Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)

1961-04-15 / 8. szám

kapunk hasábjain szóltunk már Gerencsér Ferenc cimbalomművészről» aki magakészitette hangszerén Bartók és Kodály művein kívül klasszikus és preklaszszikus zenét ad elő. Gerencsér azóta megjárta Párizst s ottani sikereiről szeretnénk most beszámolni.

Amikor tíz egynéhány évvel ezelőtt egy bekecses, csizmás fiatalember a Zala megyei kis faluból elindult a fővárosba, nem gondolta volna senki, hogy művészetével egyszer majd meghódítja, Párizst. Azaz... valaki mégis bízott benne: a falu tanítója, kinek tulajdonképpen karrierjét köszönheti.

*

A híres Lamoureux-zenekar eseményszámba menő vasárnapi koncertjén, február 19-én Kodály Háry János szvitjét hallhatták a párizsi zenebarátok. A zenekart Fricsay Ferenc vezényelte. A közönség meglepetésére ezúttal nem hagyták ki a műből a cimbalomszólót, mint ahogyan eddig szokták. Sehol a világon ugyanis nem találtak olyan cimbalmost, aki komoly zenét játszana hangszerén. Gerencsér Ferenc híre azonban túljutott határainkon s a karmester meghívta egy Salle Pleyel-beli szereplésre. A közönség először érdeklődéssel, majd csodálkozva figyelte ezt a számára egzotikus hangszert, majd egyre jobban fellelkesült s végül a nagyszerűen előadott és vezényelt szvit után hatalmas tapssal fejezte ki elragadtatását.

Most, hogy a művész hazatért, megkérdeztük tőle, milyen élményekkel gazdagodva érkezett vissza Budapestre.

—• Nehéz egyszuszra elmesélni mindent — mondja Gerencsér. — Nagy eseményt jelent ez a három hét Párizsban egy olyan művész számára, aki életében először jár külföldön.

Faggatni azonban nem kell, mesél magától, mert. csordultig van élményekkel.

— A Salle Pleyel-ben, valamint a rádióban sokan hallottak. Ezenkívül játszottam fiatal zenebarátoknak a Discotheque de France-ban és

mindenkinek, akit érdekelt, s aki megkért rá. A párizsi Magyar Intézet is rendezett egy kis összejövetelt, amelyen népdalfeldolgozásokat adtam elő. A sors véletlen kedvezése folytán megismerkedtem a híres francia énekessel, Jacques Douai-val, aki még sohasem hallott cimbalomjátékot. Douai régi francia népdalokat és irodalmi chansonokat ad elő. A franciák »modern trubadúrénak nevezik. Amikor meghallotta a cimbalom hangját, valósággal lázba jött s megkért, kísérjem az énekét. Megpróbáltam improvizálni és sikerült. A »Boite á Musique« hanglemezgyártó vállalat fel is vett nyolc dalt lemezre s még egy másik lemez is készült, ezen Bartók, Kodály, Járdányi népdalfeldolgozásokat játszom, valamint Bartók Hat román tánc című művét, amelyet magam írtam át cimbalomra.

— S most, az első turné élménye után vannak-e újabb külföldi tervei a közeljövőre?

— Először idehaza koncertezem, majd Berlinben és Londonban játszom megint a Háry szvitet három hónap múlva.

— És nyáron?

Elmosolyodik, mert tudja,

mire gondolok. Gerencsér ugyanis az aratásra mindig hazamegy szüleinek segíteni Szentkozmadombjára.

*

Azt már nem mesélte el Gerencsér Ferenc, hogy minden számottevő párizsi zenekritikus a legnagyobb elismerés hangján szólt és írt a játékáról. S azt sem, hogy az egyik próba befejeztével, miután a Lamoureux-zenekar tagjai megkérték, játsszon valamit, s előadta Bach Chaconne-ját, a zenészek felállva, hosszasan megtapsolták.

Ezt már csak én mondom el a szentkozmadombjai tanítónak. Korolovszky Klári

X 235

A híres francia »modem trubadúrét, Jacques Douait, Gerencsér Ferenc kísérte cimbalmon

Üj színház megnyitása van olyan esemény egy város életében, mint a családéban egy menyegző. Annyi terveZ- getés, annyi álmodozás is előzi meg. Hogy majd ilyen lesz meg olyan lesz, hogy majd ezt lehet benne játszani meg azt. Ki-ki a maga ábrándjaival álmodja teli a készülő épületet: a színész szereppel, a rendező fénnyel, a gazdasági igazgató közönséggel. A közönség pedig azzal az összetett, helyettesíthetetlen varázslattal, amit úgy neveznek: színházi élmény.

Volt idő elég az új Madách Színházról álmodozni. Évekig épült az egykori Royal Orfeum helyén, pár lépésnyire a Wesselényi utca sarkától a Nyugati felé, a páratlan oldalon. Jobbra tőle egy csemegeüzlet, balra egy könyvesbolt. Körülötte a Nagykörút. Házsorába úgy illik bele, mint régi nyakékbe egy szem új, rózsaszín igazgyöngy. Rózsaszínű márvány a homlokzata, a hosszú ablakok úgy futnak le rajta a tetőtől szinte a földszintig, mint a zászlódrapériák. Csíkozásuk kristályló üveg és vidám vörösréz.

