Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-05-15 / 10. szám
Több olvasónk az Egyesült Államokból és Kanadából azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, hogy szeretné megvenni a szakácskönyvet, melyből lapunk »kimazsolázza« a recepteket. Ezúton üzenjük kedves olvasóinknak, hogy a recepteket nem a gasztronómiai »szakirodalomból«, hanem saját forrásunkból merítjük: valamennyi a Magyar Hírek háztartási tanácsadójának gyűjtése, a régi magyar konyha specialitásait kutató szenvedélyének eredménye. Ennek a külön házi-tanácsadónak az az előnye kedves olvasóink részére, hogy bármikor kérdéssel fordulhatnak hozzá s mi — levélben vagy lapunk útján — közöljük a kért recepteket. Egyébként ha kedves honfitársaink szakácskönyvet óhajtanak venni, ajánljuk Brüklerné Buday Ella: Így főzzünk ma című szakácskönyvét. Megrendelhető a következő címen: Kulturcent. Mr. J. Browfield, 207. East 84-th Street, New York 28. N. Y. USA és Pannónia Books 412 A. College Street Toronto Ontario Kanada. Olvasóink kívánságára az alábbiakban édességrecepteket közlünk. Az első a diós csiga, amely úgy készül, hogy 25 deka lisztet öszszegyúrunk 15 deka margarinnal, 2 tojás sárgájával, egy evőkanál cukorral, csipet sóval és 2 deka tejben megfuttatott élesztővel. Langyos tejjel rétestészta keménységűre dolgozzuk, és kelni hagyjuk. Ha megkelt, a tésztát tégla alakúra kinyújtjuk, olvasztott vajjal megkenjük, és rásimitjuk a következő tölteléket: a két tojásfehérjét habbá verjük, belekeverünk 15 deka cukrot és 15 deka darált diót. A tésztára kenve összetekerjük, és éles késsel ujjnyi vastag szeletekre vágjuk. Ezeket a szeleteket sütőlemezre egymás mellé fektetjük, megkenjük olvasztott vajjal, és közepes tűznél sütőben megsütjük. Gyorsan készülő, olcsó édesség az ananászkrém. Ehhez két tojássárgáját habosra keverünk három evőkanál cukorral meg egy evőkanál liszttel, és egy ananászkonzerv lenével felengedve. Állandóan kevergetve sűrűre főzzük. Még melegen hozzáadjuk a tojások habbá vert fehérjét és az apróra összevágott gyümölcsöt. Talpas poharakba osztjuk és jégbe hűtve, piskótával körítve kínáljuk. F. Nagy Angela Chile felé A Német Demokratikus Köztársaság labdarúgóival sikerrel megkezdett (2:0-ra győztünk Budapesten) világbajnoki selejtező mérkőzéseket Hollandiában folytatta a magyar válogatott. Baróti csapatát nem valami nagy bizakodással engedték útnak a magyar sportkedvelők. Több oka volt ennek- Huszonkét éve például a nagyszerű játékosokból álló magyar válogatott — Cseh, Zsengellér, Sárosi volt a belsőhármas — 3:2-re kapott Ki, ugyancsak a Feijenoord-stadionban; A hollandok javultak az utóbbi időben, a bolgárok, de különösen a belgák ellen aratott nagy gólarányú győzelmük után joggal reménykedtek a sikerben, míg a magyarok biztató idénykezdet után csak közepes teljesitményt nyújtottak a bajnoki mérkőzéseken. »Győztünk a németek ellen, de a hollandok ellen jobban kell játszani« — írtuk két hete, az első selejtező után s a másodikon valóban jobban, végre »játszott« a magyar csapat. A Grosics irányította védelem (Mátrai, Sipos, Dalnoki) szilárdan állta a hollandok hosszú, előrevágott labdákkal indított rohamait. A hátsó alakzatok és csatársor között máskor jelentkező szabad teret a két fedezet (Solymesi és Kotász), valamint a hátrahúzódott