Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-05-29 / 22. szám
Hírek a magyar népi demokráciából 17 belőle. A XIX. század első felében azonban ez távolról sem annyit jelentett, mint a kiegyezés utáni időkben: a magyar külkereskedelem akkor a leghaladóbb polgári állásfoglalást tette szükségessé, meg kellett küzdeni az elnyomó osztrák kormány Magyarországra hátrányos vámpolitikájával, mindent meg kellett tenni a magyar ipar és a magyar belkereskedelem fejlesztésére, valamint a magyar mezőgazdaság korszerűsítésére, mert a nemzetközi piacon csak így lehetett versenyképes a magyar exportőr. Haraszthy tehát szükségszerűen szakított családja nemesi hagyományaival, csatlakozott a reformkor leghaladóbb polgári köreihez, „túltéve magát földbirtokosaink legtöbbjén s sajnos, annyi polgári hazánkfián is uralkodó maradi balhiedelmeken, ismertté tévé nevét már ifjúkorában hazánk szebbülésén s jobbulásán, nemzetünk haladásán munkálkodó honfiúi mozgalmakban.“ Üzleti ügyekben utazott Amerikába 1841-ben és két évnél valamivel hosszabb időt töltött kint, hazajövet nemcsak előadást tartott az amerikai viszonyokról, de kétkötetes útleírást is adott ki. (Utazás Éjszakamerikában. Pest, Heckenast Gusztáv, 1844. Két kötet', egy-egy acélmetszetű képpel, 228+304 oldal.) Leírása kissé nehézkes, darabos stílusú, de — megdöbbentően pontos: adatai szokatlanul megbízhatóak, történeti összefoglalóit a legújabb és legalaposabb munkák alapján állítja össze, általában a közgazdász szemével nézi és látja az Újvilágot, a demokrácia, a polgári szabadság és a politika elvi kérdései csak annyira és csak annyiban érdeklik, amennyire és amennyiben statisztikailag kimutatható hatásuk van a közgazdasági életre. Haraszthy az első magyar szerző, aki felfedezi a statisztika, a növekvő sorok és az emelkedő diagrammok pátoszát: műve 532 oldalán összesen 295 statisztikai táblázatot közöl és ezzel többet mond el Amerikáról, mint amennyit száz kötetben lehetne elmesélni. Könyvének hazai hatása még gyujtóbb volt, mint előadásáé: a Pesti Hírlap két folytatásban, összesen hét hasábnyi terjedelemben méltatta a művet. „Hisszük és valljuk“ — írja a Pesti Hírlap kritikusa —, „hogy némellyekben, de talán sokakban is, a yankeekhez iskolába járnunk nem lesz felesleges“. (1845. február 2.) — Adatainak ma már természetesen elévült az aktualitása, számunkra az a legérdekesebb az Utazásból, hogy hogyan foglalt állást Haraszthy az amerikai rabszolgaság kérdésében: a polgárháború előtti Amerika-utazók próbaköve az, hogy erről a speciális amerikai problémáról hogy nyilatkoznak. „A rabszolgaság szégyene a Státusoknak“ — írja — „s belátható időn belül meg fog szűnni, ha másért, ha a szabadságért lelkesedő amerikai polgárok akaratából nem, hát azért, mert nemsokára elkövetkezend az az idő, amikor egy-egy rabszolga a mai átlagos tíz esz
