Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)

1961-12-01 / 23. szám

Bnlázi Lajos nyugdíjas paraszt, tudományos kutató bárom unokájával: Katival, Tibivel és Gyurival Sírnom nmvzedék &ox&a Tf j. Balazfc Lajos, a brlgádvezető (a kép balsarkában Balázs Cyflrgy mrtaíosmester a kétéves szakmai tanfolyma hallgatója (Jobboldalt) kor mindig az apja hangját a maga gondolatára mikor a Hajdúság is felszaba-A tanarür >k: Balázs Sándor él felesége Harangi Margit (Novotta Ferenc felvétele) a debreceni Déry Múzeumnak tö­mérdek a kincse, sok a ritkasá­ga. Itt áll egy külön teremben a nagy magyar festő zseninek, Munkácsy Mihálynak világhírű remekműve az »Ecce Homo« is. De ha valaki már kigyönyörködte magát a lenyűgöző látványban, és sétára indul a tárók rengetegében, olyan kincset lel, amelyre régebben sose bukkanhatott volna magyar múzeumban. Az egyik teremben szaruból faragott sótartó szerénykedik, ősi hortobágyi pász­tor-faragás. Mellette kötélverőfa. Odébb debreceni lóbéklyó, majd tűz­­készség: acél, kova, tapló. A leletek mindegyikén kis fehér karton, rajta írás: »Gyűjtötte: Balázs Lajos hely­­történeti kutató Nádudvar.« És ez az a kincs, ami régente sose kaphatott helyet magyar múzeum­ban. Már ti. nem a lelet, hanem a lelő. Balázs Lajos ugyanis nyugdí­jas parasztember. Nádudvari. Magas, vállas, szép szál ember, abból a faj­tából, amely termékeny, mint a zsí­ros fekete föld a falu határában, és időálló, akár a nádudvari fazekasok híres fekete cserepe. Hatvannyolc esztendős. Egy emberöltőn át szom­jazta a betűt, mint tavaszi vetés az esőt, és a tudás vágya égette a lel­két. Tizenegyedik gyerek volt. Ami­kor a hatodik elemit is kijárta, ta­nítója maga kísérte haza és tette le az asztalra a kitűnő bizonyítványt. — Halálos bűn nem taníttatni ezt a gyereket — magyarázta. — Tíz haljon éhen, hogy egy meg­éljen — vetette ellen az apa, a nagy­ságos Tormay Géza úr szegődött cse­lédje. Balázs Lajos nem tanulhatott to­vább. Volt részesarató, béres és hu­szárkáplár az első világháborúban, ferenejóska 16-os huszárezredében. Szeretett és szenvedett. De a betűt, a könyvet nem feledte soha. Galíci­ában, Jezupolban egy pálosrendi ko­lostorban kvártélyoltak három na­pig. Balázs káplár három napig a könyvtárt bújta. Egy betűt nem ér­tett a könyvek beszédéből, aztán egy­szerre csak akkorát ugrott örömé­ben, hogy még a csákó is majdnem kiesett fejéből. Hogyisne. Magyar­­nyelvű, kézzel írott könyvet lelt az egyik polcon. »Nádudvar története. Irta Sisvai János káplán.« — silla­­bizálta a huszárkáplár a sorokat. ... Balázs Lajos volt aztán vörös­katona a Donyec vidékén. Harcolt a magyar Vörös Hadseregben. Hátrált Csúcsától Debrecenig. Közben pedig szüntelenül az járt az eszében: — Ha egyszer győzünk, tanulni Is lehet... Tagja volt a debreceni Katona és Munkástanácsnak. Amikor pedig le­törött a zászló, visszament cseléd­nek Nádudvarra. A könyv — Nád­udvar története — maradt minden kincse. Nappal robotolt, este az öre­geket vallatta, éjszaka tanult. Ki lehetett Sisvai János káplán ? Hogyan kerülhetett Jezupolba? I.. / Balázs Lajos megnősült, három fia született. — Hiszen legalább, ha az egyiket taníttatni lehetne — gyötrődött. — Kettő haljon éhen, hogy egy megéljen... — hallotta vissza ilyen­badulit, Balázs Lajos már tudta Sisvai káplán történetét. A pap Nád­udvaron szolgálta a Mindenhatót, de Kossuth Lajos üdvösségét prédikál­ta. Világos után menekülnie kellett, Jezopulban húzta meg magát, a Pá­los-kolostoriban. Ott írta meg Nád­udvar történetét... A felszabadulás meghozta mind­azt Balázs Lajosnak is, amit annyi sok százezer magyar parasztnak. De őt csak egy érdekelte: — Most már tanulhat, aki akar ... Igen ám, de negyvennyolc eszten­dős volt összeszedte otthon a papír­jait, a faragásokat, mindent, amit esztendők serén gyűjtött, rakosga­tott, még Nádudvar történetét is a hóna alá vette, és be gyalogolt a mú­zeumba. Azzal jött haza. hogy lobogtatta a múzeum papirosát: az állt benne: Balázs Lajos helytörténeti kutató. Nézte a fiait. Lajos a 22. esztendejét taposta. A föld szerelmese volt. Bújta a könyvet, de csak azt, ami a földműveléssel foglalkozott. György asztalosmester volt, a legkisebbik, a Sándor is betöltötte már 19. eszten­dejét. Természetben ő fonmáZta leg­inkább az apját Senki sem csodál­kozott tehát, mikor egy szép napon azzal tért haza, hogy beiratkozott a középiskolába. A legidősebb Balázs fiú, a Lajos, a Borzasi Állami Gazdaság dolgozója lett, és több mink 11 esztendeje már, hogy megkapta a »Szakma kiváló dolgozója« kitüntetésit. Tizenegy