apró termetű, hallatlan lelkes Kuharszky — a sérült Albert helyettese — jól betöltötte és ezzel biztosította a magyar mezőnyfölényt. A csatársor (Sándor, Göröcs, Kuharszky, Tichy, Fenyvesi dr.) bár végig igyekezett, tulajdonképpen csak egy negyedórán át remekelt, de ez is elég volt. A magyar válogatott a mérkőzés egyes időszakaiban, különösen az első félidőben nagyszerűen játszott. Még a győzelemben reménykedő és a vereség miatt kissé csalódott holland sportkedvelők is vastapssal ünnepelték labdarúgóinkat Rotterdamban ... Az első két akadály után őszszel a németekkel idegenben, a hollandokkal Budapesten játsszák le fiaink a selejtezők revans-mérkőzéseit. ftHTUtH 3:0-ra győzött a magyar válogatott Rotterdamban. Az első gólt megelőzd pillanatban a kapus kétségbeesetten üti ki a labdát Kuharszky elől ... Es a kővetkező pillanatban már Sándort, a gól szerzőjét ölelik a magyar játékosok. Balról: Sólymost, Mátrai, Sándor, Dalnoki és Kotász. (Jobboldali kép) Kotász Antal, a 32 éves balfedezet ezen a mérkőzésen a harmincegyedik alkalommal szerepelt a válogatottban. Gyorsasága, szellemes technikája ragyogóan érvényesült. Eredményesen, a nála olykor előforduló kőnnyelmüsködés nélkül Játszott, a mezőny kimagaslóan legjobb játékosa volt VILÁGRANGLISTA. Az asztalitenisz-világbajnokság ez évben Pekingben megrendezett küzdelmei után öszszeállították a szokásos világranglistát. A kiváló távol-keleti, a kínai és japán versenyzők minden vonalon az élen vannak. A magyarok csak az európai rangelsőséget tudták megőrizni. Földyné, Kóczián Éva szerezte a legelőkelőbb helyezést, a női egyesben a második-harmadik helyre került. Sidó, Bérezik és Péterfy, valamint a női és férfi csapat szerepel még a világranglistán. HÚSZEZER KÉZILABDÁZÓ. A Sporthivatal határozatával alig egy éve szűnt meg az unalmas, nagypályás kézilabda-játék. A mérkőzések most már gyorsabb iramban, kispályán zajlanak. A sportág növekvő népszerűségére jellemző, hogy a játékosok száma már a húszezerhez közeledik. Az I. osztályú bajnokság rangadóit legutóbb a télen megnyitott, tizenötezer nézőt befogadó kisstadionban rendezték meg. A férfiaknál a Bp. Spartacus, az FTC, az Újpesti Dózsa és a Bp. Honvéd, míg a nőknél a Bp. Spartacus pályázik a bajnoki címre. A TIZEDIK BAJNOKSÁG. 1952-ben a Helsinkiben rendezett olimpia évében nyerte első, s most 1961- ben, megszakítás nélkül a tizedik magyar bajnokságát Pólyák Imre. A kiváló birkózó időközben két világbajnokságon végzett első helyen, és három olimpián szerzett értékes ezüstérmet. Rómában csak hajszál választotta el a régóta kiérdemelt olimpiai bajnokságtól. Pólyák legutóbb Salzburgban és Bukarestben versenyzett, majd júniusban Tokióba, a világbajnokságra utazik. TÖRÖK ÚJABB SIKERE. Az olimpiai bajnok Török Gyula 10:10 arányban döntetlenül végződött magyar— bolgár-válogatott ökölvívóviadalon ismét kiütéssel győzött. Az olimpiai bajnok tehát már valóban visszanyerte római formáját. BRAVÓ, RÖPLABDÁSOK. A felszabadulás után meghonosodott új sportág, a röplabda (volley ball) legjobbjai Moszkvában jártak. A nemzetközi viszonylatban eddig a második vonalhoz tartozó magyar válogatott óriási meglepetésre 3:2 arányban győzött o többszörös világbajnok szovjet csapat ellen. 