Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-09-01 / 17. szám
Kedves olvasóink azzal a kéréssel fordultak hozzánk, hogy több humoros írást és viccet közöljünk a Magyar Hírek hasábjain. Íme, ezt a vidám oldalt küldjük mindazoknak, akik szeretnek nevetni, vagy legalábbis — mosolyogni. Jó szórakozást kívánunk! fi A AVAS SZILA AD'. ■k Péter megszakította a nyáresti sétát, amely kéz a kézben lett lebonyolítva a Margitsziget árnyas fái alaitt. Mélyen a lány szemébe nézett, s mintaki egy kínzó gondolattól akar megszabadulni, azt kérdezte: — Akkor is szeretnél, ha nem lennék az, aki vagyok? Ez a Péter ugyanis szerencsés fickó volt, a sors kegyeltje, magas, szép, árva gyerek, művelt, okos, s alig harminckét éve ellenére jól fizetett vezető állásban levő mérnök egy nagy gyárban. Sári visszanézett nagy barna szemével. Annyi gyengédséggel, amennyivel csak egy szerelmes lány tud nézni. Aki ráadásul férjhez is akar menni. Aki ráadásul minél előbb akar férjhez menni. — Akkor is... — rebegte. — Várj, nem tudod, mit beszélsz — szakította félbe idegesen Péter. — Gondolkozz egy kicsit... Nézd, tudod, nem hiúságból mondom, csak mint közismert tényt szögeztem ^...ugyebár úgynevezett jóképű fiú vagyok ... nem mintha törődnék vele, de ugye így van? — Így van... — rebegte Sári. — No hát, tegyük fel, csúnya lennék, mint az ördögök öregapja... akkor is szeretnél? Ha olyan lennék, mint a Bakóca a könyvelésből? — Akkor is... — rebegte Sári. Tovább sétáltak. A Duna felől kedves, kellemes szellő fújdogált. — Tegyük fel azonban — kezdte újra Péter, aki nyilvánvalóan tépelődő hangulatban volt —, tegyük fel, hogy nemcsak csúnya lennék, hanem buta is... olyan buta, mint a Szekeres a titkárságból... olyan buta és műveletlen ... akkor is szeretnél? — Akkor is... — rebegte Sári egyrészt meggyőződésből, másrészt mert tisztában volt azzal, hogy mit sem reszkíroz a válasszal. Ahhoz, hogy a fenti próba az életben vizsgázzék, Péternek sürgősen meg kellene csúnyulnia és hülyülnie, amire hál’ istennek nincs kilátás. Épp ezért megismételte: — Igen, ha csúnya és buta lennél, akkor is szeretnétek. Mert én nem a szépségedet és az eszedet szeretem, hanem ... — Hanem! Ez az! — kiáltott keserűen fel Péter. — Ettől féltem! Szóval lehetnék csúnya, lehetnék buta, csak legyen az a jó kis főmérnöki állásom, havi háromezeröttel... Lerogyott egy padra, és a két kezébe temette arcát. Ügy nyavalygott: — Ettől féltem. Hogy nem engem szeretsz, hanem a jövedelmemet! Sári szikrázó szemmel állt előtte: — Szégyellő magad... — mondta majdnem sírósan. — Fütyülök én a te jövedelmedre! Ha tudni akarod, nekem negyvenhétben udvarolt egy fezőr. El akart venni! Szatyorszámra hordta a tört aranyat... Kirúgtam! És akkor te... te ilyet merészelsz... — Szóval azt akarod mondani, hogy úgy is... hogy akkor is szeretnél, ha nem főmérnök lennék, hanem vacak kisfizetéses gyakornok? Mint a Kovalcsik a számlázásból? — Hát persze, te buta... — mondta Sári most már mosolyogva, ám némiképp már bizonytalanul, a mosolylyal álcázva a bizonytalanságot. És meg akarta simogatni a fiú fejét, de az ellökte a kezét, és metsző gúnnyal esett neki a lánynak: — Hát szóval így állunk? Ez a te híres szerelmed? Szóval neked mindegy, hogy nézek ki, hogy tehetséges vagyok, hogy megbecsülnek? Tőled lehetnék Bakóca vagy Szekeres vagy Kovalcsik... tehetnék ronda, buta, műveletlen... akármilyen kezdő slemil... Nem szégyelled magad? Hát 'kit szeretsz te tulajdonképpen, ha nem azt, aki én vagyok? Pfuj! Otthagyta a meglepett lányt, és elrohant az éjszakába, azzal a reménynyél hűtve háborgó lelkét, hogy akad még lány a világon, aki érdekből fogja szeretni őt Váratlan fordulat rí# i4$nó .