esz­tendős kislánya, Erzsiké az iskolá­ban a földrajzi szakkör egyik »leg­­tudösalbb« tagija. Marika ebben az esztendőben kezdett birkózni az ábécével. A család Nádudvaron la­kik, most építettek új házat Gyuriiban most, 36 esztendős ko­rában buzgott fel az édesapja vére. A Debreceni Építőipari Vállalat asz­talosmestere. Kéteszitendös szakmai továbbképző tanfolyamra iratkozott. — Tanulni kell — magyarázza —, mert ami tegnap elegendő volt, hol­napra már kevés ... anul, pedig háromgyerekes apa «X Tanul, pedig Nádudvaron lakik, és Debrecenben dolgozik. Minden­nap három órát vonatozik. Most vet­tek egy lakásrészt 35 000 forintért. Van benne két szoba, fürdőszoba, konyha. A gyerekek közül Gyuszi és Katika kitűnő tanuló. A legkisébbik a háromesztendős Tibi a nagyapa kedvence, mindennap így búcsúzik az édesapjától... — Hozz deszkát... Tibi ugyanis minden családi ha­gyomány ellenére tartja magát ah­hoz az elhatározásához, hogy aszta­los lesz. Megszögel mindenütt min­dent ... A legkisebbik Balázs fiút, a Sán­dort. azt úgy szólítják: Tanár úr!... Debrecenben lakik, a Simonyl úton. A Csapó utcai általános iskola felső tagozatának történelem-földrajz ta­nára, és a VIII. osztály oszítály­­főnöke. Felesége, Harangi Margit, aki nem nádudvari, de balmazújvá­rosi cseléd ember gyereke, ugyancsak földrajz-történelem szakos tanár a Péterfia utcai általános iskolában ... — Nyolc órát dolgoznak naponta — magyarázza az idős Balázs Lajos — mi hajnali kettőkor kezdtünk és este kilenckor végeztünk... ... Azt hiszem, ha Munkácsy Mi­hály élne, megfestené a Balázs-csa­­lád tablóját Rajta lenne a képen az öreg Balázs, a három fia, meg az öt unoka. Ez a Munkácsy-kép is bíz­vást helyet foglalhatna a Déry Mú­zeumiban, mint valami új, győzedel­mes »Ecce Homo«. ... Íme az em­ber, Magyarországon, 1961-ben... JOÖS F. IMRE A Nemzeti Sz restaurálásán \\ 1 Ez év tavaszán kezdték el a Blaha Lujza téri Nemzeti Színház, az egykori Népszínház nagy tatarozását. A ta­tarozás során ki kellett cserélni a színház tetőszerkezetét, amely a hosszú idő alatt teljesen elkorhadt és bedőléssel fe­nyegette a nézőtér feletti kupolát. Az állványozás során szük­ségessé vált több helyen a mennyezeti festmények megsértése, azaz kivágása. A tetőszerkezet kijavítása elkészült. Most már a restaurátorokra került sor, akik a mennyezeti festményeket hozzák rendbe. Devich Sándor, a Szépművészeti Múzeum főrestaurátora és Czumpf Imre restaurátor látott hozzá, hogy a megsérült festményeket rendbehozza. A sérüléseken kívül a több évti­zed alatt rárakódott szennyeződéstől is megtisztítják az érté­kes képeket. A tem ek szerint még ez év végére elkészülnek az összes javítási munkák, úgyhogy január elején az ország első színháztársulata újból régi otthonában játszhat tovább. Devich Sándor a visszahelyezett festménydarabot javítja­s' Amíg Czumpf Imre a visszahelyezett festménydarabot össze­dolgozza, addig Devich Sándor szivaccsal mossa a festmények ép részeit Bcavil \%adaii*cuti Icéfu/itctocsapocí JfUtypacocszáQto* Arnoldo Cerdeira, a brazil parlament költségvetési és kOzgazdaságl bizottsága elnökének, a szociális haladó párt alelnOkének vezetésével brazil képvlselOcsoport tartózkodott hazánkban. A brazil és a magyar képvlselók megbeszéléseket tartottak a két parlament munkájáról, majd látogatást tettek kttlónbözó gyárakban, üzemekben és termeló­­szOvetkezetekben. Arnoldo Cerdeira, a brazil parlamenti képviselőcsoport vezetője magyarországi tapasztalatairól tObbl kOzOtt az alábbi nyilatkozatot adta: — OrOmmel látogattunk Magyarországra. Itt tartózkodásunk meg­lepetéssel szolgált számunkra. Látogatásunk alkalmával meggyőződ­tünk arról, hogy Magyarország Ipari országgá vált, amely korszerű eszközökkel termel és gyors ütemben halad tovább ipari fejlődésében. Azt Is tapasztaltuk, hogy Igen nagy gondot fordítanak a kultúrára, a művelődésre, állandóan fejlesztik a dolgozók szociális körülményeit. Magyarországon tisztelik a múlt nagy hagyományait. A két ország kOzött már korábban la léteztek kereskedelmi kap­csolatok, úgy véljük, hogy ezek a JOvOben még tovább bővülnek, erósOdnek. Az a kereskedelmi megállapodás, amelyet a Joao Dantas vezetésével Magyarországon Járt brazil küldöttség látogatásakor kötöttünk, most kerül a brazil parlament elé ratifikáláa végett. Meg­győződésünk, hogy visszatérésünk után a megállapodást a brazil parlameut jóváhagyja — mondotta befejezésül Arnoldo Cerdeira. A brazil parlamenti küldöttség látogatása az Első Magyar Gazdasági Gépgyárban

Next

/
Thumbnails
Contents