Magyar Hírek, 1955 (8. évfolyam, 4-8. szám)
1955-02-19 / 8. szám
tárta a magyar parasztság életének hagyományos formáit. Ebből a szempontból különösen tetszett az Üvegestánc, a Fonójáték, az Ecseri lakodalmas, mert ezekben a mindennapok élete zajlik. Olyanok, mint a népművészet egy-egy hatalmas freskója, amelyek mintegy megnemesítik, s életrekeltik a már eltűnőben lévő formákat. A továbbiakban Georges Huisman nagy elismeréssel beszélt a kosztümökről, az együttes felkészültségéről és fegyelméről. Georges Huisman megemlíti: tudja, hogy a népi demokratikus országokban mennyire szeretik Moliére-t. — Látja — fordul felém — a népi együttes játékában éppen az a nagyszerű, hogy humora, csúfolódása, érzelmessége, szóval egész mondanivalója annyira szól nekünk is, idegen nézőknek, mint amennyire Moliére szól az Önök országának. A mondanivalónak a humánuma egyben arra is figyelmeztet bennünket, hogy jobban kellene ismernünk egymást. A különböző társadalmi rendszerek együttélése csak akkor lehet tartós, ha megismerjük egymás kulturális kincseit is. Szeretném, ha minél több fiatal jönne Párizsba és ismerné meg a francia kultúrát, és azt is szeretném, ha fiatal franciák mehetnének Magyarországra, hogy megismerjék az önök országát. Az új Magyarországnak megvan az az ereje, hogy a népművészetet újra élővé és ható erejűvé tudta tenni. Ezért is fontos volna, hogy a fiatal franciák megismerhessék Magyarországot. Georges Huisman rendkívül kívánatosnak tartaná, ha az arra érdemes magyar színdarabokat lefordítanák franciára és előadnák őket a francia színházakban. Főleg mai tárgyú műveket szeretne látni, amelyek megmutatnák a mai magyar élet új formáit, problémáit, és egyben megmutatnák azt is, hogyan gondolkozik, hogyan érez ma a magyar dolgozó és a magyar értelmiség. Georges Huisman 65 éves, de fiatalos fürgeséggel mutatja könyvtárát, amely tele van művészettörténeti, színháztörténeti, filmtörténeti művekkel. Mutatja művészettörténetének negyedik kötetét, amelyben a magyar művészetről is szó van, s beszél arról, hogy több maevar képzőművészeti kiállítást kellene tartani Párizsban, nagyobbarányút, mint a legutóbbi volt; kívánatosnak tartaná a könyvek lefordítását, filmek bemutatását mindkét részről. Huisman, s vele együtt sök más francia értelmiségi, fiatalok és öregek egyaránt azon fáradoznak a maguk munkaterületén, hogy egyengessék a béke útját és közelebb hozzák egymáshoz a népeket azzal is, hogy jobban megismerik egymás kultúrájának kincseit. Kelemen János 2
