Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)

1961-07-15 / 14. szám

Allen J. Eilender, Louisiana állam demokrata párti szenátora a szenátus megajánlási albizottságában éles szemrehányásokat tett Dean Rusk külügyminiszternek, mert az Egyesült Államok budapesti követsége nem hajlandó rendes kapcsolatokat fenntartani a magyar kormánnyal. A megajánlási albizottság ülése után az MTI washingtoni tudósítója megkérdezte Eilender szenátortól: milyen meggondolás vezette ennek a problémának a felvetésében?

— Tavaly — válaszolta a szenátor —, mint a külügyminisztérium költségvetésével foglalkozó szenátusi albizottság elnöke (Eilender egyidejűleg a mezőgazdasági albizottság elnöke is), több országban ellenőriztem követségeink munkáját.

— Magyarországon is jártam és meghökkentem budapesti képviseletünk magatartásán, azon, hogy nem hajlandó együttműködni a magyar kormánnyal. Tapasztalataimról részletes jelentést készítettem a kongresszus számára — hangoztatta a szenátor.

— A jelentés a többi között szóvá teszi, hogy a budapesti követség még magyarországi programom összeállításában sem akart együttműködni a magyar hatóságokkal. Végül is magam tárgyaltam erről a magyar kormány képviselőjével.

— Bevallom, kissé kényelmetlen volt számomra, hogy a magyarok vendéglátását kellett igénybe vennem, de örülök, hogy ezt megtettem, mert alkalmam volt sok hivatalos személlyel megismerkednem, ellátogatnom sok üzembe és gazdaságba és megnézni a vidéket is.

— Meggyőződésem — szögeztem le jelentésemben —, hogy erőfeszítéseket kellene tenni az Egyesült Államok és Magyarország között a jobb légkör kialakítása érdekében. Ügy hiszem, megérett már az idő a tettekre mind diplomáciai, mind kereskedelmi síkon.

— Jelentésemben kifejtettem, hogy álláspontom a következő: vagy valamilyen lépéseket kellene tenni az Egyesült Államok és Magyarország között a kapcsolatok normalizálására, vagy be kellene szüntetnünk budapesti képviseletünket.

— Én az előbbit javasoltam. Mivel voltaképpen mi vagyunk az egyetlen képviselet nélküli nagyhatalom Magyarországon, azonnal lépéseket kellene tenni az irányban, hogy valamiféle megegyezést érhessünk el.

— Rusk külügyminiszter — folytatta Eilender szenátor — vagy nem adott hitelt annak, amit jelentésemben leírtam, vagy nem ellenőrizte kellően a tényeket. Ezért vetettem fel a problémákat a szenátusi albizottság ülésén a külügyminisztérium költségvetésének megvitatása alkalmával. Célomat elértem: Rusk külügyminiszter megígérte, hogy vizsgálatot indít, és a vizsgálat eredményéről jelentést tesz az elnökletem alatt álló albizottságnak.

— Remélem — hangoztatta a szenátor —, hogy a két ország közötti kapcsolatok normalizálhatók, ha megfelelően közeledünk ehhez a kérdéshez.

Besxélgetés a* angol parlament Kelet-Nyugat Kereskedelmi Bizottsága két vezetőjével

— Budapest gyönyörű, a nők elragadóan csinosak, vendégszeretetből pedig kitűnőre vizsgáznak a magyarok — angol vendégeinknek ezekkel a bóknak, dicséretnek, kedvességnek egyaránt beillő szavaival kezdődött a beszélgetés Lord Boothby és Sir Leslie Plummer, az angol parlament kelet—nyugat kereskedelmi bizottsága elnöke és álelnöke és a magyar újságírók között.

A bizottság — mint azt vendégeink elmondották — tömöríti a Lordok Háza és az Alsóház minden pártjának képviselőit, célja Anglia kereskedelmi és kulturális kapcsolatainak fejlesztése. Nemcsak gazdasági kérdésekről van szó — mondotta mindkét képviselő — mi kíváncsiak vagyunk az önök művészetére, zenéjére, irodalmára és azt gondoljuk, hogy ez a kívánság kölcsönös.

— Mi volt a látogatás eredménye? — kíváncsiskodtak az újságírók.

— Nem azért jöttünk, hogy egyezményeket kössünk, hanem, hogy körülnézzünk, tárgyaljunk és megtaláljuk a fejlesztés lehetőségeit. Ügy véljük: lehetőség bőven akad. Talán az sem lenne baj, ha nagyobb lenne Nagy-Britannia részesedése a magyar külkereskedelmi forgalomban. Mi beruházási javakat szeretnénk eladni és sokféle készárut vásárolnánk Magyarországtól. Számos cikkel bövíthetnénk az árulistát — o többi között a

gyönyörű magyar porcelánnal is. Jó volna, ha a magyarok több angliai kiállításon mutatnák be termékeiket.

Minél intenzívebben szeretnénk kereskedni önökkel — veszi át a beszélgetés fonalát Lord Boothby, aki nemcsak a legnagyobb angol mezőgazdasági gépgyár vezérigazgatója, hanem a BBC televíziós vitáinak egyik népszerű szereplője is. — Nagyarányú turista forgalmat is szeretnénk Magyarországgal lebonyolítani. Mi, angolok szenvedélyes turisták vagyunk, az önök országa pedig nagyon szép. Hazatértünk után minderről beszámolunk a parlamenti bizottságnak, üzletembereknek és meggyőződésünk, hogy útunk nem volt hiábavaló.

