Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-08-28 / 35. szám

22

Hírek a magyar népi demokráciából

Az egykori krónikás így ir a lázadásról: „Mesztegnyő népe sáncot ásott a faluja mellett, fegyvereket gyűjtött, meg kaszákat, kapákat s úgy várták a császári embereket és a megyei pandúrokat. összesen 220 fegyveres pandúr vonult a falu ellen, nemsokára Lövések dörrentek, a harc végén 12 halott paraszt ember, meg vagy 70 sebesült feküdt a sáncok mögött. Másnap szomorú menet vonult végig a kaposvári főutcán, 26 szekéren megláncolt parasztemberek ültek fegyveres megyei pandúrok őrizete alatt. S a kocsikat elnyelte a megyeháza tölgyfából faragott nagy kapuja.“

És mit mond a ma krónikása a hős mesztegnyőiek falujáról?

A földet 1945-ben felosztották. Az újonnan földhözjutottak, az egykori cselédek közül néhány év alatt több család új házat épített. A kis községben gyógyszertár épült, új tanácsháza és egy szép nagy könyvtár. A parasztokat 26 traktor segíti munkájukban.

Hát Nagyberekben mi az újság? Hogy s mint élnek azoknak leszármazottjai, akik egykor a mesztegnyői parasztok segítségére siettek? Azóta megnövekedett ez a falu is. Ma 1150 lakosa van, bár még így is a legkisebb falvak egyike. 1950-ben egy modern kultúrház épült főutcáján. Iskolájában a régi két tanító helyett nyolc tanár 203 tanulót tanít. Régen nem volt egyetemi hallgatója a falunak, ma öt van, itt is épültek új házak, 45 óta összesen 24.

És Kisbérek népe hogy él? Utódai azoknak, akik kilenc felkelőt küldtek egy pisztollyal és nyolc kiegyenesített kaszával Mesztegnyőbe.

Egész megyeszerte híres termelőszövetkezetük van, 200 hold földön negyvenhatan gazdálkodnak. A szövetkezet egyik dolgozója Oszkai Imre mondotta: „1951. augusztusában alakítottuk meg a termelőszövetkezeti gazdaságot 14 családdal. Én magam 14 holdas parasztgazda voltam, de megpróbáltam a szövetkezetben gazdálkodni. Az első esztendő nehezen ment, nem volt agronómusunk, nem volt elegendő szerszámunk, kicsi földön még csak eldolgozgattunk, de a nagy 120 holdas táblán másképpen kellett gazdálkodni. Nem értettünk hozzá, bizony az első szövetkezeti esztendő kevesebbet hozott, mint amikor egyéni gazda voltam. Sokan elégedetlenkedtek, volt, aki otthagyta a szövetkezetei. Én nekivágtam a következő esztendőnek is, mert mindig azt láttam előttem, hogy a marcali termelőszövetkezetben milyen gyönyörű volt a búza, milyen jól kerestek a tagok. A második esztendő szépen sikerült nekünk is; igaz, ekkor kaptunk már agronómust, meg sokkal több traktort. Érdemes felsorolni, mi mindent kapott a családom az évvégi elszámoláskor: 13 ezer forint készpénzt, 64 mázsa gabonát, 54 mázsa kukoricát, 10 mázsa burgonyát, 140 mázsa takarmányfélét, 600 kiló cukrot, fél mázsa szappant.“