Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)

1961-12-15 / 24. szám

At auiitrUl mijyir tutvíriiyeiületek viietöiéft tagjai at ünnep* légen. Alinak) Oerfl Viktor (béctl Magyar ItkoU Egyeiület). vajda Sándor (béctl Magyar Kultur- ét Sport Egyeiület), Httchit Llpót (bécii g! Magyar Munkátok Egyeiülete) Iikola Egyeiület), Cittngel KárolyEgyeiület), Egyeiület), Kon Bobleikyné Ülnek! Hackenbergné (bécil Magyar >ly (béctl Magyar Kultür- éi Sport Roiimy Rudolf (béctl Magyar Munkálok Egyeiülete), éi Kelsibergerné (bécil Magyar Munkálok Egyeiülete) Máté Jánoi, a bécil Magyar Kultur* éi Sport Egyeiület ügyvezető alelnöke Horváth Jené tiszteletbeli tagnak oklevelet nyút át at Egyeiület fennállátának 11. évfordulóján A HUtyifOcak \/iligczöveisigczászlót aiáutUUazott a fu&Uátí bécsi Htodat liuituc- is íftoeé ZgytsültiutU (2iszl-l3arlók-e$l }3écshen Bicsben bensőséges baráti ta­lálkozóval ünnepelte a bécsi Ma­gyar Kultur- és Sport Egyesület megalakulásának 15. évforduló­ját A találkozón megjelent Sebes Iitvdn bécsi magyar követ, va­lamint a követség több munka­társa. Jelen voltak a bécsi ma­gyar kolónia tagjai és az auszt­riai testvéregyesületek, a bécsi Magyar Munkásegylet és a bé­csi Magyar Iskola Egyesület kül­döttségei. Csönget Károlynak, az egyesü­let elnökének bevezetője után Vajda Sándor ügyvezető elnök mondott ünnepi beszédet, amely­ben a többi között kiemelte: a bécsi Magyar Kultúr- és Sport Egyesület tagjai a szülőföld és a külföldi magyarok közötti őrök kapcsolat kinyilvánításának soha­sem a holmi »trianoni búima­­gyarsághoz« vagy a »szent koro­nához* való hűséget tekintették, hanem a magyar nyelvhez, a magyar kultúrához, a dolgozó magyar néphez való ragaszko­dást. — Az egyesületnek — mon­dotta a továbbiakban Vajda Sán­dor — nincsenek politikai céljai. Tagjai becsületes dolgozó polgá­rai új hazájuknak, a semleges Ausztriának, de szivükben őrzik a szülőföldjük, nyelvük iránti szeretetet, szembeszállnak a Ma­gyarországról terjesztett rágal­makkal, hirdetik az igazságvt, barátokat akarnak szerezni né­püknek, és mindig úgy akarnak viselkedni új hazájukban, hogy mindenki megbecsülje a magyar nyelvet. A jubileumi találkozó műso­ra keretében az egyesület tag­jai a Szózatot szavalták el, Pe­tőfi, Kisfaludy, Szabolcsba, va­lamint József Attila költemé­nyeiből adtok elő. A Budapestről érkezett ifjú Magyari népi zenekara kíséreté­vel fellépett az egyesület ma­gyar tánccsoportja, majd átnyúj­tották az Egyesületnek a Magya­rok Világszövetsége nemzeti színű zászlaját. Az évforduló alkalmával Sze­­berényi Lajos burgenlandi evan­gélikus lelkész levélben üdvö-Bécabcn is felrengctt november 12-én a két nagy zencköliő, Llizt és Bartók azUletéal évfordulójának ünnepi hangversenye, amelyen négy magyar művész, Sándor Judit és Radnal György, az Operaház tagjai, Kürthy Etelka, a Filharmónia művésze él Katona Agnes zongoraművésznő működött közre. — Hogyan fogadta a bécsi közönség a magyar művészek produkcióját? — A szakszervezetek hatszázszemélyes nagyszerű akuszti­kájú modern termét meghívott közönség töltötte meg, sokan kívül is rekedtek, mondotta Kürthy Etelka. — Liszt muzsikája Iránt nem volt kétségem, hogy közel kerül a hallgatósághoz, annál inkább meglepett a jó reagálás Bartók ritkábban hall­ható Ady-dalai és a magyar népdalfeldolgozások bemutatása­kor. A feldübörgő taps nagy örömet Jelentett számomra, -nyit­ván azért is, mivel itthon is hivatásomnak érzem a magyar művek bemutatását. Budapesten nemrég mutattam be Gilga­mes: Istar pokoljárása című oratóriumát és Szabó Lőrinc né­hány versét, Szokolai Sándor fiatal magyar zeneszerző