Magyar Hírek, 1955 (8. évfolyam, 4-8. szám)
1955-01-22 / 4. szám
Száz évig éljek, sem felejtem azt az órát, azt a napot, Budapestet már körülfogták a szabadító csapatok. Minket német őrök kísértek a volt Aréna úton át. Borzongva néztük a vicsorgó házak megsebzett homlokát. Az egyik ház előtt a hóban vasrácsos kerítés tövén, mozdulatlan hevert egy ifjú szép leányka és egy legény. Oldalt feküdtek, összebújva, mint holmi boldog nász előtt, s nagypelyhű hó lassan behullta a két megdermedt feküvőt. A lány selyemharisnyás lábán — szebbet szobrász sem alkotott — libbenő táncot jártak árván lomha, fehér hó-csillagok. Egymás kezét még is így fogták görcsös vággyal, szerelmesen. Ó, bimbóban letépett rózsák, halálba hullott szerelem! Hogy került ki a pusztulás vak árjára ez a két virág? Kolozsvári Endre : KÉT Köröttük dúlt romok hevernek, ködülte, baljós pusztaság. Hogyan jutottak az utcára, hova indultak és miért? Tán a szomszéd házba futottak mert az jobb védelmet ígért? Vagy azt gondolták, hogy tavaszban járnak, s hold ring a fák felett, bársonyos szél bolyong suhogva, s rügyek, levélkék feslenek? ... Még a halál vad orgiája sem fojthatta szívük hevét, Csókot adott a szende lányka, s átkarolta szép kedvesét... Tán német járőr lőtt szívükbe: dörej kél, viliódzik a láng, s vériszamos járdára dűlve elterül fiú és leány ... Feléjük léptem, hogy megnézzem szép, tiszta üveg-arcukat, hogy örökre szívembe véssem e kín-szépségű rajzokat. De menet csak kikerülte a két hólepte tetemet. Tovamentünk a mély sűrűbe... Még megállnom sem lehetett. VIRÁQ VBS"' Suvánui X)cva: 1 í 2ÉVE... Két éves voltál. Riadt kis bogár, Ki fázik, éhes, s anyja — messze jár. Nagy zöld szemed soványka arcban égett, De pince fénye nem sápasztott téged, Nem a biztos mélyből figyelted a harcot... Jeges dunai szél csípte ki az arcod, Hiszen az ablakon nem volt üveg régen S a pincéből kiűztek Szálasi nevében. — Kenyeret kérek, adjál, nagymamám! — Nincs, kis szívem. Majd ... majd holnap ... talán. — De nagymamuskám, nem baj: hogyha száraz! — Nincs. Semmi sincs. — Tompán jajong a válasz. Kicsi leányom, soha ne feledd Azt a legelső drága kenyeret A tűz, a vér, a borzalom telén... — Január 18 fénylő reggelén! 10
