Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-07-15 / 14. szám
<.Ácj üiaadur : r()etű(i käny,aariiia a rcilnzáh/afefjmhaditáj artiíiytőfii kait Ama szent március idusa közeledett és a halhatatlan költő egy pesti könyvárus pultja fölé hajolt, rótta, mint a szélroham, emléksorait »Egy könyvárus emlékkönyvébe«: Az életcél boldogság, de elébb Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd, Ügy ingyen ahhoz senki sem jut el, Ahhoz nagyon sok mindenféle kell: A becsülettől soha el ne térj Sem indulatból, sem pedig díjért, x Szeresd híven felebarátidat, Ne vond föl közied s más közt a hidat, A hon nevét, a drága szent hazát Szivednek legtisztább helyére zárd, S imádd az istent, s mindenek felett Áruld erősen költeményimet. Ez a könyvárus Számvald Gyula volt, az Emich és Számvald könyvkereskedő cég beltagja, Stahel-Számvald Gyula az észak-amerikai rabszolgafelszabadító háború egyik legkiválóbb katonája. »Szögedében« pólyázták be először, öreg amerikai tábornok volt már, még mindig »szögediesein«, Tisza parti tájszólással beszélte az angol nyelvet. Az alsótanyai plébános 1825. november 25-ét írta be a születés időpontjául. Szülőkként Számvald Andrást és Nagy Borbálát. Nem lehettek módos emberek, inkább zsellérek, mert fiúk, amint kora engedte, oda kényszerült a szegedi sorozó irodába, ahol kétfejű sasos, sárga-fekete zsinóros csákót nyomtak a gyerekember fejére és ezzel máris beszegődött tizenkét évre az osztrák császár katonájának. Értelmes közlegénynek bizonyult, megbecsülték, s hadnagyot csináltak belőle a legfőbb osztrák óbesterek. Számvald Gyulát azonban a könyv jobban érdekelte, mint a kard. Ám alig volt két évig könyvárus. A szabadságharcban Klapka és Guyon hadtestében harcolt. A branyiszkói csatában vitézségi érmet is kapott, pedig ezt a szabadságharc alatt nem osztogatták. A világosi katasztrófa után nyugatra menekült. Berlinben hol tanító volt, hol újságíró, később Londonban is hasonlóképpen változtatta foglalkozását. 1859-ben került az Atlanti-óceán túlsó partjára, ahol két évig egy német nyelvű hetilap szerkesztőségében dolgozott. Innen kezdve Vasváry Ödön, a kitűnő amerikai történész bogozgatta mozgalmas élete történetét. Hatalmas katonai és diplomáciai levelestára halála után Pivány Jenő akadémikus jóvoltából Budapestre került. Alighogy megdördültek a déli rabszolgatartók első ágyúlövései, Fort Summer bástyáit fenyegetve, Számvald Gyula a német származású Blenker tábornokkal — már 1861 májusában — megszervezte a 8. New York-i önkéntes gyalogezredet. Hadbavonulásuk után alig pár nappal, az északiakra katasztrofálisan végződő Bul-Runi-i csatában, 1861. július 21-én már Számvald Gyula lett az ezredparancsnok. Az ő ezredének csak az ütközet lefúvása után jutott fontos szerep. Fedezniük kellett a megfutott északiak seregét. Blenker tábornok könyörgött a tapasztalatlan vezérkarnak, hagyják Stahel-Számvald ezredét előretolt állásában, ahol sikerrel verték vissza a rabszolgatartó déliek egyre megújuló lovasrohamait s így mindig több időt juttattak az északiak rendezett visszavonulására. A vezérkar hajthatatlan maradt, az ezredet kimozdították jól védett előőrsi állásából és az északiak megfutottak. Stahel-Számvald ezrede hallatlan hősiességgel állta a déliek egyre megújuló lovasrohamait. Ezzel elhárította a veszélyt az északiak üldözésétől és — mivel a csata a fővárostól nem messze zajlott le — Washington elfoglalásától. Stahel-Számvald Gyulát ezért a fegyvertényért már 1861 novemberében brigád-tábornokká nevezték ki. Jelentős fegyvertényt hajtott végre a Virginia-állambeli Cross Keys mellett, 1862. június 8-án. Brigádjával sok ütközetben tüntette ki magát. 