Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-05-01 / 9. szám
ducQtutcMU luatyaeólc láU^atása tifi íj ((jfdyífeífi Húsvét ra megérkezett Sopronba az első magyar csoport, amely többek közt meglátogatta Sopron nevezete«»égéit 6« (elkereite a hegykfil termelőszövetkezetet. A burgenlandi magyarok csoportját a soproni határsorompónál a Magyarok Világszövetsége munkatársa fogadta és üdvözlő beszédében elmondta, milyen szeretettel vártuk az Ausztriában élO magyarokat. A vendégek azután tár sasgép kocsikon megtekintették Hegykő község termelőszövetkezetét. A termelőszövetkezet vezetősége vendégül látta z burgenlandi magyarokat, akik kérdéseket tettek fel a közös gazdálkodás eredményeiről, majd őszinte elismeréssel nyilatkoztak a különböző létesítményekről. A kellemesen eltöltött Órák után a vendégek tovább utaztak magyarországi rokonaikhoz. HEGVWOI MÁRCIUS 15 MTSZ SEBTCSTCUPC Megérkezés A csoport egyik tagja a termelőszövetkezet elnökével Barátkozás ... Tavaszi szelHJ — akárcsak otthon (Vámos László felvételei) „EICHMANN MAGYARORSZÁGON" Néhány nappal ezelőtt a Pannónia Press kiadásában Budapesten háromnyelvű dokumentum-gyűjtemény jelent meg -Elchmann Magyarországon« címmel. A dokumentumokait Lévai Jenő rendezte sajtó alá. A kiadvány első része röviden Ismerteti a Vannsee Protokoll néven hírhedtté vált utasítást, amelyben Hitler- Németország vezetői elhatározták a -zsidókérdés végső megoldását«. Ebben a részben hiteles adatok és jelentések alapján képeit kapunk az BSHD Eichmann vezette IV. osztályának működéséről a különböző német megszállás alá került területeken, így Lengyelországban, Hollandiában, Norvégiában, Ukrajnában, Belorussziában, Bulgáriában, Romániában, Olaszországban stb. A második rész Elchmann magyarországi bűncselekményeinek anyagát tartalmazza. Az olvasó ezekből a dokumentumokból megtudja, hogy a nácik már 1942-ben megkezdték előkészületeiket későbbi magyarországi akcióik végrehajtására. Ennek az évnek az első felében Wisliceny SS HaupsturmfUhrer már a budapesti német nagykövetségen dolgozott Himmler, illetve Eichmann megbízásából. Az ezt kővető hónapokban Hitler és a többi német vezető mind erőteljesebb nyomást gyakorolt a magyar kormányra, hogy tegye lehetővé az SS-szervezeteknek magyarországi működésük megkezdését. Ribbentrop több jegyzékéből értesülhetünk a nácik ilyenirányú törekvéséről. Tartalmazza a kiadvány Veesenmayer 1943. április 30-án kelt jelentését, amelyben elemzi a magyarországi politikai helyzetet, az antifasiszták és a zsidók deportálásának lehetőségeit. Az 1944. március 10-i német megszállás után, mint ismeretes, Veesenmayer lett Hitler teljhatalmú magyarországi megbízottja. A Sztójay-féle bábkormány segítségével megkezdődött a hazafias, demokratikus embereik nagytömegű deportálása és Magyarország -zsidótlanítása«. A kiadványnak ez a része eredeti dokumentumokon keresztül mutatja be a magyar történelem legszégyenteljesebb szakaszának eseményeit. A magyar belügyminisztérium deportálás! rendelkezései mellett olvashatjuk Eichmann, Krumey, Wisliceny helyzetjelentéseit, valamint a deportálások szemtanúinak megrázó beszámolóit. Mint ismeretes, az első szakaszban a vidéki zsidóságot terelték össze koncentrációs táborokba, majd naponta tizennégy-Üzenötezer embert szállítottak az Auschwitz—Birkenau-1 megsemmisítő táborba. A dokumentumok végigkísérik az egész folyamatot, majd ismertetik azt a kísérletet, amelynek célja volt, hogy puccsszerűen deportálják Budapestről is a zsidókat és a baloldali gondolkodású embereket. Érdekes dokumentum számol be arról, hogy az egyik szállítmány Auschwitzban fellázadt és az ugyancsak oda deportált szovjet hadifoglyokkal együtt fegyveres harcot folytatott az SS őrszemélyzettel. 1944. október 15., vagyis a nyilas puccs után, megkezdődtek a deportálások Budapestről is. Az egyik dokumentum beszámol arról, hogy a Budapesten akkreditált semleges követségek közös memorandumban tiltakoztak a magyar külügyminisztériumnál a deportálások ellen. Mindez semmit sem használt és november 8-án megkezdődtek Győrön és Hegyeshalmon keresztül a halálmenetek Bécs irányába. A dokumentumok ismertetik a svéd és a svájci követség jelentését az útvonalon észlelt szörnyű állapotokról. A budapesti gettó felállításával több mint 60 000 embert zsúfoltak össze olyan területen, ahol korábban 10 000-en laktak. Részletes adatokat nyerhetünk az SS emberi életekkel folytatott kereskedelmi tevékenységéről is. A kötet tartalmazza a budapesti zsidótanács vezetőinek Eichmannal folytatott tárgyalásait, amelyek keretében Nyugatról származó hadianyag ellenében Eichmannék hajlandók lettek volna eltekinteni a további deportálástól. A kötetben levő utószó bő adatokkal leplezi le a Nyugat-Németországban magas állami állásban levő egykori nácik tevékenységét. Rámutat arra, hogy az SS mellett a Wehrmacht, a