Sokáig épült. Egy kicsit talán tovább is, mint illett volna. De most elkészült. Március huszonnegyedikén megnyílt s nem hiszem, hogy tévedek vagy túlzók, ha azt mondom, hogy szebb, mint amilyennek álmodtuk.

Elmondhatnám a műszaki adatait. Azt, hogy nézőterén és két karéj erkélyén kilencszázhárom fotőj felel a málna bársonyos színével a függöny színére. Még az árukat is tudom: ezernégyszáz forintba került egy-egy. Elmondhatnám, hogy a színpadnyílás tizenkilenc méter, a mélysége tizenkettő, a zsinórpadáls négy emelet magas. Négy süllyesztője van, forgószínpada, tolószínpada s az ügyelőpult egy elektronikus vezérlőberendezés és egy orgona klaviatúrájának keveréke. Elmondhatnám, hogy az előcsarnokok, a dohányzók, a büfék nyíláskeretei fehér ruskicai márványból vannak, az emeleti foyer falai halványzöld kínai márványból, a büfépultok és a borítások indiai paliszanderfából. Márvány, réz, kristály, nemez, bársony, pasztellszínű kövek, ritka fa, s ennek a sokféle anyagnak művészi csoportosítása: Mattioni Eszter hímeskő-kompozíciója, Hegyi Gyula kéklő mozaikja — mindenütt ez látható a tágas, szellős helyiségekben, a vízesés-lejtésű, széles feljárókon, a korridorokon. És elmondhatnám, hogy mindezt az az építész tervezte, aki Európa sok nagyvárosában több mint fél évszázadon át soksok színházat épített: Kaufmann Oszkár, s hogy halála után ezt a művét két építőművész, Mináry Pál és Fábry Ottó fejezte be.

De nem műszakilag akarom én ezt a mi új színházunkat megfogalmazni, hanem a hangulatát szeretném valahogy megragadni és továbbadni. S míg az előbb soroltam az anyagokat: paliszanderfa, kínai márvány, bársony, réz és kristály, egy kicsit már közelítettem is a színház igazi lényéhez, a leikéhez. Ezek között a harmonizálóan halvány tónusú nemesanyagok között valahogy megnemesedik a levegő is. Derengően tiszta lesz, mint egy patinás ékszerboltban vagy a hegyek közt. Költészet és szellem szűrődik ki a falakból, mintha mögöttük zene szólna. Délelőtti főpróbát láttam a színházban, bent — s nemcsak a zárt nézőtéren, hanem a napfényes emeleti előcsarnokban is — mégis este volt. Estéli

Budapest új színháza a Nagykörúton. A megnyitás után. Lent: a Madách Színház nézőtere (Bohanek Miklós felvételei)

ünnepély. Halk jóestéttel köszöntötték egymást a szünetekben az ismerősök, aztán elmosolyodtak a tévedésükön.

Jóestét, Madách Színház!

Velejéig modern ez az épület s ugyanakkor mégis a hagyományos színház. Vadonatúj, mégis olyan, mintha itt már nagyon sok forró színházi este telt volna el. Taps lakik a falakban, mint a kagylóban a tengerzúgás. Valahogy úgy érzi az ember, hogy a sikert éppúgy beleépítették, ahogy a központi fűtést és a légkondicionáló berendezést és a sok tízezer gyertyafényű reflektorsorokat. Attól, hogy ennyire lakottan színház ez a vadonatúj épület, attól, hogy az újdonságtól mégsem csikorog-nyikorog feszélyezetten benne semmi sem, a néző rögtön otthonosan érzi magát itt és mégis ünnepélyesen, akár egy házibálon. Otthon, a saját lakásában van vendégségben.

Azt hiszem, ugyanígy fogják érezni magukat ezen a színpadon a Rómeók, a Júliák, a Harpagonok és a többiek, a régi és az új drámairodalom figurái. Ezen a színpadon azonnal törzstársulati taggá lesz minden színész és ezen a nézőtéren azonnal bennfentessé minden néző. A színház lelke, ez a bonyolult és sokféle hangulatból nőtt lélek, úgy gondolom, nagyon otthonosan fogja érezni magát ebben a gyönyörű, vadonatúj és mégis ismerős környezetben.

Még egyszer köszöntlek, új Madách Színház: jóestét, sok-sok jó estét! Mátrai-Betegh Béla

A Csók Galériában rendezte meg Vidovszky Béla festőművész gyűjteményes kiállítását, amelyet méltán mondhatunk művészt életűnk egyik Jelentős eseményének. A 78 éves kitűnő művész munkássága utolsó három évének termését vonultatja fel: a Balaton csodálatos, napsütötte tájait, interlőröket, amelyek régi magyar, vidéki kúriák, ősi várak és kastélyok megejtő hangulatát tükrözik és néhány vászonra került Impressziót legutóbbi olaszországi barangolásáról. Képeinek megkapó szépsége, a belőlük áradó levegő és belső átélés valóban élményszerű. <b. e.)

VIDOVSZKY: SÜMEGI VARROMOK