Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-01-15 / 2. szám
XV. évfolyam, 3. szám. 1963. január 15. Ára: 3 forint „...AZT ERŐSÍTSÜK, AHI ÖSSZEKÖT BENNÜNKET...” A Magyar Hírek szerkesztősége az 1963-es év küszöbén néhány kérdést tett fel a Magyarok Világszövetsége főtitkárának, Beöthy Ottónak a Világszövetség eddigi munkájáról és további feladatairól. A kérdéseket és a főtitkár válaszát az alábbiakban közöljük: Hogyan fejlődött az elmúlt évben az emigrációs magyarság és a szülőföld kapcsolata? Az a „ragályos betegség”, amely annyira megkeserítette a világ népeinek életét, a háborús fenyegetőzés, a hidegháborús politika, az elmúlt év során szerencsére enyhült. És mert a mai Magyarország egyértelműen és szilárdan a népeknek ahhoz a táborához tartozik, amelyek a békés egymás mellett élés, a békés versengés gondolatát helyeslik, örömünkre igen jelentős mértékben fejlődött a külföldön élő honfitársak és a szülőföld mindig fennállott családias kapcsolata. Egyre többen leveleznek itthoni barátaikkal, rokonaikkal, családtagjaikkal és — ha szabad magunkat ide foglalni — egyre többen tisztelték meg a Magyarok Világszövetségét és lapunkat is leveleikkel, üdvözleteikkel. Persze ezeket mi szívesörömest viszonozzuk mindenkor. Mind többen látogattak Magyarországra, rokonaikhoz, barátaikhoz, egykori szülőfalujukba, szülővárosukba és egyre többen tiszteltek meg bennünket is azzal, hogy felkerestek ittjártukban. Több országból az elmúlt évben immár könnyebben lehetett Magyarországra utazni, megszüntették, avagy enyhítették az utazási korlátozásokat, akadályokat és ezzel párhuzamosan nálunk is sok ef "szerűsítés, könnyítés tette kellemesebbé a honf rsak látogatását. Azt reméljük, hogy szerte a világon az új esztendőben további sikereket fognak elérni a népek közötti béke barátai és ezzel elhárulnak azok a még meglévő akadályok is, amelyek a külföldi látogatásokat egyes országokban még nehezítik. Talán megemlítem még, hogy innen Magyarországról is mind többen utaznak pihenésre, rokoni látogatásra, kiállításokra, művészeti fellépésekre, tudományos előadásokra, és a hidegháborús viszonyok enyhülését, egyben az ország életszínvonal-emelkedését tanúsítja az is, hogy sok tízezer ajándékcsomagot továbbított 1961-ben a posta Magyarországról külföldre, rokoni, baráti ajándékokat. Milyen feladatokat tűzött maga elé az előttünk álló esztendőre a Magyarok Világszövetsége? Azon munkálkodunk, hogy a baráti szálakat Magyarország és a külföldi honfitársak között ebben az évben még szorosabbá fűzhessük. Igyekszünk elősegíteni külföldi magyar egyesületek, csoportok, egyházközségek, stb. tagjainak további csoportos látogatásait Magyarországra. Ha valahol ilyen terveket szőnek és írnak a Magyarok Világszövetségének, igen szívesen válaszolunk és adunk felvilágosítást, tanácsot. Azt tapasztaltuk, hogy akik saját szemükkel látták életünket, akik egyikét hétig tetszésük szerint bebarangolták országunkat, látták falvainkat és városainkat, beszélgettek, akikkel csak akartak, — hogy ezek a honfitársak többé aligha esnek kósza mende-mondák hálójába. Ismerjük meg egymást jobban, —. mindjárt jobban meg is fogjuk egymást érteni. Hogy azt erősítsük, ami összeköt bennünket és ne azt, ami elválaszt: egy mondatban ez a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Hírek „programja” 1962-ben is. Mint lapunk olvasói tudják, december 31-én lejárt „Írja meg” pályázatunk beküldési határideje. A beérkezett pályamunkákról a jelentést most készíti a bizottság, amely április 4-i ünnepi számunkban fogja majd kihirdetni a pályázat eredményét. Mi már előre örülünk annak, hogy az első díjak nyerteseit vendégeinkként fogjuk üdvözölhetni Magyarországon és hogy a többi díj nyerteseinek is remélhetően örömet fogunk szerezni a díjakkal — mint ahogyan nekünk