Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)

1961-11-01 / 21. szám

KADAR

AZ

BESe

DE

SAGGYITLESEN

Október 8-án nyílt meg a magyar Országgyűlés új ülésszaka. Az Országgyűlés a következő napirendet fogadta el és tárgyalta meg:

1. A nemzetközi helyzetről szóló beszámoló és ezzel kapcsolatban a külügyi bizottság által benyújtott határozati javaslat;

2. a második ötéves népgazdaságfejlesztési tervről szóló törvényjavaslat;

3. a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló törvényjavaslat;

4. az 1960. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés tárgyalása;

5. interpelláció.

Az Országgyűlés új ülésszakán felszólalt Kádár János, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke is. Beszédéből az alábbiakban néhány részletet közlünk.

Bevezetőjében Kádár János a kormány átszervezéséről a következőket mondotta:

A kormányt átszerveztük; megítélésünk szerint azonban új kormányprogramra nincs szükség! A Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya eddigi programunk alapján dolgozik tovább.

A program a közvéleményben gyökeret vert

A nemzeti jövedelem három év alatt 22%-kal, az ipari termelés kereken 40%-kal, a mezőgazdasági termelés 12%kal nőtt, a kultúra felvirágzott. Van tehát értelme, eredménye a munkának és a harcnak.

Emelkedett az életszínvonal is. Csak a hároméves tervidőszakban 19%-kal növekedett az egy főre jutó reáljövedelem.

A statisztikai számokon túl mindenki személyes tapaszr talatból tudja, az élet legkülönbözőbb megnyilvánulásaiból látja, milyen nagyot léptünk előre táplálkozásban, öltözködési kultúrában. Erősödött népünk egysége, javult az élete. Városaink, fővárosunk és vidéki városaink, falvaink fényesebbek és szebbek.

Az élet hazánkban a nép számára, minden becsületes dolgozó számára biztonságos, szép, és reményekkel teljes. Hazánkban — most már az egész népgazdaságban — uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. A népi állam megerősödött, a világban tekintélyt szerzett magának. Eredményeinket ellenfeleink, sőt ellenségeink is kénytelenek elismerni. Törekvésünk a mind erősebb nemzeti összefogás, amelyben világnézetre való tekintet nélkül helye van minden becsületes, tisztességes magyar embernek.

A nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit ismertette ezután és kijelentette:

Szeretnék köszönetét mondani az országgyűlés tagjainak, magának az országgyűlésnek azért, hogy jóváhagyta a német békeszerződés kérdésében augusztusban kiadott kormánynyilatkozatot. Meg kell mondanom, hogy a magyar kormány — mint ezt már nyilatkozatában is leszögezte, és ahogy ezt mosit az országgyűlés saját nyilatkozatában megerősítette — mindazokkal az államokkal együtt, amelyek erre fészek lesznek,

meg fogja kötni a békét a két Németországgal: ha pedig az NSZK erre nem hajlandó, akkor a Német Demokratikus Köztársasággal.

A magyar kormány legjobb meggyőződése és lelkiismerete szerint jár el, amikor ezt a politikát követi a német kérdésben. A magyar népnek magának alapos okai vannak arra, hogy itt a kellő határozottságot tanúsítsuk. Magyarország — akkori urainak bűnéből — kezdetben Hitler Harmadik Birodalmának csatlósa volt, majd áldozata lett A második: világháborúban a magyar népesség felnőtt lakosságának 8%-a vesztette életét. A hídállomány 85%-a, a vasúti berendezések 35%-a ment tönkre. Nagy lakásproblémákkal küszködünk — a második világháborúban csupán Budapesten 27 000 lakás semmisült meg teljesen. Hogyan tudnánk mi élni és gazdálkodni, ha az a 27 000 lakás megmarad! Elpusztult az állatállományunk 70%-a. Most eleget foglalkozunk a mezőgazdasággal; tudjuk, mit jelent ez. Az akikori nemzeti vagyon 40%-a pusztult el. Mindez elég okot ad a magyar népnek arra, hogy szembeszálljon a német imperializmussal és a német revánstörekvésekkel.

A másik alapos és nyomós okunk az, hogy népünknek van mit védenie: a nemzeti függetlenséget, a történelmi szocialista vívmányokat, s a békét, amelyben él és dolgozik.

Ez három olyan vívmány, amelynek védelmében mindent meg kell tenni.

Védjük a békét, mert mi nem félünk a két társadalmi rendszer békés versenyétől. Meggyőződésünk, hogy a békés versenyben is a szocialista rend lesz a győztes, mert a világ népei előbb-utóbb mellette döntenek.

Békét kívánunk minden népnek, természetesen az Egyesült Államok és Nyugat-Németország népének is.

Meggyőződésünk, hogy a világ minden népe (békében élhet.

Kormányunk híve a háborús veszély teljes megszüntetésének, s ezért népünk támogatásával küzd az általános és teljes leszerelésért, a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolásáért

A* ötéves terv a béke terve

Ez a terv nemcsak egyszerűen a második ötéves terv, hanem ez az az ötéves terv, amelynek éveiben Magyarországon befejeződik a szocialista társadalom megalapozása, és teljes lendülettel áttérünk a fejlett szocialista társadalom építésére. A terv megvalósítása a magyar nép nagy forradalmi vívmánya lesz!

