Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-12-15 / 24. szám
At auiitrUl mijyir tutvíriiyeiületek viietöiéft tagjai at ünnep* légen. Alinak) Oerfl Viktor (béctl Magyar ItkoU Egyeiület). vajda Sándor (béctl Magyar Kultur- ét Sport Egyeiület), Httchit Llpót (bécii g! Magyar Munkátok Egyeiülete) Iikola Egyeiület), Cittngel KárolyEgyeiület), Egyeiület), Kon Bobleikyné Ülnek! Hackenbergné (bécil Magyar >ly (béctl Magyar Kultür- éi Sport Roiimy Rudolf (béctl Magyar Munkálok Egyeiülete), éi Kelsibergerné (bécil Magyar Munkálok Egyeiülete) Máté Jánoi, a bécil Magyar Kultur* éi Sport Egyeiület ügyvezető alelnöke Horváth Jené tiszteletbeli tagnak oklevelet nyút át at Egyeiület fennállátának 11. évfordulóján A HUtyifOcak \/iligczöveisigczászlót aiáutUUazott a fu&Uátí bécsi Htodat liuituc- is íftoeé ZgytsültiutU (2iszl-l3arlók-e$l }3écshen Bicsben bensőséges baráti találkozóval ünnepelte a bécsi Magyar Kultur- és Sport Egyesület megalakulásának 15. évfordulóját A találkozón megjelent Sebes Iitvdn bécsi magyar követ, valamint a követség több munkatársa. Jelen voltak a bécsi magyar kolónia tagjai és az ausztriai testvéregyesületek, a bécsi Magyar Munkásegylet és a bécsi Magyar Iskola Egyesület küldöttségei. Csönget Károlynak, az egyesület elnökének bevezetője után Vajda Sándor ügyvezető elnök mondott ünnepi beszédet, amelyben a többi között kiemelte: a bécsi Magyar Kultúr- és Sport Egyesület tagjai a szülőföld és a külföldi magyarok közötti őrök kapcsolat kinyilvánításának sohasem a holmi »trianoni búimagyarsághoz« vagy a »szent koronához* való hűséget tekintették, hanem a magyar nyelvhez, a magyar kultúrához, a dolgozó magyar néphez való ragaszkodást. — Az egyesületnek — mondotta a továbbiakban Vajda Sándor — nincsenek politikai céljai. Tagjai becsületes dolgozó polgárai új hazájuknak, a semleges Ausztriának, de szivükben őrzik a szülőföldjük, nyelvük iránti szeretetet, szembeszállnak a Magyarországról terjesztett rágalmakkal, hirdetik az igazságvt, barátokat akarnak szerezni népüknek, és mindig úgy akarnak viselkedni új hazájukban, hogy mindenki megbecsülje a magyar nyelvet. A jubileumi találkozó műsora keretében az egyesület tagjai a Szózatot szavalták el, Petőfi, Kisfaludy, Szabolcsba, valamint József Attila költeményeiből adtok elő. A Budapestről érkezett ifjú Magyari népi zenekara kíséretével fellépett az egyesület magyar tánccsoportja, majd átnyújtották az Egyesületnek a Magyarok Világszövetsége nemzeti színű zászlaját. Az évforduló alkalmával Szeberényi Lajos burgenlandi evangélikus lelkész levélben üdvö-Bécabcn is felrengctt november 12-én a két nagy zencköliő, Llizt és Bartók azUletéal évfordulójának ünnepi hangversenye, amelyen négy magyar művész, Sándor Judit és Radnal György, az Operaház tagjai, Kürthy Etelka, a Filharmónia művésze él Katona Agnes zongoraművésznő működött közre. — Hogyan fogadta a bécsi közönség a magyar művészek produkcióját? — A szakszervezetek hatszázszemélyes nagyszerű akusztikájú modern termét meghívott közönség töltötte meg, sokan kívül is rekedtek, mondotta Kürthy Etelka. — Liszt muzsikája Iránt nem volt kétségem, hogy közel kerül a hallgatósághoz, annál inkább meglepett a jó reagálás Bartók ritkábban hallható Ady-dalai és a magyar népdalfeldolgozások bemutatásakor. A feldübörgő taps nagy örömet Jelentett számomra, -nyitván azért is, mivel itthon is hivatásomnak érzem a magyar művek bemutatását. Budapesten nemrég mutattam be Gilgames: Istar pokoljárása című oratóriumát és Szabó Lőrinc néhány versét, Szokolai Sándor fiatal magyar zeneszerző