Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)

1961-10-15 / 20. szám

Ar automat* szabályozó Balogh Szabóiéitól már nem kíván fáradságot, csak figyelmet 1. föld vörhenyes színű, az emberek arcán vörhenyes patakban) ömlik le a verej­ték, a por vörös felhőikben lobog a hegy fölött s a bo­zót is rőt, pedig még nem csípte meg az ősz. Gánton, a bauxit hazájában a Ha­li mbán, ahol a föld alatt neomfényes tár­nákban fejtik az alumínium, a »ma­gyar ezüst« nyersanyagát, ez az ural­kodó szín, a bauxit tompa vöröse. Az óriási markológép, amely a gántl kül­színi fejtésről emeli csillékbe és teher­autókra a Bakony ezüstjét, olyan mint egy roppant őskori állat, amely vörös tollazatba öltözött. Erről a két hatal­mas támaszpontról, Gántról és Halim­­báról Indul a magyar alumíniumipar üzemeibe a nyersanyag. Tizenöt-tizen­hat éve ez az ipar semmitmondó volt, a timföld javát kivitték Németország­ba s majdnem nyomtalanul elnyelte a német hadiipar. Azt mondja egy bá­nyász, hogy negyvennégyig csak madár­távlatból látták azt az alumíniumot, amelynek nyersanyagát ők bányászták. — Hogyhogy madártávlatból? — Messerschmidt gépeik alakjában, amelyek fölöttünk röpködtek. 2. Igyekszem nyomon követni a magyar alumínium ipari hálózatát, amely film­szerűen izgalmas és látványos. A szá­mok és az arányok lenyűgözőek, az ipar létesítményei közt bolyongva az ember törpének érzi magát. Almásfü­zitőn éreztem ezt először, abban a rop­pant üzemben, ahol a bakonyi bauxit­­ból timföld lesz, a durva vörös kőzet­ből sima fehér massza. Vezetőim — talán szándékosan, a gazda büszkeségé­vel — a tárolón át vezettek be az üzembe. Ebben a beláthatatlan csar­nokban halmozzák fel a vonatokon ér­kezett bauxitot. Mennyit tárolnak itt egyszerre? —■ Nyolcvanezer tonnát... A laboratóriumban, ahol Soponyai Ferencné technikus az aiuminátlúg ösz­­szetételét vizsgálja, szinte megkönnyeb­bülünk. A kémcsövek és retorták kö­zött megszelídül az anyag, amelynek vészes zubogását, alvilági fortyogásét újuló ijedelemmel és tisztelettel néz­tem később —, szelíd pépes valami lesz belőle, olyan, mint a tejbed ara... De az expanziós kazánban, ahol a nedves­séget vonják ld belőle, ott már úgy zúg, mint a láva, kitörés előtt.., Almásfüzitő, ahol most a bauxitból timföld lesz, negyedszázadja még sze­gény kis halászfalu volt. Most három­ezer ember lakik az új lakótelepen, amelyet kellő távolság és erdősáv vá­laszt el a gyártól. Olyan, mint egy nyaralótelep a Duna mellett Soponyai Ferencné technikus az aiuminátlúg öaz­­sze te telét vizsgálja a laboratóriumban Az expanziós kemencét kezeli Szapu Ferenc Az óriási adag tészta — a timföld az imperial szű­rön. Lent: MUyen az aiuminátlúg? — vizsgáljak ai ajkai alukohóban a napi termés értékét Itt élnek az alumínium mesterei, az almát­­füzftöi telepen Vissza a Bákonyba. Ez a rohanás az alumínium után cseppet sem fáraszt, élkap az ipar re­gényes izgalma, s a fiatal mérnök, aki útitársul szegődik mellém, csak moso­lyog ezen. — A kohászati Iparban az alumí­niumkohászat a legizgalmasabb. Igaz, a martinászok az acélra esküsznek, de annál csak berámolják a kohókba a nyersanyagot és a tűz elvégzi a többit Az alumíniumot úgy kell gondozni, mint egy kényes, élő szervezetet... S úgy is gondozzák. Az ülepítőben, ahol a vegyi keze­lésen már átesett aiuminátlúg minősé­gét ellenőrzik, nagyobb figyelemmel hajolnak a szakemberek a vegykonyha Az automatasoron telnek az öntókoklllák Külszíni fejtés a 10 000 tonna bauxit az almásfüzitöl tarolócsarnokban. Lent: J •m 18 ■A. " lg.

Next

/
Thumbnails
Contents