Ami a termelőszövetkezetek fejlődését illeti, mindenki tanúsíthatja, hogy a termelőszövetkezetek megerősítésének folyamata minden évben gyorsabb, mint az előző évben volt. Termelőszövetkezeteink döntő többsége jól dolgozott, az időjárás nehézségei ellen is jól harcolt, s jól vizsgázott az a sok tízezer ember, aki korábban sohasem vezetett ilyen nagy gazdaságot. Biztosítjuk a termelőszövetkezeti vezetőket és tagságot: ha jól dolgoznak, akkor nagyon gyorsan teremtenek virágzó gazdaságot az egyébként még nagyon rövid ideje működő termelőszövetkezetek ia

A fejlődésit nagymértékben segíti, hogy ebben a munkában az egyéni és a közérdek a legszorosabban összefügg. Az, hogy a munkáit jól elvégezzék, hogy jó legyen a termés, hogy jó legyen a részesedés és a jövedelem: érdeke a termelőszövetkezet tagságának, érdeke az egész termelőszövetkezetnek, mint közösségnek, s érdeke az egész országnak. Itt az egyéni és a közérdek azonos.

A tudományos világnézet megalapozását kérjük a pedagógusoktól

A törvényjavaslat vitájában sok szó esett arról, hogy az iskolákban tudományos világnézetre kell nevelni a tanulókat Arra szeretném kérni a pedagógusokat, hogy ezt értelmezzék helyesen. Először is különbséget kell tenni a gyermekek életkora és a különböző iskolatípusok között a tekintetben, hogy milyen terjedeLmű, témakörű legyen a tudományos világnézet oktatása és megalapozása. Semmi szín alatt nem akarjuk, hogy arra nem érett gyermekekkel valamiféle politikai jelszavakat magoltassanak be, s erre mondják azt, hogy íme, világnézetet tanítunk. Mi a tudományos világnézet megalapozását kérjük a pedagógusoktól, hogy azután később, amint növekszik a gyermek, és középiskolába, főiskolába kerül, megfelelően erősödjék politikai érdeklődése is.

Tavasszal egy belső tanácskozásunkon felmerült, hogy a .gyermekőrsöket miről nevezzék el. Egy-két amolyan nagyon osztályharcos ember azt javasolta, hogy Marxról, meg talán Lassalle-ról, meg Engelsról kell az őrsöket elnevezni. A gyerekek valamivel jobban szerették volna, ha nyusziról meg mókusról meg virágokról nevezhetnék el őrseiket Mi a gyerekek mellett álltunk ebben a »harc-“-ban.

Jelenleg a főiskolai és egyetemi felvételeknél figyelembe veszik a származást. Vagyis, 1961-ben mérlegelik, hogy a szülők 1938-ban milyen társadalmi osztályhoz tartoztak. Pártunk napirendre fogja tűzni és megvizsgálja ezt a kérdést. Azt kell alapul venni, hogy melyik gyerek milyen értelmes, milyen jó a bizonyítványa, mik a törekvései, milyenek a jellembeli tulajdonságai stb., s ezek alapján kell eldönteni, hogy kit vesznek fel a főiskolára.

Ebben a parlamentben nem kell bizonygatni, hogy a Horthy-rendszerben a munkásság és a parasztság elől a művelődés, az iskolák — különösen a főiskolák — általában el voltak zárva. Ezt a történelmi hátrányt be kellett hoznunk! Az eddigi gyakorlat helyes, szükséges volt De most meg aell nézni, hogyan tovább... Valószínűleg szükség lesz a szocialista társadalom viszonyai között is bizonyos ideig arra, hogy túljelentkezés esetén mérlegeljük: a gyermekek szülei mivel, foglalkoznak —, de nem azt, hogy 1938-ban mivel foglalkoztak. Bár már nincs burzsoá osztály, s az osztáilyellentétek általában eltűnnek, mégis egy ideig előnyt kell biztosítanunk a bányákban szenet fejtő bányásznak, a kohó mellett acélt öntő kohásznak, s a gép mellett dolgozó munkásnak, a földét munkáló parasztembernek, szövetkezeti tagnak, ha gyermekét főiskolára, egyetemre akarja beíratni.

Ezután a Minisztertanács elnöke a vezetés színvonalának emeléséről, a tervezés realitásának fontosságáról, az anyagi ösztönzés elvének helyes értelmezéséről, az emberek öntudatának növekedéséről beszélt.

Azt szoktuk mondani, hogy népünk öntudata nagyot fejlődött, s ez valóban így van. Mennyit fejlődött 1945 óta a magyar munkás s az egész munkásság szemlélete, gondolkodása, tudása, élettapasztalata, politikai bölcsessége! Állítom, rengeteget! S ez igen kedvező körülmény. De nem mindenki fejlődött egyenletesen. Vannak olyan emberek, akik — talán azt mondhatjuk — amolyan félöntudatra tettek szert.