• Szegi Gizi rojza Szemtelen fráter! Miért nem szólt előbb? Atni^ vetkőzött, addig nem zavarta a halakat... Szerelem Mészáros András rajza Halló, az cső miatt félbeszakadt az előadási Praktikus ember —gchwott Lajos rajza Schwott Lajos rajza-r Mikor vonják már ki ezeket az öreg szekereket a forgalom-Hogy van Napóleon nevű ló, azt elhiszem. Hogy Napóleon emiatt nem kéri a panaszkönyvet, azt sem csodálom. De hogy mit művelt volna annak idején Napóleon, ha az ő császársága idején fut- Izározott volna druszája a párizsi lóversenyen, azt — rendkívül hiú természetének ismeretében — el tudom képzelni- Hogy Nurmi nevű ló is van, meglehet. De arra a lejemet merem tenni, hogy nem finn lovat neveztek el róla s bizonyos, hogy ilyen esetben maga a ló tiltakozott volna a neve ellen. Mielőtt bárki is tollat ragadna, hogy azzal vádoljon: üldözöm a lovakat, a leghatározottabban kijelentem, hogy nem üldözöm a lovakat. Sőt. A lovakat igen nagyra tartom. Sőt. A lovakat felettébb kedvelem. Tanúim vannak rá, hogy már nem egy kockacukrot juttattam nekik. De kedvelem az embereket is, és nem tudok igazat adni a sportszerkesztőnek, amikor lapjában azt Írja: »A különbség csak annyi, hogy az atléta Iharos maga fut, a telivér Iharost pedig a kitűnő Keszthelyi lovagolja.-« Nem tartom ildomosnak, hogy bizonygassam, mennyivel nagyobb a különbség. Egyszerű, hétköznapi lovakat Gyurinak, Bandinak, Lacinak szoktak elnevezni, esetleg — ha a gyengébb nemhez tartozik — Mancinak, Rózsinak. Gyuri, Laci, Manci millió van, ezek a nevek sértődésre nem adhatnak okot. (Nota bene: Napóleon is több volt!) Kivételes képességű telivéreket a lótenyésztők Ihajláromnak, Rececének, Gyöngyvirágnak vagy hasonló nevekre keresztelnek. Ez is jó mind. De ha egy tenyészlovat — tegyük fel — Boskovits Gedeonnak keresztelnének el, s engem Boskovits Gedeonnak hívnának, én bizony duzzognék. (Pláne ha még a lakcímemet is odaírnák.) Aminthogy bosszantana, ha valaha is azt kellene olvasnom, hogy a nagydíj harmadik futamában győzött Pintyőke, második lett Anikó, harmadik Pitypang, futottak még Kulimász, Gezemice és Tabi László.- Csak a holnapi előadásra kaptam jegyet a moziba!.. Fogas probléma foglalkoztat már egy félórája: örülnék-e, ha lovat neveznének el rólam? Nem csupán ai keresztnevemről, mert egymagában arról nem ismernének rám, hanem a vezetéknevemről, Hogy semmi félreértés ne lehessen: személy szerint rólam van szó. örülnék-e? Elmondom a probléma eredetét: Megírták a sportrovatok, hogy az idősebb telivérek versenyét Iharos nyerte. Ebből a hírből tudtam meg, hogy kitűnő és világhíres atlétánkról versenylovat neveztek el. Ízetlen ötletnek tartottam, de — gondoltam magamban — nincs jogom felháborodni más nevében, majd •tiltakozik Iharos maga, ha fülébe jut a dolog s úgy találja, hogy oka van rá. A Magyar Nemzet egyik olvasója azonban — kevésbé tunya lévén, mint én — zokon vette a dolgot, és panaszos levelet írt a sportszerkesztőhöz. A sportszerkesztő lapjában válaszolt a zokszóra s azt indokolatlannak minősítette, mondván, hogy az ilyesmi régi szokás a magyar lótenyésztésben: van Napóleon és Nurmi nevű ló is. És hozzáfűzi: a lósport megtiszteltetésnek tartja a névadást. Erre már nyugtalankodni kezdtem. Ügy vélem ugyanis, hogy a megtiszteltetéshez feltétlenül két alany kell. Egy, aki megtisztel s egy, aki a megtisztelést megtisztelésnek tartja. Bár pillanatnyilag korántsem vagyok oly kiválóság, hogy lelkes lótenyésztők paripát nevezzenek el rólam, ki tudhatja, mit hoz a jövő? Semmi esetre sem árt, ha már most kijelentem: én a magam részéről nem fogom megtisztelésnek venni, ha valamikor is megnyerem a telivérek futamát.