meg­zenésítésében. Szerintem, jelentős kulturális haladást Jelent, ha más alkalommal fiatal magyar zeneszerzők vokális műveivel Is jelentkezünk a külföld zeneértő közönsége előtt. Katona Agnes zongoraművésznő a következőket mondotta: — Jó érzés, ha a közönség hangulata az előadó művészt is magával ragadja és produkcióját a kellő hőfokra hevíti. Külö­nösen Uszt XII. rapszódiájánál éreztem ezt. Bécsben számos jelét láttam annak, hogy a magyar művészeket szívesen fogad­ják, s bár a koncertjegyek igen drágák, mégis sorban állnak a pénztárak előtt... Előzőleg a Welner-kvartett szerepelt az osztrák fővárosban, s láttam egy plakátot, amelyik Szekeres Ferenc, a Budapesti Madrigál-'kórus vezetőjének nevét hir­dette. Nem is csodálom, hogy művészkoliégáim szívesen lépnek fel a zeneértő Bécsben, mint ahogy én is örömmel gondolok vissza a Liszt—Bartók-est sikerére. — nádi A tánccsoport Ovigei tánca dárdái zölte az egyesületet, és többek között ezeket irta: **Mindnyá­junkat örömmel tölt el az a tu­dat, hogy ősi hazánkban élő né­pünk az elmaradottságból a kul­turális és gazdasági fejlődésnek máris olyan magas fokára emel­kedett, amiről jó magam fiatal­koromban még álmodni sem mer­tem volna; de éppen olyan öröm­mel érezzük azt a tényt is, hogy az Ausztriába szakadt magyar­ság is — ez a cseppnyi víz egy hatalmas tengerben — legalább részben képes megmaradni, népi jellegét megőrizni, boldogulni, s más ajkú polgártársaival együtt államunk javán munkálkodni. Ebben mindenesetre nagy érde­me van a küölnböző magyar egyesületnek, s nem utolsósorban a mi egyesületünknek is. Teljes szivemből kívánom, hogy ezt a nemes célt ezután is sok örven­detes eredménnyel szolgálja egye­sületünk.« A bécsi Magyar Kultur- és Sport Egyesület ünnepélyesen tiszteletbeli örökös tagjává vá­lasztotta négy megalapítóját: Csokonai Lászlót, Horváth Jenőt, Schmidt Gizellát és Szabó Ilust. Kürthy Etelka. Alió képi Katona Agnei III. rést Szombathelyitói besiettünk a had­test géptávíró szobájába. Csejthey az Országos Légvédelmi Parancsnokság­nak, én pedig a Légierők Parancsnoksá­gának adtam le jelentésemet a kassal bombázással kapcsolatiban. Csak ezután mentem be az Akadé­miára, ahol a parancsnokomnak, Illy Sándor vezérkari ezredesnek is meg­tettem jelentésemet. Uly ezredes a maga bölcs nyugalmával rögtön, átlá­tott a szitán. Ez a tetőtől .talpig becsü­letes, okos, kiváló képzettségű katona, akit azért tettek félre, a Kassai Akadé­miára, mert a náci érzelműekkel, első­sorban Werth Henrikkel, a vezérkar akkori főnökével nem volt hajlandó együttműködni — azonnal megállapí­totta, provokációs támadás történt, hogy a vezérkar főnőkének ütőkártya legyen a kezében a háborúba való be­lépéshez, az akadékoskodó politikusok­kal szembe^. Beszélgetésünket gyorsan befejezve, szédelgő fejjel siettem haza. Lakásom a város északi szélén volt, tá­vol a bombasújitóttá területtől, így csa­ládomnak az ijedtségein kívül más baja nem történt Délután a hadtest géptávírójához hív­tak. A drót túlsó oldaláról a Légierők egyik vezérkari őrnagya keresett. Kép­telen állításnak minősítette jelentésem­nek azt a részét, hogy a németek .bom­bázták Kassát, és megtiltotta, hogy ezt hangoztassuk. A rendelkezést kiadni könnyű volt. de megtartani nehéz. A támadást kö­vetően szinte szárnyakon terjedt meg­állapításunk, hiszen a repülőtéri tiszti­kar és legénység egy része családos ló­vén, otthon étkezett s hazafelé menet szinte a ruhát rángatva faggatták őket a civilek, ml hogyan történt? Ml taga­dás, jómagam is, mér a repülőtérről a városon átvezető utakon többször meg kellett, hogy állítson* kocsimat — isme­rősök, ismeretlenek