megzenésítésében. Szerintem, jelentős kulturális haladást Jelent, ha más alkalommal fiatal magyar zeneszerzők vokális műveivel Is jelentkezünk a külföld zeneértő közönsége előtt. Katona Agnes zongoraművésznő a következőket mondotta: — Jó érzés, ha a közönség hangulata az előadó művészt is magával ragadja és produkcióját a kellő hőfokra hevíti. Különösen Uszt XII. rapszódiájánál éreztem ezt. Bécsben számos jelét láttam annak, hogy a magyar művészeket szívesen fogadják, s bár a koncertjegyek igen drágák, mégis sorban állnak a pénztárak előtt... Előzőleg a Welner-kvartett szerepelt az osztrák fővárosban, s láttam egy plakátot, amelyik Szekeres Ferenc, a Budapesti Madrigál-'kórus vezetőjének nevét hirdette. Nem is csodálom, hogy művészkoliégáim szívesen lépnek fel a zeneértő Bécsben, mint ahogy én is örömmel gondolok vissza a Liszt—Bartók-est sikerére. — nádi A tánccsoport Ovigei tánca dárdái zölte az egyesületet, és többek között ezeket irta: **Mindnyájunkat örömmel tölt el az a tudat, hogy ősi hazánkban élő népünk az elmaradottságból a kulturális és gazdasági fejlődésnek máris olyan magas fokára emelkedett, amiről jó magam fiatalkoromban még álmodni sem mertem volna; de éppen olyan örömmel érezzük azt a tényt is, hogy az Ausztriába szakadt magyarság is — ez a cseppnyi víz egy hatalmas tengerben — legalább részben képes megmaradni, népi jellegét megőrizni, boldogulni, s más ajkú polgártársaival együtt államunk javán munkálkodni. Ebben mindenesetre nagy érdeme van a küölnböző magyar egyesületnek, s nem utolsósorban a mi egyesületünknek is. Teljes szivemből kívánom, hogy ezt a nemes célt ezután is sok örvendetes eredménnyel szolgálja egyesületünk.« A bécsi Magyar Kultur- és Sport Egyesület ünnepélyesen tiszteletbeli örökös tagjává választotta négy megalapítóját: Csokonai Lászlót, Horváth Jenőt, Schmidt Gizellát és Szabó Ilust. Kürthy Etelka. Alió képi Katona Agnei III. rést Szombathelyitói besiettünk a hadtest géptávíró szobájába. Csejthey az Országos Légvédelmi Parancsnokságnak, én pedig a Légierők Parancsnokságának adtam le jelentésemet a kassal bombázással kapcsolatiban. Csak ezután mentem be az Akadémiára, ahol a parancsnokomnak, Illy Sándor vezérkari ezredesnek is megtettem jelentésemet. Uly ezredes a maga bölcs nyugalmával rögtön, átlátott a szitán. Ez a tetőtől .talpig becsületes, okos, kiváló képzettségű katona, akit azért tettek félre, a Kassai Akadémiára, mert a náci érzelműekkel, elsősorban Werth Henrikkel, a vezérkar akkori főnökével nem volt hajlandó együttműködni — azonnal megállapította, provokációs támadás történt, hogy a vezérkar főnőkének ütőkártya legyen a kezében a háborúba való belépéshez, az akadékoskodó politikusokkal szembe^. Beszélgetésünket gyorsan befejezve, szédelgő fejjel siettem haza. Lakásom a város északi szélén volt, távol a bombasújitóttá területtől, így családomnak az ijedtségein kívül más baja nem történt Délután a hadtest géptávírójához hívtak. A drót túlsó oldaláról a Légierők egyik vezérkari őrnagya keresett. Képtelen állításnak minősítette jelentésemnek azt a részét, hogy a németek .bombázták Kassát, és megtiltotta, hogy ezt hangoztassuk. A rendelkezést kiadni könnyű volt. de megtartani nehéz. A támadást követően szinte szárnyakon terjedt megállapításunk, hiszen a repülőtéri tisztikar és legénység egy része családos lóvén, otthon étkezett s hazafelé menet szinte a ruhát rángatva faggatták őket a civilek, ml hogyan történt? Ml tagadás, jómagam is, mér a repülőtérről a városon átvezető utakon többször meg kellett, hogy állítson* kocsimat — ismerősök, ismeretlenek ostromának voltunk kitéve és akkor bizony még csak A bedöglött bomba. Alió képek! A kasial provokációi bombáiéi -eredményei« eszünkbe sem jutott, hogy a történteket kozmetikázzuk. A vezérkari őrnagyról, aki a géptávíróhoz hívott, csak később tudtam meg, hogy erősen nácibarát, s még későbben — már csak 1844 októberében — hogy Szálaslók egyik szélláscsinálója volt, mégis, mivel féltem, hogy jelentésemet nem továbbítja, egy újabb jelentést küldtem, most mér a Honvédelmi Minisztérium (Légügyi Főcsoport Főnökségnek öt óra felé küldönc Jött értem, hogy azonnal menjek a Hadtestparancsnokságra. Mire odaértem, a téren már nagy autótábor parkolt, a Budapestre akkreditált katonai attasék Ó3 a külföldi újságírók magyar kollégáikkal vegyesen gyülekeztek, hogy majd együtt megtekintik a .bombázás okozta károkat. Jó negyedórányi várakozás után, amikor már mindenki megérkezett, elindultunk a bombázás sújtotta városrész felé. A Pestről jöttek között több ismerőst találtam, akik mindjárt nekem is estek és faggattak a történtekről. Az ismerős attasék kérdéseire nagyon nehéz volt válaszolnom, mert már korábban parancsot kaptunk, hogy velük a legcsekélyebb mértékben sem szabad katonai tárgyú társalgást folytatni. Az Országos Légvédelmi Parancsnokság egyik törzstisztjével 1» huzamosabban beszélgettem. Azzal az érzéssel váltam el tőle, hogy Pesten már döntöttek és a bombázást az oroszok terhére írták. Először a postapalotán esett sérüléseket tekintettük meg, akkori fogalmak szerint szörnyű sebeket kapott a hatalmas, modem 'betonépület. Négy-öt, százkilogrammos bomibatalálat érte. Ha most utólag összehasonlítjuk a (későbbi komoly .bombázásokkal, bizony szinte ártatlan csínynek vélhetnénk. A többi bomba sem végzett túl nagy rombolást és az anyagi károk semmiségek voltak az ártatlanul megölt 30 ember halálához képest. Az egyik sérült épületből a tűzszerészeik kiástak egy fel nem robbant bombát, cirill felírását a szakértők »Putyilov Művekre- fordították — ez is mint meggyőző érv szerepelt az oroszok bűne mellett. A külföldiek egymás közt vitatkoztak több csoportra oszolva, a bolgár, a román, olasz és Japán, a német légügyi attasé köré tömörültek, míg a többiek — az antanthoz tartozók és a semlegesek, sűrűn cserélték partnereiket. Alkonyaiig tartott a (bejárás, aztán az egész társaság elindult Pest felé. Chirke főhadnaggyal visszamentünk ahhoz a házhoz, ahol a tűzszerészek kiásták a fel nem robbant bombát. Még ott volt a gödör fenekén, ahol megtalálták. Furcsa formájú jószág volt, tagadhatatlanul más alaxú, mint akár a mienk, akár a németeké, azokra a 'bombákra emlékeztetett, amilyeneket az első világháborúban használtak a gép hasa alá, vagy a szárnyakra. függesztve. Az a furcsa ötletem támadt, hogy talán húszegynéhány évjg a berlini hadimúzeumiban pihenhetett, mielőtt Kassára érkezett volna! Estefelé (benéztem a kávéházba, ahol naponta találkozni szoktam kassai barátaimmal. Az asztaloknál összedugott fejek — mindenki a nap nagy eseményét és annak várható következményeit tárgyalta. Vártuk a rádióhíreket, no meg a Pestről érkező délutáni lapokat. Végre nyolc óra felé (befutott az újságszállító gépkocsi, hozta a legfrissebb híreket Az újságok hatalmas betűkkel közölték »Terrortámadás Kassa ellen — Felvidéki városokat 'bombáztak a Szovjet Légierők«, stb. Bennem mind jobban elhatalmasodott az az érzés, hogy valamit tennem kellene, kinyitni a vezetők szemét, vagy legalábbis gondolkozásra késztetni őket. Ilyen gondolatokkal teli fejjel Indultam hazafelé. (Folytatjuk) KRÜDY ADAM
