Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-07-10 / 28. szám

Hírek a magyar népi demokráciából

5

To.Knaspo.Kt a Ganz, V,ag.o.ng.y,ó,K&.an

A hajlékony test megperdül a levegőben, majd mozdulatlanul cövekelődik a kovácsműhely döngölt talajához. A kormosképű tűziemberek megrökönyödve húzódnak hátrább. Aztán egy szaltó következik és egy karcsú, szépen homorított kézállás.

— Ez igen! Ügy pattog mint a gumilabda ... szakad ki a csodálkozás a kemencék, üllők, fújtatok között.

Marti Jenő, a műhely darusa a kovácsok sportcsoportjának tornaszervezője ártatlan hangon odaveti:

— Na, csináljátok utánam — s hogy a társai válaszul csak megmosolyogják, hozzáteszi: — Nem boszorkányság, akárki megtanúlhatja. Kiváló alkalom: most kezdődik az alapfokú tornászbajnokság.

Így kezdte el Marti Jenő — s a Ganz Vagongyár kovácsműhelyének csapata benevezett a bajnokságra.

—■ Az ország egyik legszebb tornaterme a mienk, — büszkélkedik Szabó Gyula, a Ganz Vagongyár sportkörének elnöke. — S az a legszebb benne, hogy a magunk erejéből, a két kezünk munkájával szépítettük meg.

Meg is érdemlik a Ganz Vagongyár tornászai a szép tornatermet. A szakosztálynak 86 tagjával két hivatásos és egy társadalmi edző foglalkozik. Az eredmény: már hat tornászuk ért el másodosztályú, tizennégy harmadosztályú és tizenhat ifjúsági minősítést.

Az alapfokú tornász csapatbajnokság mindig nagy izgalmat váltott ki az üzemben. A ganzosok évről-évre szépen szerepeltek a viadalon, tavaly a második helyet szerezték meg az ország vasas üzemei között. A szakosztály lelkes tagjainak legnagyobb része az alapfokú csapatbajnokságokon barátkozott meg ezzel a szép sportággal.

Pálmai Ferenc például a tavalyi csapatbajnokságon versenyzett először. Azóta már megszerezte a harmadosztályú minősítést és jelenleg szorgalmasan dolgozik, hogy megfeleljen a másodosztályú követelményeknek. Rózsa Ferenc is az 1953. évi alapfokú bajnokságon tűnt fel. Ő már másodosztályú minősítésű versenyző. Az első versenytől azonban hosszú és fáradságos út vezetett az országos bajnokságig.

— Hányán elkeseredtek volna már az én helyemben — emlékezik vissza a nehézségekre Rózsa Ferenc. — Tavaly, amikor a csepeli Sportcsarnokban a legjobb vasascsapatok mérték össze erejüket az alapfokú tornász csapatbajnokságon, az én ügyetlenségemen múlott, hogy nem lettünk elsők. A műszabadgyakorlatoknál öszsze-vissza köröztem. Csak társaim baráti vigasztalásának köszönhetem, hogy nem tört le a kudarc.

Sok az új arc az idei edzéseken is. A sportcsoportok csapataiban egész sor lelkes fiatalember ismerkedik a torna mesterfogásaival.

— Egy tomabemutatón figyeltem fel arra, hogy a tornászok milyen ruganyosak, izmaik milyen szépen, arányosan fejlődnek. Ekkor hatá-Bacsik Jenő villanyszerelő edzés közben