1863. március 14-én a washingtoni kongresszus tábornaggyá nevezte ki. Legfényesebb haditettét 1864. június 5-én hajtotta végre a virginiai Piedmont mellett, amikor hadtestével elhatározó vereséget mért a déliekre. Ezért kapta meg 29 évvel később a legnagyobb amerikai kitüntetést, a »Congressional Medal of Honor«-t, amelyet most díszkardjaival és egyéb kegyeleti tárgyaival Stahel-Számvald Gyula együtt a Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek. A kongresszus az amerikai hadtörténészek egybehangzó véleménye alapján megállapította, hogy a hadjárat nagyon fontos ütközetének sorsát Stahel- Számvald és Sullivan tábornok divíziója döntötte el. A (győzelem azért volt fontos, mert ha az északiak elvesztik a csatát, a déliek főcsapata előtt kitárul Shenandoah völgye Pennsylvania és Maryland felé s így a szövetségi főváros is komoly veszélybe került volna. David Hunter tábornok, noha féltékenységgel nézte Stahel-Szám vald sikereit és ennek számos esetben adott kifejezést, ezt jelenítette a vezérkarnak: »Csak az igazat jelentem Stahel tábornokról, amikor megírom, hogy vitézül vezetve katonáit, különösen az ellenség üldözésében olyan higgadtságot és bátorságot tanúsított, hogy a végső győzelem kivíváséért az egész ország nagy hálával tartozik neki.« Stahel-Számvald tábornagynak a piedmonti csatában szerzett sebei begyógyultak, de már a harctérre nem térhetett vissza. Mindenképpen hasznosítani akarta m^gát. 1864. november 17-től 1865. január 6-ig a haditörvényszék elnöki teendőit látta el Baltimoré-ban. Még abban az esztendőben leszerelt, Seward külügyminiszter előterjesztésére a meggyilkolt Lincoln elnök utóda, Johnson, Japánba nevezte ki főkonzulnak. Tokióban, Yokohamában, Oszakában, majd a kínai Shanghaiban látta el tizenegy éven át a főkonzuli tisztét, nemcsak a /konzuli apparátust építette ki, hanem a nemrég még elzárkózó hatalmas keleti birodalmakban lehetővé tette az Egyesült Államok gazdasági behatolását, az akkor szilárduló amerikai prosperity alapjait vetve meg. öreg, megcsontosodott agglegény maradt. Otthont sohasem alapított. Örökké szállodákban lakott. New Yorkban a St. James-szállodában. Itt is halt meg 1912. december 4-én. Holttestét Washingtonba szállították és a nagy nemzeti hősök arlingtoni temetőjében helyezték örök nyugovóra. Koporsójára Woodrov Wilson elnök is elküldte koszorúját, A még életben maradt öreg bajtársak nevében Simon Wolf, a volt kairói követ vett búcsút tőle. Sírja fölé hatalmas gránit oszlopot emeltek. Míg élt, Lincoln elnök Stahel-Számvaldot bizalmával tüntette ki. Amikor a déliek offenzívája a fővárost, Washingtont, elfoglalással fenyegette, Lincoln egyenes kívánságára az egyesített lovasság főparancsnokává Stahel-Számvaldot tették meg. A feladatot maradéktalanul megoldotta, elűzte, a szorongató déli haderőket. Ez 1863 márciusában történt. Novemberben a pennsylvaniai Gettysburg csataterén, ahol az északiak részére már megszületett a végső győzelem reménye, a Lincoln elnököt követő tábornoki kíséretet Stahel-Számvald Gyula, a Szeged-alsótanyaii parasztgyerek, a rabszolgafelszabadító háború .egyik legnagyobb hőse, az Egyesült Államok tábornagya vezette. Az egykori pesti könyvárus a gettysburgi díszmenetre épp oly büszke volt, mint a kis véreikére, amelyet