Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-11-27 / 48. szám
10 Hírek a magyar népi demokráciából A volt szegénylegényekkel és utódaikkal találkozhattatok a zalaegerszegi modern ruhagyárban, Sztálinváros, Inota építkezésein, állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben, kis szülőfalutokban. Láthattátok dolgozóinkat a munkapad mellett, a zsúfolt színháztermekben és a kilencvenezres Népstadionban, a szántóföldeken és az üdülőkben. Mindez megmutathatta Nektek is, hogy az egykori szegénylegények, a nyomortanyák lakói megismerték a szabadságot és kemény kézzel markolták meg a kormánykereket és nincs az a hatalom, mely kezükből kiverhetné azt. A mi életünk, a nehézségek ellenére is, töretlen ívben halad előre a nép boldogulásának útján. Emlékeztek a találkozásra Szabó Pállal? Azóta a nép bizalmából a Hazafias Népfront elnöke lett. Az egyház képviselőivel folytatott baráti beszélgetésre? Mag Béla kanonok, terézvárosi plébános, akivel te Veres honfitárs olyan jól kibeszélgetted magad, jelölt lett a mostani tanácsválasztáson. Emlékszel, Tóth honfitárs a rokonlátogatás közben Kömlőn eltöltött napokra? A Haladás termelőszövetkezet a napokban kapott a munkásoktól ajándékba egy teherautót, hogy ezzel is könnyebbé tegyék munkájukat. Látod, Veres honfitárs, ez a Te elmaradott kicsiny falud, Ládpetri kivezető útja is a maradiságból. Egyre erősödik a nagy nemzeti összefogás, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége. Erről nyerhettetek tanúbizonyságot az északmagyarországi út során a galyatetői szakszervezeti üdülőben is. Találkoztatok ott a nagybajúszú paraszt bácsitól kezdve, a munkásból lett igazgatóig a magyar dolgozók minden rétegével, akik a gazda biztos és öntudatos lépteivel járkáltak ott, ahol Ti szinte feszélyezetten mozogtatok. Durovecz azt mondta erre: munkás-paradicsom — én azt mondanám, a szocializmus egy kis darabkája. Azt hiszem, jól éreztétek magatokat, hiszen otthon voltatok. S esténként az édes-bús magyar nóta hangjaitól, még Szalay szeme is harmatos lett. Talán csak a szép ferihegyi repülőtér csarnokában volt nyomott a hangulat. Ez érthető is, itt búcsúztunk el egymástól. Lehet közöttünk földrajzi távolság, de ez mégis eltörpül a szeretet nagy érzése mellett. Az ózdi bányászok kis lámpácskája, Blaskó honfitárs, ugye azt mondja, azt ragyogja: veletek vagyunk, gondolunk rátok! Levelem végére értem ugyan, de ezzel csak az útravalóként adott, tarisznya telt meg. Bizton tudom, hogy levelem válasz nélkül nem hagyjátok és a mi levelezésünk egyik gerendája lesz annak az óceánokat is átívelő hídnak, amely a külföldre szakadt honfitársainkat összeköti az óhazával. Szeretettel üdvözöl Benneteket Esztergályos Ferenc
