Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-09-15 / 18. szám
A több mint négy-ezer (Úribból álló gulya egy deleló csoportja Nagy Katalin, Papp Emma éa a hóazinű csibék. A Képzőművész Kör egyik tagja, Sári Józaefné tax parasztasszony és a Kossuth Művelődési Otthon Igazgatója, Pált! Antalné Ancsán István és »Mókus« a vörös Csillag egyik nyájának Orizője Fazekas István nádudvari fazé kismester, a »Népművészet mestere« Balázs Lajos unokájával, Katikával A pusztán, a hortobágyi pusztán 6zilaj ménes nyargal. Vágtat, mint a sebes szélvész a sok szép táltosparipa. Gulyáik harapják a legelő kövér füvét, néhány ezer tehén, sőre, borjú tapossa a baromjárást. Kolompol a nyáj, vakkant a puli, nyikorog a gémeskút ostorfája... Traktorok motorja dübörög, reng, remeg, a föld, tizenkét cséplőgép búg, dohog, szájukból szikrázva ömlik a búza a zsákokba... Teherautó dudál, szállít búzát a malomba, nádat a faluba, sebtében reb- , benve, — mintha bárányfelhő gyapja hullna az égből — úgy menekülnek, futnak előle a sárga, meg fehér szárnyú rántanivaló csibék, az országnyi baromfi-farm lakói... Néhány ecsetvonással vázlatszerűen vászonra dobva ilyen lenne ma Nádudvar képe. De a puszta és a roppant kiterjedésű gazdaság képe után, a sárga kazlaik, a hószingyapjas bó- ! rányok meg a tarka tehenek rajza után, új színt kell keverni a palettán és felrakni a televíziós-antennák ezüstujjú erdejét, az épülő új óvóda sárgás-piros cserépfalát, a készülő törpe- t vízmű bamálió földcsatornáját, a félmilliós költséggel megépített új iskola muskátli piros cseréptetejét ott kint a Seregélyes-kertben ... fis mindehhez hozzáilleszteni a csinos eladólányok koszorúját, amint a legújabb pesti modellek között válogatnak a ruházati boltban és közben kacagnak, nevetgélnek. Nádudvarról ma az a hír járja: gazdag falu. módos emberek lakják. — Ügy igaz, ahogy hallották — mondja Papp Emma, a baromfi-farm egyik — tizennyolcezer csirkét számláló — telepének gondozónője. — Kinél kettő, kinél háromszáz forint a híjjá a kétezernek havonta — fűzi hozzá Ancsán István, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet egyik nyájának juhásza. (Azért »egyik«, mert azt az ötezer juhot, amit a termelőszövetkezet a magáénak mondhat, Ancsán István egymaga még Mókussal, a pulival sem lenne képes megvigyázni.) Mádudvaron ma három termelőszövetkezet él. virágzik. A hétezer holdas Béke, a négyezer holdas Április 4., és a tizenhatezer holdas Vörös Csillag. A három termelőszövetkezetnék éppen annyi tagja van, mint ahány nincstelen, földtelen szegény ember. tengődött valamikor ebben a faluban. Mert régen szegény falu volt Nádudvar. Ügy is nevezték: a »lelencek« faluja. Négy-ötezer munkás járta az országot és csak a télvíz, ha hazaszorította. Máiéval pótolták a kenyerét errefelé, de a régi öregek még olyan szavaikra is emlékeznék, mint »csatak«mogyoró«, meg »gyékénygumó« ... Hogy mi az? Aki kíváncsi rá, üljön be egy vasárnap délután a nádudvari Kossuth Művelődési Otthonba; olyankor, amikor a ft5 esztendős Balázs Lajos, ez az egyszerű parasztemberből lett istenáldotta tehetségű néprajztudós, meg kutató, előadást tart Fehér, fehér mlad egy szilig en Vágtat, nyargal a »