is osztatlan örömet szerzett a sok beérkezett pályamunka olvasása, az azokból felénk áramló őszinteség, emberi érzés. Reméljük, hogy a legérdekesebb, legsikeresebb pályázatok, vagy azok egyes részei napvilágot láthatnak még ebben az évben nyomtatásban is, lapunk hasábjain, vagy külön könyvalakban. Mit üzen a Magyarok Világszövetsége a külföldön élő honfitársaknak és a Magyar Hírek olvasóinak? Az új esztendő fordulóján a Magyarok Világszövetsége munkatársai, lapunk, a Magyar Hírek szerkesztősége és az egész dolgozó, szorgos magyar nép nevében is, szeretettel üdvözlöm a honfitársakat, a külföldön élő magyarokat. JŐ kedvet, jó egészséget, sok sikert, boldogságot kívánok az új évre! Szülőföldünkön, nálunk, a kis Magyarországon, most a téli napsütés fénye szikrázik a fehér hótakarót öltött síkságokon, dombokon, a té1 munkája és a tél örömei foglalkoztatják a nép apraját, nagyj át. De nem csak a kályha melege pirosítja arcunkat, amikor külföldi rokonainkhoz, barátainkhoz, honfitársainkhoz szólunk. Szeretném, ha ebből a néhány szóból is megéreznék a szívbéli jókívánságok emberi melegét. Az év minden dolgos hétköznapján is sokszor szállnak Önök felé gondolataink: féltő szeretettel, barátságosan és őszintén. Mi valamennyien úgy gondolunk a külföldre került honfitársakra, mint akik új környezetükben sem feledkeztek meg szülőföldjükről, egykori hazájukról, mint olyan emberekre, akik érdeklődéssel, jóakarattal szemlélik népünk mai, megváltozott, boldogabb életét. A magyar nép kormánya is, a magyar nép is úgy tekint a külföldön élő magyarok százezreire, mint olyan emberekre, akik új, választott hazájukban majd mindannyian csak becsületet szereznek a távoli szülőföldnek, a magyar névnek. Az emberek sokfélék. Sokfélék az élet útjai is. S sokféle magyar él a világon, ezernyi sorsban. Vannak közöttük népünknek ellenségei is, de ezekről most nem akarok szólni. Ami összeköt bennünket — a túlnyomó többséget — a nézetek különbözősége, hitbéli eltérések és a vélemények sokfélesége közepette is, az anyanyelvűnk, közö3 szülőföldünk. S legyen bármely ország polgára valaki, talán nem is lehet igazán őszinte, derék híve új hazájának az, aki nem gondol tisztelettel és vonzalommal szülőföldjére, egykori hazájára, a népre, amelyből származott. És valóban úgy tapasztaljuk, ezernyi alkalommal és majdnem kivétel nélkül, hogy a honfitársak megbecsüléssel gondolnak Magyarországra, érdeklődéssel, megértéssel szemlélik mai életünket. Ugyanígy, ugyanilyen módon mi, mai itthoni magyarok is érdeklődéssel és megbecsüléssel gondolunk a külföldön élő magyar honfitársakra. Kerültek légyen a világ bármely távoli tájára, valljanak bárminő hitet, legyenek bármely ország honpolgárai: őszintén és szívből kívánjuk jólétüket, boldogulásukat, békés életüket! Kívánjuk, hogy munkálkodhassanak a maguk, családjuk, szeretteik, új hazájuk boldogságán, az egész világ békességén, békés fejlődésén! Kérjük, írjanak minél gyakrabban a szülőföldön élő rokonaiknak, barátaiknak. Látogassanak minél számosabban, minél gyakrabban ide hozzánk és győződjenek meg saját szemükkel is arról, hogy mi mindent alkotott, mi mindent ért el ez a dolgos, tehetséges, szorgalmas kis nép azóta, hogy Önöket külföldre vezette életük útja. Köszönjük sok ezer barátságos levelüket, köszönjük látogatásukat, köszönjük szókimondó őszinteségüket és bizalmukat. Jöjjenek el látogatóba az új évben is minél számosabban, és itt járván ne kerüljék el házunk táját. Szeretettel várjuk látogatásukat. Addig is, a találkozásig, a viszontlátásig, jó egészséget, jó kedvet, sok sikert, boldogságot kíván az új esztendőre kedves mindannyiuknak a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Hírek szerkesztősége. Béke. Hímeskő. — Mattion! Eszter műve Nemzedékek — Derkovlcs Gyula festménye Kékestetd télen