— És még valamiről beszámolunk — mondja Sir Leslie Plummer — az országról alkotott benyomásaink iránt érdeklődőknek. Jártunk állami gazdaságban s nagy hatást tett ránk a gazdálkodás szervezettsége, színvonala. Nyilván még sokkal több gépet fognak alkalmazni a következő esztendőkben. örülünk, hogy jó termésük lesz.

Mi pedig annak örültünk e beszélgetés után, hogy új barátokat szereztünk.

Gábor Pál

Olvasóink ügyeimébe 1

A Magyarok Világszövetsége és a Magyar Hírek szerkesztősége június 17-én új helyiségbe költözött. A honfitársak számára, akik a szülőföldre látogatnak, itt közöljük új címünket.

VI., Benczúr utca 15. Telefon: 225—405.

Postai címünk változatlan:

P. O. B. 292. Budapest 62.

Tokaj. A Magyarországra látogató külföldiek részére ebben az évben a szekszárdi szüreti mulatságon kívül Tokajban és Sopronban Is szüreti ünnepségeket rendeznek. Mindkét helyen a hagyományos szüret bemutatása mellett látványos felvonulással és szüreti bállal szórakoztatják a vendénapján érkezett meg Magyarországra az idei elbő amerikai magyar rokonlátogató csoport. A New-York-i magyarok érkezés után a Gellért szállóban.

Veszprémben az idén is megszervezik a Balatoni Nyári Szabadegyetemet, amelyre

Európa országaiból máris sok fiatal jelentkezett. A nyári szabadegyetem előadásainak egy részét a szabadban tartják

meg, mint például a Balatonmellék történetét a nagyvázsonyi romok között.

Láncos János, az IBUSZ vezérigazgatója hivatalos küldetésben járt az Egyesült Államokban, Hazaérkezése után tájékoztatott bennünket a tengeren túl folytatott tárgyalásairól s kinti tapasztalatairól.

— Eddig is voltak amerikai idegenforgalmi kapcsolataink — mondotta —, s főleg a tavalyi év derekától ugrásszerűen növekedett a hozzánk utazók száma. Mostani utazásunk célja az volt, hogy az ottani utazási irodák vezetőivel személyesen vegyük fel a kapcsolatot és közösen beszéljük meg, miként alakul az érdeklődés a magyarországi utazások iránt s melyek a közös teendők. Hatvan utazási irodával tárgyaltunk, s a tárgyalásaink úgyszólván mindenhol érintették az amerikai magyar emigráció hazalátogatási problémáit. Az eredmény? Talán nem úgy fogalmaznám, hogy a tárgyalások vezettek konkrét megállapodásokra, hanem inkább úgy, hogy együtt vizsgáltuk meg a lehetőségeket, milyen új könnyebbségek teszik lehetővé az eddiginél nagyobb mértékben az amerikai magyarok számára a Magyarországra utazást. Nagyjából a következőket tisztáztuk: először is egy évvel ezelőtt megkezdődött a légkör enyhülése, amikor az amerikai kormány már nemcsak rokonlátogatók, hanem minden amerikai állampolgár számára ugyanúgy lehetővé tette a Magyarországra való utazást, mint bármely más országba. Másodszor: akik azóta itt jártak nálunk, igen jó benyomásokkal tértek vissza az Egyesült Államokba, ahöl elbeszélték tapasztalataikat és újabb s újabb csoportok érdeklődését keltették fel. Harmadszor; amiről már nyilatkoztunk a "-Szülőföldünk« rádióban, s írtunk a Magyar Hírekben, olyan könnyítések születtek, amelyek minden feltételt megteremtettek ahhoz, hogy az elkövetkező években egyre többen jöhessenek Magyarországra.

Mivel az utazási feltételek megfeleltek az amerikai irodáknak — folytatta Láncos János — az eddiginél is fokozottabb magyarországi utazási propaganda a szándékuk.

Arra a kérdésre, hogy kik jönnek és miért, az IBUSZ vezérigazgatója így válaszolt:

— Az idős magyarok közül sokan már csak törve beszélik az anyanyelvet s most, túl életük delén, vágyat éreznek, hogy újra láthassák azt az országot, amelyet valaha a mostoha körülmények miatt kellett elhagyniuk. Egykor azért vándoroltak ki, hogy kenyeret találjanak Amerikában, az Újvilágban — most Magyarországot nevezik új világnak, amelyet, ha későn is, viszont szeretnének látni. De a második, sőt harmadik generáció tagjai közül is mind többen jelentkeznek magyarországi látogatásra. Pozitív tapasztalatunk, hogy az érdeklődés nő minden irányban, eredeti magyarországi képekeit, a néha odaérkező filmeket sokkal szélesebb körben tanulmányozzák, nézik, mint azelőtt. A legkülönbözőbb jellegű szervezetekben, amelyekben az amerikai magyarok tömörülnek, kölcsönös segélyző egyesületekben, sport- és kulturális szervezetekben is tömeges érdeklődés mutatkozik a Magyarországra utazás iránt. A hazalátogató magyarokról folytatott tárgyalások mellett jelezték nekünk, hogy gazdasági szakmai csoportok is érkeznek már ez év júliusától kezdve hazánkba — fejezte be tájékoztatását az IBUSZ vezérigazgatója.

3