Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-07-03 / 27. szám
10 Hírek a magyar népi demokráciából Minden gyárkapun tábla: A nyári napfényben fürdő Városligeten át repít ■ a pestiek kedvenc járműve, a trolibusz. Lombos fák. üdezöld fű, rózsabokrok, tarkf virágágyak —- és az utakon, padokon munka után pihenő, sétálgató emberek. Oly szép, mozgalmas, derűs ez a kép. Pesti ember soha meg nem unja, ha ezerszer látta is. Az Ilka-utcában, ahol1 az Argentínából hazatelepült Borsits-családot keresem — csend van, kevesebb a járókelő, a kertes családi házak kisvárosok hangulatát árasztják. Az egyik kertben sok-sok apró ágyacska: mindegyikben egy-egy egészséges, dundi csecsemő: a kerületi tanács egyik bölcsődéje. A Thököly-utat elhagyva ismét „pesties“ a kép. Bérházak szürke tömbjei. Nem valami szépek, de majd mindegyik udvarban virágoskert van. Az utca végén, az új Népstadion közvetlen szomszédságában laknak Borsitsék: Borsits Pál és felesége, ifj. Borsits Pál és a 11 éves Borsits Ilonka. * Borsits Pál — az apa — parasztcsaládból származik. Nem emlékszik, hány hold földjük volt, csak arra emlékszik élénken, hogy szegények voltak, szűkösen éltek. A szülőknek nem volt módjukban magasabb iskolában taníttatni fiúkat — Borsits Pál mégis elvégezte a gimnáziumot — saját erejéből. Leckéket adott a gyenge tanulóknak, ösztöndíjat is kapott és ami a legfőbb '— nagyon. szenvedélyesen akart tanulni... Érettségi után azonban — hiába volt a színjelés bizonyítvány — az egyetemre már nem juthatott be .. . Teltek az. évek, de ő nem tudott belenyugodni abba, hogy a továbbtanulás lehetősége végkép bezárult előtte . . . Hallotta, hogy a tengerentúl, az Újvilágban korlátlanok a lehetőségek, ott „utcaseprőből is lehet egyetemi tanár . ..“ Megszületett az elhatározása: 1928- ban, fiatal feleségével együtt kivándorolt. Huszonhárom évig éltek Argentínában. Ott született két gyermekük. Borsits Pál kezdetben kubikosmunkát végzett, később volt lakatos', csőszerelő, villamosvezető. Élni kellett valamiből és a munkában válogatni nem lehetett. A különféle foglalkozások kisebb-nagyobb szüneteiben — munkanélküli volt. Felesége is sok mindennel próbálkozott: kosztosokat tartott, konfekciószabó és cipőfelsőrészkészítő is volt. * — Amikor hazajöttünk — három esztendeje múlt májusban — az volt rám a legnagyobb hatással, hogy minden gyárkapun ott láttam a táblát: „Munkásokat felveszünk“, — mondja Borsits Pál. — Éreztem, hogy örökre végétért hányódásunk, soha többé nem kell félnünk a holnaptól. Egy hónap múlva már lakásunk is volt — ez; ahol most is lakunk — s akkor kezdtem el dolgozni a Vörös Csillag traktorgyárban. Ott dolgozom jelenleg is. Üzemgaz-MUNKÁSOKAT FELVESZÜNK
