Magyar Hírek, 1955 (8. évfolyam, 4-8. szám)
1955-01-22 / 4. szám
A2.Ónai JHLÍujJjj cAn/h/u: HATODIK KERÜLET Hazafias Népfront... Kezdem azzal, hogy a népfront szava ifjúságomat hozza vissza: Párizst, ahol 1936-ban a Népfront kormánya volt hatalmon,, a Népfronté, melyet ott Front Populairenek hívtak — miközben a pireneusi határon túl egy másik Népfront, melynek Frente Popular volt a spanyol neve, vívta oroszláni harcát a rá támadó fasizmus ellen. Nemzedékem ifjúságának lelkesítő, nagy élménye volt a népfront-gondolat; írtam róla én is hazafelé a buzdító, bátorító cikkeket — s ha akkor fülembe súgja valami incselkedő dzsin, hogy húsz éven belül odahaza állok majd budapesti népfrontgyűlések díszemelvényein, odaadtam volna érte bizony kis híján mind a húsz évet, ami addig még hátra van. Ami pedig a hazafiságot, illetve ezúttal csak a hazán és városon belül, a kerülethez való bensőséges ragaszkodást illeti, abból Párizsban most hat éve kaptam megindító leckét. Tíz év távoliét után láttam viszont Párizst — s minő tíz év után! Betértem a régi borbélyomhoz. Köszönt, rámnézett, megfordította a bőrpárnát. S csak annyit mondott: — Ah, Monsieur, vous avez changé de quartier? „El tetszett költözni talán a negyedből?“ Egyebet fel sem tett rólam, hosszas elmaradásom okaként; számontartott, mint „földijét“. Kihullott a könnyem. Pedig nem neki: a pesti hatkerületieknek vagyok földije, országutam a Nagykörút, hatökrös szekerem a sárga hatos villamos. S erről a hazaiiságról hadd tegyek most itt szívből jövő vallomást. Én itt születtem a hatodik kerületiben, itt született a feleségem is, itt lakunk. Itt jártunk elemibe, itt dolgoztak, s itt haltak meg a szüléink. Ügy mondom ezt, ha ide, erre a pesti kerületre korlátozva is, de szinte ugyanazzal az áhítatos fokozással, ahogy az egész hazáról a Vörösmarty Szózata: „Ez a föld, melyen annyiszor ...“, „Itt törtek össze rabigát...“ „Ez, melyhez minden szent nevet...“ Mert akárhová mentem, ennek a kövezetnek voltam „föl-földobott köve“, ide hulltam vissza: hazámon, hazámnak fővárosán belül ez volt s ez maradt hazám. Hetedhét határom a Városliget volt, menazsériám az Állatkert, „képmutogató“ debreceni sokadalmam a vurstli. Ami falusi gyereknek a szüret, az volt nekem a Jókai utcán (akkor még Gyár utcának hívták) a terézvárosi búcsú; apám kezén kapaszkodva itt l