külügy- a belügy- és igazságügyiminisztérium vezetői is elsősorban bűnösök, viszont a Wehrmacht egykori háborús bűnös tábornokai a náci belügyminisztérium vezető tisztviselői, valamint a vérbírák ma is rendkívül fontos állásokat töltenek be. Az utószó rámutat, hogy mindezen túl elsősorban bizonyos nagyiparosok felelősségét kell megállapítani, akik üzemeikben százezer számra dolgoztatták az Eichmann által összeszedett rabszolgákat, s ma is urai a nyugatnémet bankég ipari világnak, támogatói az újjáéledő nácizmusnak és revansmilitarizmusffiaik. A háromnyelvű kiadvány jó szolgálatot tesz ahhoz, hogy a nemzetközi közvélemény alaposabban megismerje Eichmann magyarországi bűntetteit, betekintést nyerjen a fasizmus embertelen természetébe. Ugyanakkor a könyv figyelmezteti az olvasókat, mindenkinek erkölcsi kötelessége megalkuvás nélkül küzdeni a neofasizmus Jelentkezése ellen és követelni Eichmann bűntársainak felelősségre vonását. _ _ „AUF WIEDERSEHEN IN BUDAPEST!” A Bécsi Magyar Társadalmi Egyesületek Magyarország felszabadulásának 16. évfordulója alkalmából április 8-án a Collegium Hungáriáim dísztermében művészestet rendeztek. Az esten László Margit, Barta Alfonz, a Magyar Állami Operaház művészei, Bitskey Tibor, a Nemzeti Színház tagja. Bán Klára és Homm Pál, a Fővárosi Operettszínház tagjai, Raskó Tamás zongoraművész és Rácz Béla cigányzenekara szerepelt. A Magyarok Világszövetsége baráti üdvözletét Straub István főtitkárhelyettes tolmácsolta. Hazatérte után a Magyar Hírek munkatársának kérdéseire a következőket mondotta: — Bécsben és Burgenlandban élő honfitársaink, akik szeretettel, együttérzéssel és érdeklődéssel figyelik országépitö munkánkat, az elmúlt évekhez hasonlóan, ez alkalommal is kedvvel és lelkesedéssel készültek az ünnepi megemlékezésre. Bécsben többszáz honfitársnőnk és honfitársunk részvételével, lelkes hangulatban a magyar Himnusz éneklésével kezdődött az előadás. Az ünnepi beszédet, amely a két nép közötti barátság ápolásáról, a békés egymás mellett élésről és a tartós béke kiharcolásának szükségességéről szólt, mindanynyian egyetértéssel fogadták. — Bécsben és B urgenlandban megjelent művészcsoport nagy sikerére jellemző: a közönség »hogy volt«-okkal, hangos lábdobogással, véget nem érő tapssal fogadta a műsorszámokat s hazafelé indulva is ezt dúdolták: »A vén budai hársfák békésen susognak ...« Felejthetetlen volt a bécsi kolóniának ez a közös erővel, testvéri együttműködéssel előkészített ünnepsége. S örömmel mondhatom, hogy hasonló érdeklődés kísérte az oberpullendorfi és az oberwörti programokat is. A Magyarok Világszövetsége munkája szempontjából hogyan ítéli meg az ünnepségeken történt részvételét? — A Magyarok Világszövetsége munkájának egyik fontos célkitűzése: megismertetni a távolba szakadt honfitársainkkal fejlődő, kulturális életünk tényleges eredményeit, életünk reális körülményeit. Ügy gondolom, ebből a szempontból is igen hasznos volt a bécsi és a burgenlandi honfitársakkal történt találkozásom. Találkoztam régi ismerősökkel, kötöttem új barátságot és sokat beszélgettünk a szülőföld jelenlegi életéről. Ezek a beszélgetések megerősítettek abban, hogy a Magyarok Világszövetsége eredményesen segítheti a magyar nyelv, a magyar kultúra ápolását az idegenben élő honfitársaink között, újságja, a Magyar Hírek révén, valamint kiterjedt levelezése és személyes érintkezések útján. Erről biztosítottak mindazok, akikkel kezet szoríthattam: meleg szívvel emlékeztek meg munkánkról. Bizalmuknak ezt a kétségtelen megnyilatkozását Szövetségünk minden munkatársa nevében újból megköszönöm. — Beszéltem olyan honfitársnőinlekel, honfitársainkkal, akik az 1920—1930-as években a gazdasági nyomor miatt szakadtak el szülőföldjüktől is azóta új, választott hazájuk életébe sikerült beilleszkedniük. Mi ennek örülünk, de nem kevésbé örülünk annak is, hogy ezek a honfitársaink egy pillanatra sem felejtették el Magyarországot. — Beszélgettem olyanokkal, akik 1956-ben a kicsalogató, szemfényvesztő propaganda hatásától félrevezetve és talán sosem teljesíthető álmokat kergetve, gyerekfejjel kerültek távol szülőföldjüktől. Nagy örömet és érdeklődést keltett körükben az Elnöki Tanács 1961. március 31-én megjelent rendelete, amely módot ad a külföldön élő magyaroknak arra, hogy rendezzék szülőföldjükhöz fűződő kapcsolataikat és lehetővé tegyék — ezt követően — disszidensek számára is — családjuk meglátogatását. Sokan foglalkoznak a hazatérés vagy hazalátogatás gondolatával s elismerően veszik tudomásul a magyar kormányzat bizalmának ezt az újabb megnyilatkozását. Mit üzen a bécsi ismerősöknek? — A Magyarok Világszövetsége nevében ismételten köszönöm a forró, baráti fogadtatást. Remélem, hogy egyre több alkalmunk lesz ilyen bensőséges, családias találkozásokra. Mielőbb: »Auf Wiedersehen in Budapest!« A fiereplOk. Lent: * kSzönaég