A teljes öntudatos ember tisztában van jogaival is, kötelességeivel is.

De vannak olyanok, akik betéve tudják a jogokat — s talán az év három hónapját azzal! töltik, hogy jogaik után járnak —, de vajmi keveset tanultak meg a kötelességekből. Nekünk segítenünk kell az ilyen félig öntudatos embereket, hogy teljesen öntudatosak legyenek, és a kötelességeiket is úgy tudják, ahogyan tudniuk kell.

Nézzük például a mi nyugdíjtörvényünket. Nem kétséges, hogy egyes nyugdíjasoknak nem jönne rosszul még vagy 100 forint, de ahogy jelenleg van, arra is elmondhat-Kádár János miniszterelnök beszédét mondja az Országgyűlés októberi ülésszakán

juk: nincs a világon még egy ország — legyen bár szocialista vagy kapitalista — amelynek nyugdíjrendszerével ne előnyösen hasonlíthatnánk össze a miénket. Sokat tettünk már a munkából kiöregedett vagy megrokkant emberekért Lassan a paraszti társadalom is megéri, hogy sok lesz közöttük a nyugdíjas. S milyen kérdéseket hallunk mégis? Mikor szállítják már le a nyugdíjkorhatárt? — hangzik az egyik kérdés. Pedig az életkor általában növekszik, és állítom, hogy nálunk világviszonylatban is igen magas a nyugdíjasok részaránya. Egyesek mégis a korhatár leszállítása felől érdeklődnek. Bizony, egészségtelen helyzet állna elő, ha a társadalom 30 százalékának kellene a társadalom 70 százalékát eltartania. Márpedig, ha a korhatárt lecsökkentenénk, akkor ilyesféle aránytalanság alakulna ki. Száz- meg százezer idős ember gondját segítettük és segítjük megoldani, s ezzel könnyítettük az eltartásukra kötelezett fiatalok gondját is. Nem hiszem, hogy az ilyen vívmánnyal kapcsolatban az lenne a helyes kérdés, hogy mikor szállítják le a mostani korhatárt.

Az értelmiség már ott van az élet áramlatában

Az értelmiségről szólva meg kell még azt is mondani: füstbe ment az imperialistáknak az a reménysége, hogy a társadalmi rétegek közül az értelmiséget a szocializmus ellen tudják fordítani. Véleményeltérések természetesen lehetnek minden kérdésben, ezeket meg kell vitatni. De az értelmiség, a tapasztalat szerint, nem a szocializmus ellen van, hanem bizonyos hibák ellen van, amelyek zömükben az építés gyakorlatából adódnak.

Beszéde végén Kádár János a következőket mondotta:

A mi népünk szocializmust akar építeni, alkotó kedve van, leküzdi a nehézségeket, egyetért törekvéseinkkel, vállalja a terheket is, és hal kifogása van — figyeljék meg — a legtöbbször azt mondja:

Jobban hajtsátok végre azt a politikát, miről évek óta beszéltek. Ez a mi népünk fő követelménye velünk szemben, belpolitikában, külpolitikában, építőmunkában, gazdasági munkában, kultúrpolitikában, s merném mondani, hogy a bánásmódban is. Azt csináljátok, amit eddig, csak következetesebben és jobban — ez az emberek követelése. Ez olyan munka, amelyre szíves-örömest vállalkozhatunk, mert egyezik saját törekvéseinkkel

Nekünk a szocialista világ határain túl is nagyon sok szövetségesünk van. S nekünk azért is jól kell dolgoznunk, hogy a mi fejlődésünkből ők még több bátorítást és erőt merítsenek a saját harcukhoz, hogy együtt számolhassuk fel a gyarmati rendszert, és visszaszoríthassuk az imperialistákat

Szükség van határozottságra, nyugodtságra is.

Ha valami hibáról, nem kielégítő dologról van szó, akkor jobb. ha idegesek vagyunk. De általában, ha nagy dologról van szó, akkor nyugodtaknak kell lennünk.

Nyugodt magabiztossággal lehet és kell a jövőbe nézni. Mert tudjuk — ami a magabiztosság kérdésében nagyon fontos —, hogy azokról a szőlőtőkékről, amelyeket most ültetünk, soha többé nem fognak grófok és bárók szüretelni, hanem mindig a dolgozó magyar nép szüretel, és azokat az erdőket, amelyeket most ültetünk, 80 esztendő múlva is a dolgozó magyarok fogják kitermelni. Itt soha többé nem lesz kapitalista, földesúri világ!

Mi bizakodunk, és egész népünk bizakodhatik.

Dolgozni kell, helyt kell állni, ébernek kell lenni. Ha lehet, még jobban kell dolgozni, mint eddig, és az eredmények még nagyobbak lesznek.

A szocialista Magyarország felépül. Nemcsak az alapok, hanem az egész szocialista társadalom.

Az Országgyűlés szünetében Dobi István az Elnöki Tanács Elnöke és dr. Mürmich Ferenc államminiszter képviselőkkel beszélgetnek

Jobbról: Kállai Gyula miniszterelnökhelyettes, dr. Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, dr. urbán László és Darvas József a Parlament folyosóján