valaha pultja sarkán Petőfi Sándor írt az emlékkönyvébe... Vasas ne hagyd magad!!! A JELSZÓ a századforduló idején, a naponta gyakran még tíz-tizenkét órát dolgozó esztergályosok, lakatosok, a vasasok körében született, ötven éve, 1911. május 26-án, a Thököly úti Vasas-kör udvarán, az egyik sztrájk alkalmával rongylabdát kergető ifjúmunkások alakították meg a Vasas Sport Clubot. A piros-kék mezes sportolók nehéz időket éltek át Angyalföldön. A munkások filléreiből fenntartott klub sportolói kétségkívül hátrányos helyzetben voltak a nagyobb támogatást élvező társadalmi egyesületek tagjainál. De élt szívükben s új meg új győzelemre lelkesítette őket a jelszó: Vasas, ne hagyd magad!!! A FELSZABADULÁS nagy változást hozott a Vasas sportolók életében. A kis munkás egyesületből az ország egyik legnagyobb, legtekintélyesebb sportklubja, lett. Űj, Pasaréti úti otthonukban az egykor még exkluzív sportokban, mint a tenisz éts a vívás is megnyílt a lehetőség a vasasok számára. A piros-kékek versenyzői a sport különböző ágaiban az ország legjobbjai lettek. Sikereiket különösen a labdarúgó-csapat eredményei fémjelezték. A Vasas az ötvenes évek derekán emelkedett a legjobb magyar csapatok sorába. Kétszer nyerték el a Középeurópai Kupát, majd i957-ben a félfordulós magyar bajnokság első helyén végezitek. A PIROS-KÉKEK nagy családjában felnőtt és nevelkedett, már a válogatásnál is komolyan számításba jövő 20 éves fiatalok: a középhátvéd Mészöly, a jobbfedezet Bakos, a csatár Mathesz, Kékesi, Farkas és Ihász hamarosan beváltották a tehetségükhöz fűzött reményeket. A tapasztalt, egykori Honvéd-csatár, Machos átlépésével a fiatal csatársor pompás karmestert kapott, míg hátul Berendi és a csapat minden posztján használható Bundzsák irányítja az együttest. A Vasas, a jelenlegi legjobb magyar csapat, méltán nyerte meg a bajnokságot. A VASAS FUTBALLISTÁK a tavasszal a Népligetből régi otthonukba, Angyalföldre tértek vissza. A régi Vasas-szurkolók lelkes buzdításával az Üjpesti Dózsa behozhatatlannak látszó, hatpontos előnyét is sikerült »ledolgozniuk«! A jubileumi esztendőben, a megalakulás után pontosan ötven évvel nyerte az első, igazi bajnokságát a Vasas labdarúgócsapata. A már szimbólummá vált jelszó ismét szárnyra kapott odakint Angyalföldön a szurkolók ajkán: Vasas, ne hagyd magad!!! Vad Dezső A bajnokcsapat — Berendi, Mathesz, Csordás. Kárpáti, Bakos, Machos, Kékesi, Bundzsák, Farkas, Szentmlhályl és Sáros! — az utolsó mérkőzés előtt üdvözli az angyalföldi szurkolókat A gólképes Machos (hátán 9-es szám) a centercsatár, nagy kavarodás után fejeli a Vasas győzte« gólját Lelkes ünneplés Angyalföldön. Az öreg Vasas-szurkolók boldogan ünnepük az új bajnokcsapatot ELŐ SAKK... A nyári hónapokban évről évre megrendezésre kerülő nagyszabású sportünnepélyek már hagyománnyá váltak a magyar sportéletben. Vasárnaponként a Népligetben, a Hűvösvölgyben, vagy egy-egy nagyobb sporttelepen találkoznak az egyes szakszervezetekhez tartozó dolgozók, sportolók. A műsorokat a sport csaknem minden ágának színvonalas bemutatói teszik érdekessé. A Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók szakszervezeti sportünnepélyének fó attrakcióját, az élfi sakkot mutatjuk be képünkön. Két világhírű magyar sakkozó, Szabó László és Portisch Lajos villámjátszmáját Jelmezbe öltözött, eleven figurák követték a feketefehér mezőn. A két kiváló sakkozó jelenleg a nyugat-németországi Európa-bajnokságon szerepel — nagy sikerrel
