Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-01-23 / 4. szám
20 Hírek a magyar népi demokráciából ŐZ ISTVÁN A Habsburgok bosszúja beteljesedett a francia forradalom lelkes hívein, a magyar jakobinusokon. Martinovicsnak és társainak feje 1795. május 18-án a budai Vérmező porába hullott. Jakobinusaink. Magyarország első polgári forradalmárai elbuktak a zsarnokság ellen viselt harcukban és életükkel fizettek haladó eszméikért, «szabadságszeretet ükért. A magyar jakobinus fia A mártírok egyike Oz Pál volt. A jakobinus-per vaskos iratcsomójában megtalálható egy spicli-jelentés Oz Pál családi viszonyairól. Ez az irat ad először hírt Oz Istvánról, Öz Pál serdülő fiáról, „ a lázadó kölyökröl, akire a bitó vár“ (der Rebellenbengel, dessen der Galgen harrt), aki kollégiumi osztálytársainak a Társadalmi Szerződés eszméit magyarázta. Óz István ezzel a rendőri minősítéssel és háta mögött az apja véres árnyékával természetesen nem maradhatott Magyarországon. Elmenekült. Néhány évig hányódott a világban, majd 1799-ben megérkezett a brazíliai Säo Paolóba. Itt. a paulisták hazáj ában otthonra talált: szerzett egy kis földet, feleségül vett egy portugál származású leányt, Maria de Almeidát, két gyermeke született. Megérkezésekor még egész Latinamerika gyarmat volt. Brazília, ez a világrésznyi hatalmas ország, a kis Portugália kincstáraiba küldte minden gazdagságát. Texastól a Tűzföldig pedig spanyol alkirályok kormányoztak, szedték az adót, szipolyozták a népet és küldötték egész hajórajokon Spanyolországba az Indiák kincseit. De már ingott a gyarmatosítók hatalma az egész Űj világban. Az Egyesült Államok kivívták már függetlenségüket, a paraguayi rabszolgalázadással, a comunerók mozgalmával több éves erőfeszítések mellett sem tudtak még megbirkózni a spanyolok, a venezuelai Miranda már levelezett a párisi Konventtel. Harc Brazília függetlenségéért A XIX. század első negyedében azután Cuba kivételével egész Latinamerika szabad lett. A spanyol gyarmatok véres harcok árán szerezték meg szabadságukat, de a portugál király, VI. Joäo felismerve, hogy gyarmatbirodalmát semmiképpen sem tarthatja meg, elküldötte fiát, Dom Pedro de Alcantarát, íhogy ha minden kötél szakad, ő álljon a brazil függetlenségi mozgalom élére és biztosítsa Brazília trónját családjának, a Braganza-háznak. Pedro 1822-ben a portugál rabszolgatartó nagyültetvényesek támogatásával kikiáltotta Brazília függetlenségét és önmagát — Brazília császárának. Pedro hatalma nem volt szilárd. Még a fazendeirók, a nagyültetvényesek sem látták szívesen élénk portugál kapcsolatait és zokon vették, hogy leányának, Maria da Glóriának megszerezte a portugál trónt. A lakosság minden rétege, de külö*
