Magyar Hírek, 1955 (8. évfolyam, 4-8. szám)
1955-01-22 / 4. szám
A szájharmonikát eldobtuk: otthon megtudtuk, hogy nincs többé apánk, nincs anyánk és öcsénk. Itt, szülőföldünk szép terén a Liszt Ferenc téren volt Budapest történetének legnagyobb tömegvesztőhelye és legnagyobb tömegsírja: abban találtuk meg őket aztán. Előbb-utóbb ott kell, hogy álljon az obeliszk, amely megjelöli a helyet, ahol a fasizmus több embert gyilkolt, mint ahányat Lidicén, vagy Oradourban elveszejtett. Megállók a sarkon. Túlfelől Jókai érc-mása mosolyog reám, aki ott szorongott háta mögött, gyerekként, a tömegben, kerek harminc éve, mikor lehullott róla leple. Amott, a Liszt Ferenc tér sarkán, Jókaival szemközt már alapozzák Ady Endre szobrának talapzatát. Megállók kettejük között, soha el nem mozdít hazámból semmi. Tíz éve! Hadd egyesítem ma eskü vésem milliókkal: a Nagykőrúttól a Tejútig — soha többé nem lesz gyilkosok szurdoka a haza, drága lakásod, nemzet és emberiség! (A MAGYAR KATOLIKUS PAPSÁG A BÉKÉÉRT A katolikus papok országos Békebizottságának választmánya január 11-én kibővített ülést tartott. A megjelent választmányi tagok és vendégek között volt a többi között dr. Beresztóczy Miklós pronotárius kanonok, országos alelnök, Mag Béla tb. kanonok, országos titkár, dr. Brezanóczy Pál pápai prelátus, prépost, egri érseki helynök, országos alelnök, Máthé János tb. kanonok, püspöki helynök, országgyűlési képviselő, dr. Kujáni Ferenc pronotárius kanonok, érseki helynök, Szécsi Antal püspöki helynök, Vattamány Imre tb. kanonok, görögkatolikus püspöki helynök, dr. Hajós József kanonok, Mórász Pál tb. kanonok, Fehér János pápai prelátus, dr. Asguthy Adám pápai kamarás. Az ülés referátumát dr. Horváth Richárd pronotárius kanonok, országos alelnök tartotta. Ismertette az új német fasizmus, a német újrafelfegyverzés kérdését, a békét fenyegető veszély nagyságát, a háborús uszítás elleni harcot. Majd így folytatta: — Hazánkért, az emberiségért, a szebb világért, a társadalmi igazságért szállunk síkra mi, katolikusok is, minden más becsületes emberrel együtt. Mert nem vagyunk egyedül és nem vagyunk tehetetlenek ebben a küzdelemben. A béketábor országainak hatalmas népi, gazdasági és katonai ereje, Ázsia és Afrika ébredező félgyarmati országainak sok százmilliós csoportja támasztja alá igazságunk erejét. Velünk van a német nép és a Nyugat országainak népei is, azok, akiknek szemét nagyon sok hithű katolikus helyesen látó vezetője is nyitogatja az igazság látására, a béke útjának keresésére. — Ezek kezét fogjuk, mert ebből az összefogásból nő ki az élet és az egészséges jövő: az egységes Németország, a tárgyalások szelleme, az atom eltiltása a háborús használattól, a népek szabadsága és barátsága, a népek, benne népünk kollektív biztonsága. Ezt akarjuk mi, magyar katolikus papok is. Ezért foglal állást a magyar katolikus papság is a német militarizmussal szemben és minden erejével küzd és küzdeni fog ellene. 3