75 ÉVES JUBILEUM. A napokban ünnepi közgyűlésen emlékeztek meg a Magyar Országos Torna Szövetség megalakulásának hetvenöt éves évfordulójáról. A közgyűlés során Hegyi Gyula, a magyar sport vezetője, jónéhány lelkes tornász szakembernek értékes kitüntetést nyújtott át. Kerezsi Endre, a magyar Testnevelési Főiskola híres tanára és a népszerű Vali néni, Her- Pich Rezsőné, a női tornasport irányítója is a kitüntetettek között szerepelt. AZ ÉV ELSŐ ATLÉTIKAI REKORDJA. Április utolsó vasárnapján az egyik klubközi viadalon a tehetséges Kontsek Jolán elsőre 51.53 méterre dobta a diszkoszt. Pontosan fél méterrel javította meg a régi magyar rekordot. Megkezdődött az újpestiek és a szolnokiak rangadójával a vízilabda-bajnokság. Az újpestiek 3:2-re győztek, bár ez a lövésük a kapufán csattant Balczó András, a magyar olimpiai bajnok öttusa, csapat tagja a célban. A fiatal versenyző nyerte az év első versenyét, a Budapest bajnokságot. Lent: A kajakosok Is elkezdték a versenyidényt. Először a szokásos Margitsziget körüli viadalra került sor a kissé még borús, esős Időben ».HAJRÁ KIS MAGYAR99!... Világszerte ismert teniszbajnoknőnk, Körmöczi Zsuzsi 1961 tavaszán két hónapot töltött Közép- Amerikában, a rendezők meghívására résztvett a híres Caribbean Circuiton, a Karibi-tengeri körversenyen. Hét versenyen játszott s olyan országokban, városokban fordult meg, amelyekben előtte talán még soha nem járt magyar sportoló. Felejthetetlen élményeiről írott beszámolóját a hazai sportkedvelők nagy érdeklődéssel kísérik a Népsport hasábjain. Az emlékezetes túra néhány kedves, magyar vonatkozású élményét pedig a Magyar Hírek olvasóinak mondta el: — »Hajrá kis magyar« — e kiáltás másutt máskor talán megzavart volna az izgalmas labdamenet közben. De ott, a körutazás utolsó állomásán, a napsütötte Floridában, St. Petersburgban nem zavart egyáltalán. Sőt, rendkívül jólesett, hogy a kint élő magyarok ilyen kedvesen, noha a teniszpályán szokatlan formában, fejezték ki rokonszenvüket, szeretetüket. A mérkőzés után (az angol Ann Haydonnal éppen a döntőt játszottuk) a lelkes »bekiabáló« boldogan jött oda gratulálni, ölelt s talán még egy csókot is kaptam tőle — bevallom erre már nem emlékszen pontosan, hiszen a győzelem örömében az ember'legtöbbször azt sem tudja, mi történik köiulötte. Márpedig ugyancsak boldog voltam, hiszen a verseny megnyerésével fejeztem be a hosszú túrát. Arra azért emlékszem, hogy a kedves gratuláló meghatottan mondogatta: nem mulaszthatta el, hogy találkozzon egy valódi magyarral, aki Budapestről jött és a magyar fővárosba igyekszik vissza... Később már egész kis csoport vett körül bennünket S ekkor a kedves ismeretlen mindenkihez egyenként odament, s büszkén hangoztatta: — »Kérem, én is magyar vagyok«... Magyar vagyok... De sokszor csengett fülembe odakint nyolc héten át ez a két szó. Mert bizony járhattam Jamaica szigetén vagy a kolumbiai Barranquillában, Caracasban' vagy San Jüanban, magyarokkal mindenütt találkoztam, ök kerestek fel szállodámban vagy a teniszpályán és szeretetük mellett kérdéseik özönével halmoztak el: Hogyan néznek ki az árkádok a Rákóczi úton? Milyen az új Gellért szálló? Szép-e a Margitsziget? Mikor nyit az Emke? Hosszan sorolhatnám még a kérdéseket, hiszen a távolban élő honfitársainkat minden érdekli, ami Magyarországon történik. így mondták: »otthon«... //