ostromának vol­tunk kitéve és akkor bizony még csak A bedöglött bomba. Alió képek! A kasial provokációi bombáiéi -eredményei« eszünkbe sem jutott, hogy a történte­ket kozmetikázzuk. A vezérkari őrnagyról, aki a géptáv­íróhoz hívott, csak később tudtam meg, hogy erősen nácibarát, s még későbben — már csak 1844 októberében — hogy Szálaslók egyik szélláscsinálója volt, mégis, mivel féltem, hogy jelentésemet nem továbbítja, egy újabb jelentést küldtem, most mér a Honvédelmi Mi­nisztérium (Légügyi Főcsoport Főnök­ségnek öt óra felé küldönc Jött ér­tem, hogy azonnal menjek a Hadtest­­parancsnokságra. Mire odaértem, a té­ren már nagy autótábor parkolt, a Bu­dapestre akkreditált katonai attasék Ó3 a külföldi újságírók magyar kollégáik­kal vegyesen gyülekeztek, hogy majd együtt megtekintik a .bombázás okozta károkat. Jó negyedórányi várakozás után, amikor már mindenki megérke­zett, elindultunk a bombázás sújtotta városrész felé. A Pestről jöttek között több ismerőst találtam, akik mindjárt nekem is estek és faggattak a történ­tekről. Az ismerős attasék kérdéseire nagyon nehéz volt válaszolnom, mert már korábban parancsot kaptunk, hogy velük a legcsekélyebb mértékben sem szabad katonai tárgyú társalgást foly­tatni. Az Országos Légvédelmi Parancs­nokság egyik törzstisztjével 1» huzamo­sabban beszélgettem. Azzal az érzéssel váltam el tőle, hogy Pesten már dön­töttek és a bombázást az oroszok ter­hére írták. Először a postapalotán esett sérülése­ket tekintettük meg, akkori fogalmak szerint szörnyű sebeket kapott a hatal­mas, modem 'betonépület. Négy-öt, százkilogrammos bomibatalálat érte. Ha most utólag összehasonlítjuk a (későbbi komoly .bombázásokkal, bizony szinte ártatlan csínynek vélhetnénk. A többi bomba sem végzett túl nagy rombolást és az anyagi károk semmiségek voltak az ártatlanul megölt 30 ember halálá­hoz képest. Az egyik sérült épületből a tűzszerészeik kiástak egy fel nem rob­bant bombát, cirill felírását a szakér­tők »Putyilov Művekre- fordították — ez is mint meggyőző érv szerepelt az oroszok bűne mellett. A külföldiek egymás közt vitatkoztak több csoportra oszolva, a bolgár, a ro­mán, olasz és Japán, a német légügyi attasé köré tömörültek, míg a többiek — az antanthoz tartozók és a semlege­sek, sűrűn cserélték partnereiket. Al­konyaiig tartott a (bejárás, aztán az egész társaság elindult Pest felé. Chirke főhadnaggyal visszamentünk ahhoz a házhoz, ahol a tűzszeré­szek kiásták a fel nem robbant bom­bát. Még ott volt a gödör fenekén, ahol megtalálták. Furcsa formájú jó­szág volt, tagadhatatlanul más alaxú, mint akár a mienk, akár a németeké, azokra a 'bombákra emlékeztetett, ami­lyeneket az első világháborúban hasz­náltak a gép hasa alá, vagy a szárnyak­ra. függesztve. Az a furcsa ötletem tá­madt, hogy talán húszegynéhány évjg a berlini hadimúzeumiban pihenhetett, mielőtt Kassára érkezett volna! Estefelé (benéztem a kávéházba, ahol naponta találkozni szoktam kassai ba­rátaimmal. Az asztaloknál összedugott fejek — mindenki a nap nagy esemé­nyét és annak várható következmé­nyeit tárgyalta. Vártuk a rádióhíreket, no meg a Pestről érkező délutáni lapo­kat. Végre nyolc óra felé (befutott az újságszállító gépkocsi, hozta a legfris­sebb híreket Az újságok hatalmas be­tűkkel közölték »Terrortámadás Kassa ellen — Felvidéki városokat 'bombáztak a Szovjet Légierők«, stb. Bennem mind jobban elhatalmaso­dott az az érzés, hogy valamit tennem kellene, kinyitni a vezetők szemét, vagy legalábbis gondolkozásra késztetni őket. Ilyen gondolatokkal teli fejjel Indultam hazafelé. (Folytatjuk) KRÜDY ADAM

Next

/
Thumbnails
Contents