Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-07-01 / 13. szám
A Práter utcát Zrínyi Ilona leánygimnázium A osztálya — huszonöt év után (Novotta Ferenc lelvétele) Kedves Éva! Köszönjük az üdvözletei és nagyon sajnáljuk, hogy a 25 éves érettségi találkozón nem lehettél velünk. Éppen ezért elhatároztuk, hogy nyílt levélben számolunk be a május 27-i emlékezetes délutánról. Nos, helyezd magad kényelembe, gyújts rá egy cigarettára (ha ugyan dohányzol) és hunyd be a szemed. Gondolatban huszonöt évvel forgasd vissza az idő kerekét... De miért is írok ilyen banális dolgokat? Tömör tanár úr biztosan kihúzná. Tehát képzeld magad elé az osztályt, a matrózruhás lányokat s ha még nem felejtetted el, mondd el magadban a névsort. A tanárokét is persze. Hogy kicsit felfrissítsem az emlékezetedet, először a képről írok. Azt hiszem külsőre alig változtunk. Csak a néhány kiló többlet és a hajszín ... Szóval itt vagyunk egy csokorban. Bár a létszám nem teljes, de erről majd később. Te, Éva, nem is képzeled, milyen lárma volt, amikor egybeverődtünk. Ügy rendetlenkedtek a lányok, mint huszonöt évvel ezelőtt... Csak osztályfőnökünkön, Etelka nénin csodálkoztam: nem szólt ránk, még csak nem is kopogott vésztjóslóan a ceruzájával. Ült és mosolygott. Nézd meg jól, Éva, milyen szép még mindig, pedig közeledik^ a hetedik X-hez. Negyvenkét évi tanítás után tavaly ment nyugdíjba, állami kitüntetéssel, mint az oktatásügy kiváló dolgozója. Férfi tanáraink is nyugdíjasok. Tömör tanár ur (a képen az első), Bednarik Tóni bácsi, ő ugyan nem tanított minket, de mindenki szerette ... Amikor megkérdeztem tőle, mennyi idős, így felelt: — Nyolctxinhat éves vagyok és hathónapos. És ha a számoknál tartunk, vajon megismered-e Horváth tanár urat? Így mosolygott számtanórán is, amikor a négyest írta be. Emlékszel, miyen nagy sebbel-lobbal rántotta fel az ajtót, amikor berobogott az osztályba? Ránk akart ijeszteni, mégsem ijedt meg tőle senki. Most a járása kicsit lassúbb, nem csoda, hetvenhét éves, de szellemileg hihetetlenül friss. Rák- és atomkutatásokkal foglalkozó tanulmányokat olvas s szinte fiatalos lelkesedéssel beszél róluk. No és most vegyük szemügyre a lányokat. Ez lesz persze a legnehezebb. Hiszen semmi különöset nem írhatok magunkról. Nem »ugrottunk:« ki, nem lettünk híresek. A tizenkilenc »lány« közül, akiket a képen látsz egyik sem lett miniszter, sem filmszínészno, nem emlegetik büszkén á nevünket, nem fordulnak meg utánunk az utcán és nem mondják: »Egy osztályba jártam vele!« Tudod Éva, egy Shakespeare-idézet jut eszembe, biztosan te is emlékszel rá: »Az élet egy nagy színpad és minden emberegy szTMsz benne« Nos ez az igazság. S ha mi nem is mint főszereplők játsszunk az élet színpadán, az nem olyan nagy baj. A lényeg, hogy tudjuk: a mi kt* lltn^m^kis szépeinkről meséltünk egymásnak ezen a délutánon, miután jókat mulattunk a régi diák »stikliken« és megcsodáltuk a töméntelen családi képet. S amidőn már az utolsó közös emlék is eloke rült huszonöt év távolából és az utolsó gyerekkép is visszacsúszott a táskákba, akkor kezdődött tulajdonkeppen... akkor léptek fel a lányok képzeletbeli dobogóra vagy színpadra — ahogy tetszik... Ha a »Csokit« hallottad volna, Éva, látod, a felső sorban az első. Most nem kellett neki súgni, nem tördelte a kezeit kétségbeesetten és nem nyálazta a krétát. A magyar gyógyszeripar kiváló készítményeiről tájékoztatott minket, az új gyógyszerek hathatóságáról, a külföldi keresletről, szakértelemmel és magabiztosan. És mellette áll a »Cséfi«, Igazi testnevelési tanár. Szinte »vigyázz!