Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-08-28 / 35. szám

10

Hírek a magyar népi demokráciából

Egy délután a pesti Bányászklubban

A nyitott ablakon pazar bőséggel ömlik be a délutáni napfény. Csupa csillogás a Központi Bányászklub társalgójának terme, Krauth Sándor olyan magabiztosan ül a karosszékben mintha beleszületett volna. Pedig nyomorúságos egyszobakonyhás bányászlakásban született Tatabányán.

— Apám is bányász volt — mondja, s ölébe ejti az imént olvasott könyvet. — Gáz ölte meg apámat. Négyen maradtunk, három fiú, egy lány. Akkor tizenhatéves voltam. Három év múlva csillés, majd

segédvájár lettem, huszonkilenc pengő volt a fizetésem. Abból is különböző címeken kilenc pengőt vontak le. Némán dolgoztunk, mert aki panaszra merte nyitni a száját, feketelistára került, mehetett koldulni vagy éhenhalni. Hol van már az a világ?... 1947-beú aknász lettem. Aztán egyetemre kerültem és ma egy bánya vezetője vagyok.

Körülnéz a teremben. Mögötte állványon egy széntömbből faragott szobor, lengyel bányászt ábrázol, a katowicei bányászok ajándékozták a pesti Bányászklubnak.

— Ilyen helyiséget, mint a mi klubunkgyerekkoromban nem láttam. A tatabányai tisztikaszinónak csak a kerítéséig juthattam.

A társalgóba asszonyok érkeznek, bányászfeleségek, a Bányászasszonyok Körének tagjai. Otthonuknak mondják a klubot, melyet Lugosi Bálint főmérnök tervezett. Olvasóterem, társalgó, étterem várja a tagokat, a játékszobában sakkozni, billiárdozni, ping-pongozni lehet. A színházterembe 160-an férnek be, az ülésterembe 300-an.

A Bányászklub, amely