Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-11-27 / 48. szám
Hírek a magyar népi demokráciából 21 és kötelezi magát, hogy tartózkodási helyén nem fog Ausztriával szemben ellenséges tevékenységet folytatni, ellenkező esetben ugyanis szökevényként kéri ki őt a befogadó államtól és bármelyik délamerikai köztársaság ki is fogja adni, mert a leánykereskedelemre vonatkozó 1851. évi nemzetközi konvenció alapján erkölcsi bűntettel vádolt személyeket ki kell adnia. Ennek a megállapodásnak az alapján került ki Kádárné 1854 elején Venezuelába, ugyanis ügyvédje oda irányította, mert a caracasi osztrák-magyar konzul, Donáth Ferenc, a bécsi egyetem későbbi nagyhírű nemzetközi-jog-professzora, barátja és tanítványa volt, az ő irodájában bojtárkodott. TA onáthnak kitűnő összeköttetései voltak a venezuelai libe-U rális körökkel és jó tanácsot adott Kádárnénak: Venezeulában akkor a közoktatás még csaknem teljesen szerzetesi monopólium volt, az egész országban egyetlen állami fiúlíceum és néhány nívós magán-fiúiskola működött, állami, vagy magán-jellegű leányiskola egyáltalán nem volt, noha nagyon sok liberális szülő neveltette volna leányát korszerű színvonalon álló, haladó laikusiskolában. Kádárnénak azt tanácsolta, hogy nyisson leánynevelőintézetet Caracasban. Donáth a Bach-rendszer embere volt, nem szívesen érintkezett Kádárnéval, de ötletét annyira biztosnak tartotta, hogy kivitelezéséhez ő maga hitelezett kezdőtőkét. Az intézet 1856 újévén megnyílt. Első tanári karának tagja volt Étienne Bergeret, az Institut Frangaise későbbi elnöke és Gabriel Bétancourt, a caracasi egyetem későbbi híres történészprofesszora. Donáth kölcsönét már 1857 végére kifizethette Kádárné, visszavonultan és jómódban élt, vezette iskoláját és nevelte két kislányát. 1863-ban hal meg, 47 éves korában. Lányai, Olga (szül. 1844.) és Janka (szül. 1847.) kislány-korukban kerültek Venezuelába. „Akkor érkeztünk meg az országba" — írta Olga nagybátyjának, Rákovszky Ivánnak 1869 május 3-án — „amikor Monagas elnök felszabadította az ország rabszolgáit, ítélje meg, eher onele, lehet-e nem szeretni egy ilyen országot azoknak, akik onnan kényszerültek eljönni, ahol a szabadokból is rabszolgát csinálnak.“ A lányuk anyjuk intézetében végeztek és mindketten tanítónők lettek. Anyjuk halála után egy ideig Bétancourt vezette az iskolát, majd az ő 1877-ben bekövetkezett egyetemi kinevezése után Olga ült az igazgatói székbe. IK őzben Venezuelában jelentős változások következtek be. . 1870 óta Antonio Guzmán Blanco, a liberális párt vezére ült az elnöki székben, a széleskörű demokratizmust biztosító federális alkotmány lépett a régi, centralista, nagy papi befolyást biztosító alkotmány helyébe, az ország átalakult Estados Unidos de