«-ba kényszeríti azt, akivel beszél. Számára legfontosabb a világon a pestlőrinci gimnazista lányok kecses mozgása, és az iskolai atlétikai bajnokság sikere. Annyi mindenkiről szeretnék írni, de hát kevés a hely. Még Olgát hadd említsem meg — az alsó sorban jobbról a második —, alig akartam hinni a fülemnek, amikor az ország légiközlekedésének perspektivikus tervéről tartott kiselőadást, s egyes országok földrajzi sajátosságairól, no és a Pipsziről (a képen a szemüveges), emlékszel, huszonöt év előtt mennyit kínlódott a számokkal, ma meg vagontételekben intézkedik az egyik pamuttextilgyár íróasztalánál... ...S végül a Csöpi, öszes fürtjeivel, a felső sor végén az utolsóelőtti. Magyar irodalmat tanít és történelmet. Rövid kis ünnepi beszéde köszöntő is volt, és számvetés is egyben. A történelem ránk eső parányi szakaszának az utolsó tizenöt évéről szólt, amely szinte mindnyájunk számára bizonyságot tett a negyedszázad előtti »boldog, békés életbe vetett hit« hamis látszatáról. Mert ne feledd, Éva, ezzel a hittél indultunk el és sokan keserves árat fizettek érte. Voltak tragédiák a mi osztályunkban is, családok hulltak szét egy időre, vagy végleg. Levelem elején említettem, hogy a létszám nem teljes. . .. bizonyara, tudod, mire gondolok. A halottainkra... Tanáraink Mini OTOk.Te elTMent; Párkányi, Lóránd, Bubitsné, Bassányi, SzentgyÖr°kümídön%iaé^n^6i^íÚl:-Aflek' Kalmár> KoPPán, Preisz... Néhány lány Md n I- reméljük, jól megy a sora, úgy mint Neked Éva. auárba S ^ Va°Vunk> reggel indulunk a hivatalba, az iskolába, a 1’.aztán javunk haza a családhoz, járunk: szórakozni koncertre m°zlba — "‘nagylányos« filmekhez is, és egyáltalán kém vesszük tudomásul hogy az érettségi bankett óta huszonöt év telteTM Szemrebbenes nélkül letagadunk tizet Tedd te is ezt, Éva! ölel Hernádi Magda Pácsonyl József, a Haladás elnöke Balázs Piroska, a csáfordi postahivatal vezetője Varga Károly bácsi, a szőlöoltványtermesztés tudósa. Lent: az öreg harangtorony az ősi falu közepén Épülnek az ÚJ családi házak, fiatalodik a falu esáford az egyik legősibb községe Zala megyének, öreg, mint a dobronyi út, vagy mint a harangtorony a falu közepén, öregek a lakók is. A fiatalok kirepültek az ősi fészekből. Tanár lett az egyik, orvos a másik, gépipari-technikumot végzett a harmadik, Budapesten, Pécsett, Debrecenben dolgoznak, vagy bejárnak Egerszegre, Zalaszentgrótra gyárba, üzembe, öregemberek, özvegyasszonyok művelik a földet, a szőlőt, amelyik a zamatos csáfordi bort termi. — A fiatalokat nem érdekli a föld — mondogatták az öregek rosszallóan, fejcsóválva. — Tenni kéne valamit — javasolta Varga Károly bácsi. — Tenni ám, de mit? — tudakolta Székelyi János. Varga Károly közelebb van a hetvenhez, mint a hatvanhoz, és Székelyi János is a 64-ik esztendejét tapossa. Mind a ketten