Magyar Hírek, 1955 (8. évfolyam, 4-8. szám)

1955-01-22 / 4. szám

Kzmcsak a ipo.Kt&an kivÁdó.,,.

Gizella malom. Az évszázados Soroksári úti üzem dolgozói izgatottan zsonganak a kultúrterem széksorain. Egyszeresük szólásra emelkedik Dományi Aladár igazgató:

— A miniszter megbízásából, Csordás György irodavezetőnek a „kiváló dolgozó“ kitüntető címet adományozom.

A megilletődött ünnepelt az elnöki asztalhoz lép, kezetszorít a vállalatvezetővel, átveszi a díszes oklevelet és a kiváló dolgozónak járó címeres, babérkoszorús jelvényt. Kollégái, munkatársai őszintén, tiszta szívből gratulálnak, a vállát veregetik, egyszóval büszkék reá.

A „kiváló dolgozó“ — áruljuk el végre — nem más, mint a világszerte ismert úszó, a huszonötszörös magyar rekorder, a hétszeres főiskolai világbajnok, a négyszeres E urópa-csúcstartó, a háromszoros Európa-bajnok, a tizenhatszoros magyar bajnok — egyszemélyben.

És most itt ülünk Bajcsy Zsilinszky-úti barátságos kis otthonában és sportról, munkáról beszélgetünk.

— A ceglédi uszodában szerettem meg a vizet — mondja a házigazda, — még harmadik gimnazista koromban. Ez azonban csak amolyan fürdés, lubickolás volt. Versenyzői pályafutásom tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor 1947-ben, az érettségi után Pestre kerültem, Hunyadfy István keze alá. Edzőm erős tréningbe fogott. Múltak a hónapok, de olyan eredményt sem tudtam elérni, mint azelőtt odahaza. Már csüggedni kezdtem, de a mester csak biztatott. „Gyuri, meglátod, kikerülsz az olimpiára.“ Szinte nevetséges, de 1948. áprilisában még az olimpiai keretnek sem voltam tagja és edzőm

mégsem hagyta abba: „Gyuri, ott leszel az olimpián.“

Ahogy beszélgetünk, előkerül a monogramos album. Újságcikkek, képek elevenítik fel a múlt évek dicsőségeit. Moszkva ... Párizs ... Helsinki ... Leningrád ... Prága... Stockholm ... Torino ... Egész Európa keresztül-kasul. Milyen gyönyörű emlékek, élmények egy 26 éves sportoló számára!

— És mégis arra vagyok legbüszkébb — töri meg a csendet Csordás, — hogy amióta a fővárosban vagyok, egyetlen napig sem voltam munka nélkül.

— 1950-ig az Egyesült Izzóban dolgoztam, mint segédmunkás. Ez elég nehéz murika volt, de azután idekerültem a Gizella malomba, normás lettem. Tanfolyamókat végeztem, vizsgákat tettem, nem akartam soha egy pillanatig sem „megtűrt sportoló“ lenni... Már többször kaptam jutalmat jó munkámért, de bevallom, a „kiváló dolgozó“ kitüntetésre, amit december 23-án kaptam, nem számítottam.

A murikat dicsérő oklevél és jelvény most itt ékeskedik a sók-sok sportérem között a vitrinben. És a végtelenül szerény Európa-bajnok további terveiről beszél:

— Szeretnék még Melboumeban is ott lenni, aztán... Aztán konkurrálni alkarok a mesterrel — hunyorít viccesen. — Tanítani akarom a fiatalokat.

Búcsúzunk. Távozóban arra gondolunk, hogy Csordás György nemcsak a jövőben fogja tanítani a fiatalokat. Már a jelenben is példaképe lehet mindazoknak, alkik becsületes, igazi sportemberhez méltóan akarják szolgálni és szeretni hazájukat.

*

az 1955. évi műkorcsolyázó- és jégtAncbajnoksAg versenyeit január 14—16-án bonyolították le a budapesti Műjégpályán. A műkorcsolyázás idei magyar bajnokai egyéniben Jurek Eszter és Szenes István, míg a páros műkorcsolyázásban ez alkalommal is a Nagy Testvérpáré a bajnoki cím. A jégtáncbajnokságot a Madarász-házaspár nyerte.

30