Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-02-27 / 9. szám
y14 tűdén idők legszebb /arsangi báli ja AZ ORSZAGHAZBAN Egykori hírlapok megsárgult hasábjain sok híres budapesti bálról olvashatunk tudósítást. Grófok, bárók, bankárok és nagyiparosok nevei szerepelnek a báli krónikákban. Hasábos cikkek számolnak be a Vigadóban, vagy a Mágnás Kaszinóban bálozó hölgyek 'ragyogó toalettjeiről. „Egész Budapest ott volt!“ — írták az akkori újságok. De vájjon kikből állt ez az „egész Budapest“? Néhányszáz aranyifjúból, dologtalan bankárcsemetéből, komtesszből és baronesszből. Az egész Budapest, az egész ország verítékezett azért, hogy a Vigadóban zavartalanul táncolhassanak Csekonich grófék, Orczy báróék, vitéz uraimék, a dzsentrik és iparbárók ivadékai. Karnevál hercege az egész Budapestnek — az igazinak — akkoriban még nem osztogatta kegyeit. Nem álom ez, valóság. Jól látnak kedves járókelők, igeh, a parlament lépcsőin itt megy fel Hófehérke, Carmen és a spanyol grand. Kézenfogva halad a piros szőnyegen a nyalka kuruclegény és a labanc kapitány — valamennyien minden idők legnagyobb magyar farsangjának, a budapesti ifjúság országházi karneváljának vendégei. 1954. február 20, szombat este 8 óra. A hatalmas kupolacsarnok aranyozott falai százszorosán verik vissza a csillárkoszorúk ragyogó fehér fényét. Mintha a legszebb mesekönyvek hősei keltek volna életre, itt van Seherezádé, János vitéz, de itt van még a vasorrú bába is. Ezek az álarcos lovagok mindannyian a budapesti üzemek, egyetemek és ipari tanuló otthonok legjobban dolgozó és tanuló fiataljai. Még gyülekeznek csak, de máris forr, zsibong a jókedv. Ezek a termek még sohasem láttak ennyi vidámságot, boldogságot, sohasem hallottak ennyi kacagást, még egyszer sem volt ennyi szép lány az országház történelmi falai közt. — Jaj, kézit csókolom, hadd jósoljam meg a szerencséjét — mondja egy álarcos cigánylány a spanyol lovagnak. Kis tarsolyából kártyát húz ki, összecsapja a kezét. — Ma este nagyszerűen fog mulatni! A két fiatal: Albert Erzsébet, a budatétényi női ruhagyár dolgozója és Paszternák József, a MÁVAG esztergályos ifjúmunkása egymásbakarol, összenevetnek és eltűnnek a forgatagban. Ó be gyönyörű itt minden — kiált fel egy lefátyolozott arcú keleti hölgy. Bajnóczi Magdolna Hiller Andrásnak, a Gamma géplakatos if júmunkásának örömében egy puszit ad. Úgylátszik, Karnevál herceg jó pajtása, a szerelem nyilasa, Ámor is belopódzott a farsangozó fiatalok közé. — Ne tessék csodálkozni, jegyesek vagyunk.
