Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)

1961-11-01 / 21. szám

Ezután Kodály Zoltán szólt a konferencia résztvevőihez.

— Azt a két művészt, akiknek nevében ma összegyűltünk, nem az évfordulók véletlene kapcsolja egybe, mélységesen összetartoznak. Minden külső különbség ellenére életük és művük sokszorosan egyezik. Bartók egész életében küzdött Lisztért, mint előadóművész és mint író. Már növendék korában feltűnt a H-moll szonáta előadásával, és egész hamgversenyző pályáján állandóan szerepeltek Liszt művei, főként a kevésbé ismertek. De leginkább saját alkotásaival kapcsolódik Liszthez, kezdetben egyenes folytatója; később saját eredetisége kifejlődésével is mintegy Liszt sejtéseit valósítja meg. Ily szoros kapcsolat lélekrokonságra vall, amely akkor is fennáll, ha vannak köztük látszólagos ellentétek. Ez a konferencia is annak jele, hogy mindkettőjük életművében még sok a felderíteni, értelmezni való. A problémák egy része magyar kutatóknak esik jobban kezeügyébe. De széleskörű nemzetközi kapcsolataink megkívánják mindama országok kutatóinak közreműködését, ahol megfordultak. Csak szoros nemzetközi együttműködéstől várhatunk sikert — fejezte be szavait Kodály Zoltán.

Jacques Havet, az UNESCO képviselője tolmácsolta ezután a nemzetközi szervezet üdvözletét a konferenciának.

— Nagy öröm számomra — mondotta —, hogy önökkel együtt tiszteleghetek két nagy ember emléke előtt, akiket Magyarország adott az emberiségnek. Az UNESCO értékelni tudja Liszt Ferenc és Bartók Béla jelentőségét, a művészetek, a kultúra történetében. Mindketten az egyetemes emberi kultúrát gazdagították alkotásaikkal, nemzeti forrásokhoz fordultak, onnan merítettek ihletet és tanulságot. Ezért művészetük népük életét tükrözi. Az UNESCO hódolattal adózik Magyarország és a világ e két nagy művészének, és csatlakozik emlékük megünnepléséhez.

A nemzetközi Liszt—Bartók zongoraverseny győztesei

úaBOS GABOR, Magyarország, I. díj

THfiRfiSE CASTAING, Franciaország, m. díj

VALENTYIN BELCSENKO, Szovjetunió, in. díj

KONSTANTIN EVROV, Bulgária, IV. díj

CLARK DAVID Wilde, Anglia, L díj

DINO CIANI,

II. díj

(Vámos László felvétele7

S amiért időnként hazalátogat: az a hivatalos küldetés, egyszersmind az a nagyon bensőséges ürügy, hogy Angliát, második hazáját képviselje a nagy nemzetközi zenei plénumokon. öt esztendeje a Liszt versenyre érkezett, most a Liszt—Bartók Fesztiválra, amelynek zongoraversenyén, mint zsűritag foglal helyet.

Olyan lelkesen beszél a fiatal művészekről, ahogyan csak az tud lelkesedni, aki maga is fiatal. S olyan csillogószemű energiával a terveiről, feladatairól, mint aki az életet végtelennek érzi. S az alkotó élet, intenzitását tekintve, csakugyan az. Ellenállhatatlanul sugalmazza ezt a gondolatot, miközben felsorolja mi mindenre készül. Többek között a BBC kérte fel egy koncertre, amelynek műsorán Liszt és Bartók müvek szerepelnek majd.

Magánélete? Az a művekben és a művekért élő emberék természetes személytelenségével háttérbe szorul. Érdekessége, hogy londoni házvezetőnője is magyar, lakótársnője . pedig, a 90 éves nagynéni, Kiss Mihályné, 1 Blaha Lujza egykori partnerének a híres 1 népszínmű énekesnek özvegye. S e nyájas1 és patinás londoni ház látja vendégül, az ‘ olykor kint vendégszereplő magyar baríto- 1 kát: Kodályt, Ferencsiket, Fischer Anniét és ' a fiatal Kovács Dénesi.

Minderről végtelen egyszerűséggel beszél; , Lényéből derű és harmónia árad, az elhiva- , tottság, a megtalált hivatás boldogító öröme. ■

Erre gondolok, miközben búcsúra nyújtja 1 törékeny-karcsú és mégis erős szorítású, 1 meleg kezét. (Soós) 1

Humphrey Searle angol Liszt-kutató és Gerald Abraham professzor a Liszt—Bartók Fesztivál vendégei

(Bán Magdolna felvétele)

Kép a Liszt—Bartók nemzetközi zongoraverseny győzteseinek ünnepi koncertjéről

A ZENE NYELVÉT MINDENKI MEQÉRTI

*

M

M

aa

a

aa

a

í

Kottákkal és fiatalkori emlékekkel megrakodva érkezett hozzánk Mlchiganból Sándor György, az Ann Arbor-i egyetem zongoraművészképző tanszékének doktora.

