Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-11-13 / 46. szám

tiírek a magyar népi demokráciából

30

Sajószentpéteri tornászlányok

Sajószentpéter kis bányászközség Borsod megyében, Miskolctól néhány kilométerre. Területre, lélekszámra nézve kicsi, de ha valaki megnézi a község sportéletét, alkkor azt hihetné, hogy nem is olyan kis hely.

Egy lelkes edző, Perényi István megpróbálta megszerettetni a tornasportot a faluban. Szorgalmas szervezőmunkával rávett néhány lányt arra, hogy próbálkozzék meg a tornával. Négy-öt lány el is kezdte a tanulást. Nagyon megtetszett nekik a torna, barátnőiket is hívták, s egyre többen lettek. Beneveztek az alapfokú tornászcsapatbajnokságra *— ahol nagyszerűen szerepeltek.

Tehetsége és szorgalma révén több sajószentpéteri tornászlány tagja a megyei válogatót keretnek. A legtehetségesebb Várhelyi Éva — már a felnőtt I. osztályú gyakorlatanyagot tanulja. Bizakodással mondja:

— Jövő év júniusában érettségizem, szeretném addigra az I. osztályú minősítést is megszerezni.

Az ő lendülete, szorgalma magával ragadja a többieket is. Sipos Piroska és Gyenge Anna szorosan a nyomában halad.

TÍZEZER DOLGOZÓ PARASZT jelentkezett az ezüstkalászos tanfolyamokra. Az ország négyszáz községében és városában november közepén kezdődnek meg a kétéves tanfolyamok, amelyeknek elvégzése után a részvevők „ezüstkalászos földműves“ cím viselésére jogosító oklevelet és jelvényt kapnak. A dolgozó parasztság körében igen nagy az érdeklődés a tanfolyamok iránt, ezt nemcsak az eddig jelentkezettek száma mutatja, hanem az is, hogy sok megyében az előirányzottnál több tanfolyamot kértek.

*

PÁPÁN átadták rendeltetésének az ország legkorszerűbb vidéki húsüzemét. Az új üzem kétmillióforintos költséggel épült. A pápai Húsgyár naponta 150—200 mázsa töltelékárut tud feldolgozni.

*

BORSOD MEGYE legelőkben gazdag hegyvidékén és folyópartjain, főleg a Hernád völgyében a közelmúltban kezdődtek meg a kísérletek egy nagy tej- és húshozamú, hosszú élettartamú, svájci típusú, magyartarka szarvasmarhafajta tenyésztésére. A „Gönci tájfajta“ néven törzskönyvezett tehenek évi átlagos tejhozama meghaladja a 3500 litert, de nem egy állat 4000—4500 liter tejet is ad évente. A tervek szerint jövőre több környékbeli községre is kiterjesztik a „Gönci tájfajta“ tenyésztését.