Magyar Hírek, 1955 (8. évfolyam, 4-8. szám)
1955-02-19 / 8. szám
BECK Ö. FÜLÖP (1873—1945) Budapest ostromának utolsó napjaiban, 1945. január 31-én nyomtalanul eltűnt Beck ö. Fülöp, századunk egyik legtekintélyesebb magyar szobrásza és egyben kiváló éremművésze. Gazdag és igen értékes művészeti örökséget hagyott maga után. Négyszáznál több érme van, szobrai meghaladják a kétszázat. MM vei nagy részét az Országos Szépművéseti Múzeum őrzi. Beck művészetének kialakulása, fejlődése változatos, sokrétű volt. Tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán kezdte. Éveken át iparművészeti tárgyak készítésével kereste kenyerét. E munkái a kor szecessziós iparművészetének: a legjavát képezik. Egyideig építészeti rajzokat is készített, Schickedaiiz Albertnak, a Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok tervezőjének munkatársa volt. A fiatal művész erőteljesen kibontakozó tehetségére felfigyelt egyik tanára, s 1893-ban a párizsi Akadémiára küldte tanulni. A monuementális díszítőszobrászat problémái foglalkoztatták; törekvéseivel közeli kapcsolatba került Adolf Hildebrand modern német szobrász körével. Munkássága során szembefordult a hivatalos körök álromantikus és öncélú szobrászatéval. Alakjainak megformálásakor, főleg portréiban valósághű jellemábrázolásra, igazi típusok alkotására törekedett. A magyar szellemi és politikai élet nagyjainak — Petőfi, Széchenyi, Liszt, Ady, Kodály stb. — portréit gondosan mintázott érmekben örökítette meg. Nagyműveltségű, mélyen gondolkodó ember volt. Nemcsak a képzőművészet alakulását kísérte különös figyelemmel, hanem a zenéét és az irodalomét is. Köztudomású, hogy a Nyugat irodalmi köréhez szoros baráti szálak fűzték, nem egy írása is megjelent a folyóiratban. A társaság vezető alakjairól: Ady Endréről, Babits Mihályról, Móricz Zsigmondról portrét mintázott. Elek Artúr és Osvát Ernő képmását finomveretű éremben formálta meg. Sőt, tőle való a Nyugat közismert emblémája is, amelyet eredetileg Mikes Kelemen emlékérmének szánt. Szinte minden nagy magyar író s kritikus jubileumára (Petőfi Sándor, Arany János, Gyulai Pál stb.) emlékérmét mintázott. Haladó gondolkodásának legszebb bizonyítéka, hogy az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság idején lelkesen dolgozott a MMvészeti Direktórium Szobrászati Bizottságában. A Tanácsköztársaság szép pénzminta terveit különös gonddal készítette el. Közvetlenül az eltűnése előtti napokban, amikor a háború borzalmai a legkegyetlenebbül dúltak fővárosunkban, ezeket a gondolatokat írta életrajza végére: „Ez a háború olyan szörnyűséges kataklizma, mely végigpusztít földünk mind az öt világrészén és nemcsak méretekben haladja meg mindazt, ami gonoszát eddig ember kitervelt és elkövetett, hanem esztelenségében is példátlan az emberiség történetében. Ma még javában dörögnek az ágyúk, tetőpontján áll a bősz pusztítás, nem tudhatjuk, nem torzulnak-e el még tovább a légiháború borzalmai és micsoda vérengzések szakadnak az emberiségre. De már megérthetjük az eddigiek kétségbeejtő oktalanságát, ha meggondoljuk, hogy az elpazarolt, szinte ellenőrizhetetlen méretű emberi energiával, milliós milliárdokra menő pénzösszegekkel minő, az egész emberiséget megváltó tetteket lehetett volna létrehozni...“ A tragikusan eltűnt nagy magyar szobrász utolsó szavai igen aktuálisak napjainkban is. A békét akaró milliók között Beck ö. Fülöp szellemi öröksége is velünk tart, amely itt él köztünk a mester szobraiban, írásaiban, egész életművében. Soós Gyula 19
