Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-07-10 / 28. szám

Hírek a magyar népi demokráciából

27

báréval. Nagy Endre, a magyar kabaré megteremtője vett maga mellé harcostársnak. Nagy Endre kabaréjában gyakran megfordult Ady. A két Endre becsülte, szerette egymást, mindkettő Nagyváradról indult, innen barátságuk. A Reinitzszerzette Ady verseket kettén énekeltük: a poéngyilkos Papp Jancsi, meg én. (Papp Jancsi széphangú erdélyi legény volt, de minden poént lelőtt.) Ady két versét küldte el nekem Párizsból, a „Zozó levelé“-t és a „Kató a misén“-t. írt részemre Gábor Andor, Ernőd Tamás, Szép Ernő, Heltai Jenő.. :

Az íróasztalának fiókjából két piros dobozkát tesz elém: Felnyitom.

— Az a Munka Érdemrend, Ilyen magas korban megérhettem, hogy az állam, a párt, a nép ekkora megNem tudom, hogy a rádión keresztül kapott-e már valamilyen szívtől üzenetet, írtak-e róla verset, felavatták-e már valami novella hősének — csak azt tudom, hogy munkáját a dolgozó nép krónikájába feljegyezték. O volt az első, akinek neve mellé odaírták: kiváló óvónő ... és ez nem csekélység egy olyan országban, ahol már sok kiváló óvónő pásztorkodik híven a legfiatalabb magyar nemzedék felett.

Kőhegyi Imréné, a Hazai Pamutszövő bölcsődéje és napközi otthona vezetője, a beszélgetés rövid idejére kényszeredetten hagyja el a kicsiket a napközi kertjében a homokozók és játékok között.

— 1953 februárja óta vagyok a Pamutszövő óvodájának a vebecsülésben részesített. S tudja miért olyan nagy az én boldogságom? Ugyanilyen kitüntetés díszíti a bányász, a paraszt mellét. Mindnyájan a becsületes munkáért kaptuk. Nagyszerű dolog érezni azt. hogy én is hozzájuk tartozom... A másikat a napokban adták át, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze lettem. Nem ismerek nagyobb jutalmat művész számára, mint azt, hogy a nép magáénak érzi. Viszonzásul megfogadtam, úgy dolgozom, hogy a továbbiakban is méltó maradjak erre a nagy szeretetre, nagy megbecsülésre... A mese, amit mondani akartam, ezzel véget ért. Gondolkoznom kell ám, hogy az a tündérmese, amit a kisgyerekeknek w.esélek mindjárt, ■ hasonlóan szép legyen... Simon Gy. Ferenc

óoónő

zetőjé . .. Ezt megelőzőleg két évig a Furnírlemez napközijében dolgoztam. 1945 előtt nyomdai berakómunkás voltam. 1945-ben beiratkoztam az óvónőképzőbe . . . így kezdődött.

Tulajdonképpen nem is így kezdődött. Már sokkal régebben. Egy újpesti proletárházban és ennek a proletárháznak hatvan gyereke között. Hatvan gazdátlan gyerek. Szüleik munkában, vagy munkanélküliségtől űzve, munkát keresve nem sokat törődhettek a gyerekekkel. Abban az időben még ő maga is gyereklány és hatvan kis proletár barátja, játszótársa, nevelője. Varrodát játszottak, színházat szervezett és a szoba-konyhás lakás szűk birodalma a nevelői kedv és hajlam táptalaja lett.

Tulajdonképpen így kezdő