott magyar népnek. Sandont harc közben ölték meg a forradalomban, Lajos azonban az Egyesült Államokba menekült, s most Washingtonban lakik.-« A gyanútlan kanadai olvasó e so­rokból megtudta, hogy Ma­gyarországon 1948. március 15-én. (nem sajtóhiba, kétszer egymásután 1948!) felkelés tört ki a kommunis­ták ellen. E lázadást két író vezet­te, kiknek vezetékneve — Lajos, il­letve Sandon — aránylag még kiejt­hető, annál furcsábbak azonban (Kaosuth és Betofi!) keresztneveik: ezek az érdekes, egzotikus keleti ke­resztnevek. Értesült az ártatlan brantfordi olvasó arról is, hogy en­nek a két költőnek, kiknek verseit a szóban forgó ünnepség műsorára tűzték, könyveit és költeményeit a kommunisták elégették, de nem ér­tek vele célt, mert ezek mégis el­hozták a szabadság álmát az elnyo­mott magyar népnek — elannyira, hogy az 1948-as lázadás mindössze nyolc év múlva, 1956-ban újra fel­lángolt. S mivel a közönség teljes in­formációra tarthat számot, nem ma­rad adós a tudósítás azzal a közlés­sel sem, a két költő közül az egyik (Sandon) elesett a forradalomban, a másik viszont (Lajos) sikeresen meg­menekült s most Washingtonban jó egészségnek örvend. Mivel pedig én komolyan meg va­gyok győződve arról, hogy a Brant­ford Expositor jóhiszemű szerkesztő­jét megtévesztették, egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy kor­rektül közzétenné lapjában (ha el­küldeném neki) az alábbi szövegű, száraz és lexikális tényekre szorít­kozó helyreigazítást: »Tisztelt Uram, engedje meg, hogy a lapjának f. évi 17-iki számában „Hungarian uprising remembered" címmel megjelent tudósítás adatait a tényékhez képest korrigáljam. Magyarország 1948-ban nem volt kommunistaellenes felkelés színhe­lye. Színhelye volt azonban kerek száz évvel előbb, 1848 március 15-én Hungarian Uprising Remembered Th* Hungarian uprising of March 15, 1948 will be comm­emorated at an anniversary ser­vice at the Hungarian Hall on Albion Street Sunday. The stirring verse of Kaosuth Lajos and Betofi Sandon will be read as part of th* commemor­ation. Lajos and Sandon were writ­ers who led the 1948 rebellion against the communist over­­lords, which flared up again in 1956. Their books and vers* were burned by the communists, but brought a dream of freedom to the enslaved Hungarian people. Sandon was killed fighting in the revolution, but Lajos es­caped to the United States and now resides in Washington. forradalomnak és 1848 és 1849 folya­mán szabadságharcnak az elnyomó császári Ausztria ellen. Mivel 1948- ban Magyarországon nem volt sem­miféle felkelés, azt nem is vezette senki — sem író, sem olvasó. A száz évvel korábbi, 1848/49-es Habsburg­­ellenes forradalom és szabadságharc élén mindenesetre halhatatlan sze­repe volt Kossuth Lajosnak és Petőfi Sándornak, akiknek vezetékneve az Önök tudósításában szereplő Lajos és Sandon urak különös keresztnevé­vel, a Kaosuthtal és a Betofival két­ségkívül bizonyos hasonlóságot mu­tat. Ami azonban Kossuth Lajost illeti, meg kell jegyeznem, hogy ő nem írt költeményeket s egyéb szép­­irodalmi műveket, hanem az utó­korra — mint más nagy államfér­fiak is — vezércikkeket, klasszikus beszédeket, politikai tanulmányokat és emlékiratokat hagyott. Petőfi Sándor viszont költeményeket írt valóban, mégpedig halhatatlan köl­teményeket — ezeket azonban a kommunisták nem égették el, hanem hiánytalan kiadásban százezerszámra terjesztik, ellentétben a kommunis­ták ellenfeleivel, akiknek kormányai Magyarországon 1945 előtt e költemé­nyek legjellegzetesebb darabjainak előadását következetesen betiltották. S hogy még egy percig Kossuth La­josnál és Petőfi Sándornál veszte­geljek, hadd említem meg, hogy kö­zülük az előbbi csakugyan megfor­dult Washingtonban, sőt beszédet is mondott a Kongresszusban, termé­szetesen a császári Bécs elleni ma­gyar szabadságharc 1849-es bukása után majd 1898 március 21-én, ki­­lencvenkét esztendős korában meg­halt az olaszországi Torinóban s most budapesti mauzóleumában pihen — az utóbbi pedig csakugyan forrada­lomban, természetesen ugyancsak a császári és feudális elnyomás elleni 1848/49-es forradalomban, annak egyik utolsó csatájában, a segesvári ütközetben halt hősi halált s került tömegsírba 1849 július 31-én, amint meg is jósolta híres versében, mely­ben ama kívánságát fejezte ki, hogy „a világszabadságért" haljon meg s „piros zászlók” alatt. Előre is köszönöm a való tényál­lást tartalmazó soraim szíves közlé­sét; a következtetések levonását pedig, hogy dátumok, nevek és té­nyek e kombinációival az ön tudó­sítójának, illetve tudósítója informá­torának mi célja volt, önre, tisztelt Uram és lapjának közönségére, mint a megtévesztés egyformán jóhiszemű áldozataira, nyilván nyugodtan rá­bízhatom.« Yanes, Ortando: Palántáié Yanes, Orlando: BéKegalamb Benitez, Adiglo: MillcUta FESTÉSZET KIÁLLÍTÁS AZ ERNST MÚZEUMBAN 2

Next

/
Thumbnails
Contents