Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-08-01 / 15. szám
£^&0uU(r — Te semmit, sem változtál! 1 Ugye ismerik ezt a felkiáltást? Régi barátok, ha hosszú megszakítás után újra találkoznak, legtöbbször ezzel üdvözlik egymást köszönés helyett. S közben magukban felmérik, valóban nem változott-e a másik, s ha mégis, ugyan előnyére? A múló évek... — Mondd barátom, mennyit változtál? ' Ez már jóval ritkább kérdés, különösen, ha a kérdező nem embernek teszi fel, hanem egy egész gyárnak. Ugyan 'mit tud válaszolni egy gyár? S hogyan? A falak általában szótlanok. Igaz, az idő nekik sem kedvezett, a festés megkopott, valamit szürkült is, különben a furcsa, hegyoldalnak támaszkodó, benne lépcsőzetesen megkapaszkodó gyárépület — végében a tömzsi kémény olyan, mint a földbe szúrt bot, nehogy az egész lecsússzon —, jó öt esztendővel ezelőtt éppen így fogadott, amikor Gyöngyös felől érkezve, a Mátra szélső domborulatainak egyik völgyhajlatában megpillantottam. Pedig akkor még ■újdonat új volt itt minden — a falak, a gépek, az emberek. Utóbbiak kétszeresen is. Gyöngyösoroszi Ércelőkészítőmű — ez a teljes neve, egyszerűbben csak ércdúsító, ami már közelebbről is megmondja, hogy mit végez: a kitermelésre és kohósításra érdemes, de még túl sok meddő anyagot tartalmazó érceket ■színporrá »dúsítja« úgynevezett flotációs, úsztatásos eljárással, s a színport már érdemesebb, gazdaságosabb a kohókban feldolgozni. Egyre több hasonlót építenek világszerte, s nálunk is, de amely színesfémek érceit dúsítja, ez volt az első Magyarországon. Pedig még a bonyolult és sokféle gépet is magyar gyárak készítették hozzá, a Ganz-Mávag és a Jászberényi Aprítógépgyár. Az emberek pedig — ki bányász, ki vegyész, ki gépész volt azelőtt, de emlékszem, még mezőgazdász is akadt közöttük, akit erre vetett a sorsa. Valamennyien itt tanulták meg, amit előbb ebben az országban sehol se tanulhattak: .a flotáció különös és érdekes műveleteit. Konyítani kell valamelyest a geológiához, valamelyest a vegyészeihez — mondják is egyesek, hogy »méregkonyha« az egész. Amiben az a mulatságos, hogy a hosszú gépsor »cellái« mellett egy asztalkán valóban ott áll a konyhaihoz igen hasonló mérleg, súlyokkal, hogy vele bizonyos gyártási folyamatok menetét ellenőrizzék. Mindebből érthető, miért »új« itt minden ember. S kétszeresen azért új, mert többségük egészen fiatal is, tehát nemcsak régen csodálhatja a Mátra erdőrengetegeit, amelyek az udvarról, de minden ablakból is idelátszanak. Fehér Istvánt említem példaként. Veié most találkoztam először, hogy az elröppent fél évtized után ismét elmentem a hegyek közé, meglátogatni a születése napján utoljára látott 'gyárat, s feltenni neki a kérdést: Mondd barátom, mennyit változtál? A falak legfeljebb megkoptak, de nem változtak — ezzel kezdtem. De változott Fehér István. Ma 1961. derekát írják, ö 1953-ban került a bányába, amelynek tartozéka lett később az ércdúsító. Csőszerelő, gépkezelő volt, amikor az üzemet építeni, majd berendezni kezdték, s a szereléshez kellett minden értő szakmunkás kéz. Áthívták hát segíteni a bányából az üzemhez és itt is maradt gépkezelőnek, öt Az Ércdúsító Üzem gépcsarnoka és fél esztendő alatt végigjárta az üzem minden munkahelyét, elvégzett vagy három tanfolyamot közben, hogy ne mesterségében, hanem a maga személyi mivoltában sem csak a kezében, de a fejében is benne legyen a mesterség és ma egy teljes műszak felelős vezetője. Önök azt mondják erre, hpgy nincs ebben semmi különös. Jó. Akkor hozzáteszek még valamit: Fehér István ma huszonöt esztendős mindössze. És ha ezt már különösnek találnák, hadd mondjam meg, hogy itt, Gyöngyösoroszin, ez egyáltalában nem az. Az üzemvezető mérnököt, Gyurkó Lászlót, aki végigkalauzolt, s bemutatott embereknek, gépeknek, köveknek, megvallom, nem mertem megkérdezni, mennyi idős, mert sokkal ő sem haladja túl úgy szemre a műszakvezetőt. Mérnök, üzemvezető, pedagógus, minden egyszemélyben mégis — vagy ki tudja, talán éppen ezért... Ennyit a falakról és az emberekről. Előbbiek nem változtak, utóbbiak közül akadt, akit megtaláltam újra, s voltak, akik másfelé kerültek azóta. S barátom, a gyár, mégis változott. Nem mondom helyesen: változik. Az eredetileg tervezett »törzsfába« — ők nevezték így —, még egy munkafázist, nehéz szuszpenziós dúsítási eljárást iktatnak be és ezzel jócskán megnövelik a színpor fémtartalmút. Az építkezés folyik, a gépeket szerelik már. Mint ahogyan szerelik az üzem teljes gépi berendezésének kicsinyített mását is, a »folyamatosan üzemelő kísérleti félüzemi berendezést«, amely hosszú néven voltaképpeni laboratóriumi, kutatómunkához való felszerelést kell érteni. Tervezik Kicsiben az egész üzem — elfér egy szobiban. Itt kísérletezik majd ki az új eljárásokat a törőgépek cseréjét is újakra, korszerűbbekre, olyan meddőgátat építettek, amely negyedszázadra biztosít tárolási lehetőségeket és a vegyi folyamatok »cellái« mellett ott állnak és dolgoznak azok a kísérleti cellák is, amelyek már a rekonstrukció későbbi, még csak tervezett szakaszához gyűjtik a tapasztalatokat. — A jelenlegi fejlesztésen túl, minden ötéves terv további fejlesztést hoz nálunk — mondja az igazgató, aki az üzem és a bánya feje. — A mostani rekonstrukció kétszeresére növeli a termelést és a következő terv lehet, hogy megismétli ugyanezt. Ez lett Gyöngyösorosziból, amely valaha olyan szegény volt, mint a mesebeli templom egere. Lakói az Aföldre jártak sommásnak, vagy szénégetésből tengődtek a mátrai erdőkben. S ma bányásszák az ércet, a Mátra feltárulkozó kincseit, s modem, »gombnyomásra működő« üzemben kényszerítik az ércet, hogy meddőjét elhagyja, színét átengedje. A falu nőtt, a bányatelepen új házsorok, s előttük az úton fénycsővilágítás, sorakoznak az »ostornyelek«... — Mondd, barátom, mennyit változtál? — öt év alatt felnőttem... — feleli annak, aki ért a nyelvén, s kicsit kidüllesztett mellel hozzáteszi: — De nézz meg majd öt év múlva! Bogáti Péter Előhm Edit és Barócsi Katalin laboránsok ellenőrzik a flotációs vegyszerek összetételét. Lent: a gyöngyösoroszi Ércdúsító Üzem látképe (Novotta Ferenc felvételei) Horváth Lajos és Tarján! Sándor műszakvezetők ellenőrzik az ércdúsltás folyamatát. Lent: Gyurkó László, az Ércelőkészítö fiatal üzemvezetője