Tizenöt perce van számomra, pillanattal se több, most is ketten várják a Royal halijában, egy holland és egy magyar, utánam azokkal tárgyal s máris rohan a Lisz—Bartók nemzetközi zongoraverseny zsűrijébe.

1938 óta Dél-Amerika, Ausztrália, Közel- Kelet, Ésaak-Afrika, Európa sok városát bejárta s ez a turnéja most különösen fontos: mestere 80, születésnapja ünneplésében vesz részt. Európa többi városaiban is játssza Bartók művelt, mint ahogyan .nálunk megszólaltatta a III. zongoraversenyt.

Melyik régebbi előadás volt a legemlékezetesebb?

— A mű bemutatója Philadelphiában, Ormándy Jenő vezényletével, 1946 január 26-án, röviddel a mester halála után ...

Jó volna most megállítani az óramutatót s kérni a tanítványt, beszéljen Bartókról, zeneakadémiai tanáráról, hiszen az 6 irányításával érlelődött művésszé a fiatal ember a harmincas évek elején, s a tanár és növendék közötti kapcsolatról, amely odakünm egyre szorosabbra zárult.

De Sándor György szigorúan gazdálkodik idővel és mondanivalóval. Nem Bartókról beszél, csak megemlíti, hogy érkezésekor első dolga volt ellátogatni a Zeneakadémiára, abba a tanterembe, ahol tőle tanult. S élményt jelentett számára, hogy kezet szorított a világ egyik legnagyobb élő zeneköltőjével, Kodály Zoltánnal. Zeneszerzésre oktatta valamikor. Régi barátaival is összeakadt, magas pozíciót betöltő férfiakkal, idős kollégákkal s fiatalokkal is, akiket most ismert meg s véleménye szerint nagyon tehetségesek.

Örömmel fogadták mindenütt Itthon s az ilyen örömteljes találkozásai gyakoriak, bárhová utazik. Jóformán nincs olyan faluja a világnak, mondja, ahol legalább egy magyar ne toppanna be hozzá koncert előtt vagy után, ne szorongatná a kezét: Sao Paulóban és Peruban, Melboume-ban és Buenosban... A magyarok mindenütt a világon szeretik a zenét s a magyar művészek is, bárhová kelülnek művészi pályafutásuk során, elismertek. Csak úgy kapásból mond néhány nevet, Dorátit, Reinert, Onmámdyt, Fricsayt, Szélit, Soltit említi, de hozzáteszi, hogy a lista korántsem teljes. S itthon is: a magyar zenei hagyományok ápolása imponáló s jellemző, hogy az ünnepi heteken a világ legkiválóbb külföldi művészei adtak találkozót Magyarországon. i

Beszélgetés közben látom, a hallban a holland vendég fel-alá sétál s a portás jelenti, mások is várják már Sándor Györgyöt. A művész az órájára pillant, aztán tenyerével lefedi. S most sokkal nagyobb türelemmel a hangjában mint eddig, szinte kérőn fordul felém:

— Szeretném, ha megírná! — Előrehajol a fotelban... Nem. Is a zongoratudományok doktora szól most hozzám, nem a tapsokra meghajtó művész tesz hitvallást; orvosprofesszor mond így diagnózist olyan betegségre, amelynek kórokozóját sikerült felfedeznie.

— Meggyőződésem, hogy nem elegendő olvasni és hallani, látni is kell és beszélni. Látni országokat és beszélni emberekkel. Ezt tettem én is. Sokat utaztam és személyes kapcsolataim során alakult ki bennem a vélemény: ha a népek, az emberek közelebb kerülnek egymáshoz, rájönnek, mennyi hasonlóság van bennük. Optimista vagyok és bízom abban; hogy az emberek a jót igénylik és azt sajátítják el. Én a zongora-billentyűin át beszélgetek velük és azt tapasztalom, mindenütt megértenek, keleten is, nyugaton is. A zene nemzetközi nyelve roppantul erős kötelék, s ha a világ legnagyobb zeneköltői sarában Liszt és Bartók mondanivalóit tolmácsolhatom, ez csakis jó eredményre vezethet... HERNÁDI MAGDA

Sándor György, Amerikában élő magyar zongoraművész a Royal SzáUóban

(Novotta Ferenc felvétele)

EMLÉKÉV MEGNYITÓjA