Magyar Hírek, 1955 (8. évfolyam, 4-8. szám)
1955-01-22 / 4. szám
Máty<Í6jlrj-wií.L fdewtéó Akkor kezdődött a történet, amikor egy napon ismeretlen emberek érkeztek Feketepusztára. Messzi az országúttól fekszik a puszta, egy pár hosszú cselédház lapul a régi Festetichkastély szomszédságában. Itt laktak a volt uradalmi cselédek, az új földhözjuttatottak. Négyen-öten is egy konyhán, földes kis szobákban. Akinek meg nem jutott hely, az bent Enyingen, vagy a környező községekben húzta meg magát. Egy reggel aztán, 1948. tavaszán, jöttek az ismeretlenek, karót vertek a földbe, mérőszalagokat húztak maguk után. Egy hét alatt felmérték a kastély és a cselédházak közötti területet, kétszáznál több, egyenkint 400 négyszögöles házhelyet parcelláztak fel. Térkép is készült a leendő községről, külön megjelölték a házak helyét, a kertet, az udvart. Aztán összecsomagolták a mérnökök, földmérők és hivatalos egyének s elmentek. Papíron már élt akkor a község, nyílegyenes utcái voltak, terei, de a valóságban csak puszta föld maradt továbbra is, amelyet ekék forgattak fel s ahol búzát arattak a nyáron. „Építsünk házat“ Sokszor szóbakerült a házhely a kis cselédlakásokban. Beszéltek róla az asszonyok is egymás között a konyhán, aztán este a család is szóbahozta a vacsora után. Építeni kellene, de miből? J. Kiss József is ezen tűnődött, számolgatott, de kellett akkor a pénz másra. Nagy dolog a házépítés, anyag kell hozzá, tégla, cserép, fa, mesterember is, aki irányítja a munkát. ök hiába fognának hozzá, csak a puszta erejük van, a két kezük. Egy piaci nap a gazda egyik fia bent járt Eny ingen, délután érkezett haza, s ő hozta a hírt. Azt beszélik, hogy kölcsönt ad az állam házépítésre. Két nap múlva már mások is tudták és a hivatalos írás is megérkezett. Kerékpáros jött ki vele Enyingről, a réten gyülekeztek az emberek, hogy meghallgassák. A kerékpáros már régen elment, be is esteledett, de a pusztán élő emberek még mindig együtt maradtak. Kijöttek az asszonyok is, kihozták magukkal a gyerekeket. S amikor aznap este együtt volt a család minden tagja, J. Kiss József né azt mondta a férjének: „Építsünk házat!“ Egy szoba elég lenne. A gyerekek már nagyok, külön mennek, a lányt is kérik. Elég lesz nekik egy szoba-konyhás lakás. Az állam 16 000 forintos kamatmentes kölcsönt adna rá, amit 20 év alatt kell letörleszteni. A gazda nem szólt rögtön, de másnap nekivágott a határnak, toronyirányt ment, Enyingre. Kívüle még negyvenen indultak el aznap, hogy közelebbről is megérdeklődjék a kölcsönt.
