Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-06-01 / 11. szám
Tessék elképzelni azt, hogy kétszázhúsz gyermek, akiknek zöme a szülőknek csak napi két forintjába kerül, évi harmincezer forint értékű gyermekjátékot kapott. S végül egy gyöngéd vonás. Az ember már a világűrt kutatja, de a gyermekálom nem változik. A kislányok legkedvesebb játéka — úgy látszik, már örökre — a hajasbaba marad. A fiúké pedig — hiába járunk már a csillagok felé — a hintaló. A hintaló varázslatos játék lehet. Túlél minden századot. Vár legyen vagy alagút? A »nagy« kaland: egy igazi szarkafészek cia tájairól, s míg Gizi néni ajkán tovább zsong a tör-' ténet a sárkányölő királyfiról, nézzünk a mese mögé, és keressük meg ennek a mesevilágnak a valóságát. 2. A valóság kevésbé színes. Sokkal egyszerűbb. De olykor izgalmasabb. A budapesti Magyar Optikai Művek bölcsődéjében és óvodájában napközben — salátával. Természetesen a csecsemők nem párizsit kapnak, hanem burgonyapürét, citromot és tojást. Uzsonna: körözöttes kenyér és retek. A csecsemőknek: piskóta csokoládésodóval. — Az üzemen belül hányán dolgoznak csak a gyerekek körül? — összesen ötvenen: óvónők, gondozónők, takarítók, szakácsok, konyhalányok. Külön gyermekkonyha van. — Mindezért mit fizet a — A gyár például minden gyermek napi étkeztetésére 6 forint 50 fillért fizet rá. Az üzem a két intézményre, a bölcsődére és az óvodára a múlt esztendőben 130 ezer forintot költött. Ennél tetemesebb az állam hozzájárulása. A Magyar Népköztársaságnak minden bölcsődés- és óvodásgyermek még külön havi 600 forintjába kerül, s csak a mi üzemünk két gyermekintézménye egymillió forintot kapott hozzászülő, s a két intézményt milyen összeggel támogatja az üzem, a szakszervezet és az állam? — A szülők — elvben — napi egy forinttól napi tizenöt forintig terjedő összeget fizetnek egy gyermek után. Tizenöt forintot az fizet, akinek a fizetése meghaladja a hétezer forintot. Ilyen dolgozó azonban nálunk nincs. A gyárban a legmagasabb összeget — napi tíz forintot — egyetlen szülő fizet, akinek havi fizetése pontosan hétezer forint. — Mennyit fizetnek az alacsonyabb jövedelmű szülők? — Az a szülő, akinek havi jövedelme nem haladja meg az 1600 forintot s három gyermeke van, egy gyermek után napi két forintot fizet. A három gyermek ellátása és gondozása után tehát havi százötven forintot. Egy hónapot huszonöt munkanappal számítok. Egyetlen gyermek elképzelhetetlenül alacsony összegbe, havi ötven forintba kerül. Természetesen csak a dolgozó szülőknek kerül ennyibe. A többletkiadást a gyár, a szakszervezet és az állam vállalja. sok ellen a szegény pásztorgyerek, ezeken a tájakon ravaszkodik a lompos farkú Rókakoma s borítja szájába a mézzel telt ibriket Dörmögő Dömötör, kedvencünk, a szőrös Medvekoma. Túl az Óperencián minden fehér vagy fekete; csak jók élnek és gonoszok; túl az Óperencián nincsenek árnyalatok; az igazság küzd a hamisság ellen, s ezt a nagy küzdelmet most édes ámulással, tágra nyílt szemekkel figyelik a gyári gyerekek, a Magyar Optikai Művek Csörsz utcai hatalmas üzemének óvodájában. Gizi néni mesél, a kertben szinte megáll a szél, becsodálkoznak az ablakon az orgonák, s mi Mohamed szőnyegén repülünk égi kékségek felé. De mi most nem a mesét keressük s a nagy ámulást, vissza is térünk az Óperengyártmányuk a brüsszeli világkiállításon nagydíjat nyert. A gyár rövidített nevét — MOM — világszerte ismerik. — Mit kap a gyerek a gyártól a bölcsődében s az óvodában? — ez az első kérdésem a gyerekek »apjához«, egy nagyszívű és jókedélyű férfihoz, aki az üzem két intézményét vezeti. — Először is: a bölcsődében élnek napközben a hathónapos és hároméves gyerekek, az óvodában pedig a 3—6 évesek. Reggelit, ebédet és uzsonnát adunk, játszóruhát, játékszert, és természetesen gondoskodunk a gyermekek felügyeletéről is. — Szeretném ismerni a mai menüt. — Kérem: reggelire vajaskifli és kakaó volt. Ebéd meggyleves lesz, ezenkívül párizsiszelet burgonyával és Épül a világ a gyermekasztalon Izgalmas pillanat: a kiskacsa útrakel 3. A mesék árnyékában ezt a valóságot találtam egy budapesti gyári óvodában. Ha a szavakkal játszani akarnék, azt is hozzátehetném: mesésen olcsó ez a gyermekellátás. Ez azonban már olyan »mese«, amelyet egy államrend valósít meg a magyar társadalomban. RUffy Péter Játék közben megjött az étvágy Egyszer volt, hol nem volt, árkon-bokron, hegyenvölgyön túl volt... A szomjas szemek láttán kíváncsiságra gyúlok magam is. Mi is volt, mi is van túl az Óperencián? Túl az óperencián lakik barátunk, Árgyilus királyfi, ott gonoszkodik a Vasorrú Bába, arra küzd a hatalma1. mig a szülők dolgoznak — kétszázhúsz olyan gyermek él, akik között a legifjabb hathónapos, a »legidősebb« pedig hatéves. A szülők az Optikai Művek munkásai, mérnökei, tisztviselői. A gyár egyébként öt világrész nyolcvan országába exportál optikai és finommechanikai árukat, többek között órát, szemüveg-lencsét, geodéziai műszereket. Három Elmerült munka ebéd után Reggeli napfényben az óvoda teraszán (Vámos László felvételei) j árulás címén a múlt esztendőben az államtól. — És mennyit költ a szakszervezet? — A múlt esztendőben évi harmincezer forintot, mert a szakszervezet szerzi be a gyermek j átékokat. Az álmok birodalmában folytatódik a játék