értenek a földhöz, tudnak a szőlőhöz, de hát kinek adják át a tudományukat? — Minálunk nincsen olyan fiatal, aki paraszt akarna lenni — sopánkodtak az öregemberek, meg az özvegyasszonyok, és túrták tovább a földet. Aztán a múlt esztendő decemberében a falu véneinek javaslatára falugyűlést hívtak össze. Csáford 400 ház és 1291 lélek. A gyűlésre több százan jöttek össze. Most már itt mondták el, hogy az öregek maholnap nem tudják tartani az eke szarvát, a fiatalokat pedig »nem érdekli« a föld. A gyűlés határozatot is hozott. Ügy döntöttek, termelőszövetkezetet kell alakítani. Ha lesz szövetkezet, lesz traktor, nem kell tehenet, ökröt igázni — traktorosnak, termelőszövetkezeti tagnak pedig bizonyosan az üzemből is szívesen hazajönnének a csáfordi fiatalok A termelőszövetkezet meg is alakult még tavaly decemberben. Pácsonyi József lett az elnöke. Feliratkozott tagnak Varga Károly, Székelyi János. Baksa Lajos, meg még jó néhányan. Most már azután a termelőszövetkezet vezetősége, meg tagjai vitatták a falu gondját, baját. — A szántóföld kevés — mondta Varga Károly bácsi —, egymagában nem tud eltartani bennünket, szőlőoltványt kell termelni. Az öregek rábólintottak. Hiszen így volt ez régen is. Valamikor másfél szőlővessző, vagy 2 kilogramm búza volt az ára egy négyszögöl földnek. Ennyiért bérelt földet a földtelen, hogy szőlőoltványt termelhessen. A vesszőért, a szőlőért, a borért cseréltek azután búzát. A termelőszövetkezet, a »Haladás«, mert ezt a nevet kapta, 200 000 darab szőlőoltvány szállítására szerződött. Az üzemben dolgozó fiataloknak meg levelet írtak az öregek. Jöjjenek haza, van már munkalehetőség, mert van termelőszövetkezet. Kultúrházat is építettek, hogy legyen hol szórakozniuk a fiataloknak. 100 000 forintba került a művelődési otthon, de van benne könyvtár, színpadterem, és mostmár mozi is játszik Csáfordon. És amikorra elkészült az új tanácsháza, hazaérkeztek az első fiatalok is. Elsőnek Udvardy György jött meg Zalaegerszegről, ahol üzemben dolgozott Utána Léhárt Lajosné lánya, Katika kopogtatott be a »Haladás« irodájának ajtaján. És mivel a gimnázium II. osztályát végezte a városban, a levelezőtagozaton, tehát ő lett a termelőszövetkezetben az adminisztrátor — hadd tanulhasson nyugodtan tovább. Katika azután legközelebb magával hozta osztálytársnőjét, Balázs Piroskát, Balázs Kálmánnak, a csáfordi postásnak a lányát. Akkor éppen postáskisaszszonyt keresett a falu, így hát ezt a hivatalt Piroska vállalta... És a jó hírre egyre-másra érkeznek a fiatalok, haza a faluba. Hiszen egyedül a szőlőoltványtermesztés 359 000 forint bevételt jelent a termelőszövetkezetnek A szőlőoltványtermelésre Varga Károly bácsi tanítja a fiatalokat. Az öregek nyugdíjba készülődnek. Július 1-től már megkapják az öregségi járadékot. Ügy mondják, bízvást nyugdíjba mehetnek, mert addigra lesz Csáfordon elegendő fiatal. Joós F. Imre Az új tanácsháza, mögötte a kultúrház. Lent: oltják a vadvesazót a Haladás tagjai. A Jobbszélen Udvardl György, aki hazajött a termelőszövetkezetbe (Novotta Ferenc (elvételei) ■&£/. /é+rtSr,£Í^ JAlsrJ -ÓL AtAxAlA ^ itófUy'y la* 4»«/ aUAoAe-nJ a*!/ , JujJL ~\a.JU CU.'yJtlcA C , km&uJLűZP scj-CaJ.
